Hírek

2015.12.10. 16:11

Prohászka Fruzsina élete a tánc, számára ez nem kötelezettség, hanem hivatás

Szombathely – Csillogó ruhák, kopogó cipők, kecses mozdulatok – mi kívülállók sokszor csak ennyit látunk a társastáncból. Emögött azonban nagyon kemény munka van.

Bajdó Bettina

A most hetedik osztályos Prohászka Fruzsina a szombathelyi Neumann János Általános Iskola tanulója. Vonzalma a tánchoz nem az iskolában kezdődött, a szálak egészen a gyerekkoráig vezetnek.

- Gyerekkoromban arról beszélgettünk otthon, hogy jó lenne, ha valamilyen sportot választanék magamnak – mondja a csillogó szemű Fruzsina. - Eszembe jutott, hogy szívesen táncolnék. Az Agora – Gyermekek Házában ellátogattunk egy táncórára, de mivel nagyon kicsi voltam, még nem vehettem részt az órán. Csak nézhettem a táncosokat, de nem adtam fel az álmom. Szerencsém volt, mert egy velem egykorú fiú is érkezett az órára, így végül mind a ketten bejutottunk a táncparkettre. Szerelem volt első mozdulatra, ami azóta sem múlt el. Négy és fél éves voltam, amikor elkezdtem táncolni.

Fruzsina, aki négy és fél éves korában kezdett el táncolni, mára számos érem tulajdonosa. Fotó: Unger Tamás

Fruzsina jelenleg a Lorigo Táncsport Egyesület tagja, társastáncban egészen a C osztályig jutott el. Régi táncpartnerével úgy döntöttek, hogy külön folytatják, annak ellenére, hogy együtt nagy sikereket értek el. Számos klubközi verseny mellett területi és országos bajnokok lettek. A fiatal lány most táncpartnert keres, de úgy gondolja, hogy nem lesz gond ezzel. Azt vallja, nagyon sokat köszönhet az edzőjének, Faludiné Lovas Henriette művészeti vezetőnek, aki fogja a kezét és vezeti az úton.

- Éppen most kezdtem el barátkozni a jazz balettel – folytatja a Fruzsina. –De azért továbbra is a társastánc a kedvencem, leginkább a quicksteppet kedvelem. A verseny előtt mindig nagyon izgulok, mielőtt a táncparkettre lépek átveszem a lépéseket. Aztán amikor kimegyünk a parkettre, felvillannak a fények, megszólal a zene, már tudom, hogy nem kell izgulnom. Már nem a lépésekre, a szép tartásra kell koncentrálnom, hanem a zenére, a partneremre és magamra. A legfontosabb, hogy minden összhangban legyen, mert így tudunk jó teljesítményt nyújtani. Amikor országos bajnokok lettünk, leírhatatlan érzés volt fent állni a dobogó tetején.

Az érmeket – amelyekből Fruzsinának egy egész szobányi van – nem adják ingyen. Rengeteg munka, energia és kitartás kell hozzá, valamint a család támogatása. Egy héten három közös edzés van a táncos társakkal, emellett két különórára is jár. Sokszor hétvégén is vannak edzések, versenyek, így Fruzsina akkor sem pihen. De egyáltalán nem bánja, hiszen ez az élete. Otthon van egy külön szobája, ahol gyakorolni szokott, folyamatosan ismétli a mozdulatokat, lépéseket, hogy még jobb lehessen.

- A tánc nálam nem megy a tanulás rovására, vagy edzés előtt vagy után, de mindig készülök a másnapi órákra – teszi hozzá a hetedik osztályos lány. – Mint mindenkinél, nálam is vannak holtpontok, amikor nehéz felkelni és tovább csinálni. Ilyenkor az ad erőt, hogy belegondolok, mit is szeretnék elérni. Sokáig szeretnék még a táncparketten táncolni, emellett pedig majd a Táncművészeti Főiskolán diplomát szerezni. Egyszer majd talán én fogom tanítani a fiatalokat a tánc alapjaira. Az életem a tánc, számomra ez nem kötelezettség, hanem hobbi, kikapcsolódás és talán még ennél is több: szerelem és hivatás.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!