Útjelzők az ígéret földjéhez - Ezt mindenképpen tudnia kell, ha Ausztriában szeretne dolgozni és élni

Mostanában a német nyugdíjasok előszeretettel telepednek le Vas megyében. A Sárvár környéki falvakban komplett utcákat töltenek meg, ahol felújított házakban élvezik a gondtalan nyugdíjas éveket. Nekik is szükségük volt egy német nyelvű kiadványra, amely eligazítja őket a magyarországi szabályozás útvesztőjében. Itt egyebek között olyan gyakorlati kérdésekre kaphatnak választ, mint hogy hogyan hozhatják át a nyugdíjukat, vagy, hogy miként intézzék a társadalombiztosítást – mondja Szabó-Varga Krisztina EURES-tanácsadó.

A Vas megyében élők számára persze ennél sokkal fontosabb, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy Ausztriában dolgozhassunk, netalántán élhessünk. Míg a legfrissebb adatok szerint Ausztriában jelenleg 75 ezer munkavállaló, azaz csaknem szombathelynyi ember dolgozik, addig azoknak a száma is rohamosan nő, akik véglegesen a sógoroknál akarják megvetni a lábukat. Ezzel párhuzamosan azonban egy fikarcnyival sem tudják jobban az emberek, hogy mit lehet és mit nem. Horváth Csaba, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Vas megyei képviseletének vezetője elmondta: azok a munkavállalók, akik a határtól messze dolgoznak, sokszor döntenek úgy, hogy letelepednek, azonban nincsenek tisztában a jogaikkal és a kötelezettségeikkel sem.

Fotó: Unger Tamás

Ennek azonban most vége. A teljesség igénye nélkül pár érdekességet már most érdemes tudni, mielőtt Ausztria felé vesszük az irányt. Például sokan nem tudják, de ha valaki állandó lakcímmel rendelkezik Ausztriában, akkor egy hónap elteltével magyar rendszámú autóját forgalomba kell helyeznie az osztrákoknál. Ha viszont csak ideiglenes lakcímmel rendelkezünk, akkor akár egy évig is furikázhatunk a magyar rendszámmal. Aki kint dolgozik, arra az osztrák állam munkajoga vonatkozik, fontos tudni, hogy a felek maximum egy hónap próbaidőben állapodhatnak meg. Ha egy munkavállaló Ausztriában beteg lesz, akkor sem kell kétségbe esni, hat hétig a teljes, négy hétig a fele bér illeti meg, ugyanez a helyzet munkahelyi baleset esetén is. Csak itt már két hónapig számíthatunk arra, hogy a teljes bérünket megkapjuk, utána pedig egy hónapon keresztül jár nekünk még a fele fizetésünk.

Persze akkor is nyugodtan lábadozhatunk tovább, ha a betegszabadságunk kereteit kimerítettük, mivel táppénzt még egy évig kaphatunk. Ausztriában a szabadságot is bővebben osztják, mint nálunk, (itt egyébként a ledolgozott évek számítanak és nem az életkor). Így például míg Magyarországon egy gyermektelen negyvenéves 27 napra számíthat, addig Ausztriában például egy 27 évesnek simán van harminc nap szabadsága. Ha esetleg valaki arra pályázik, hogy pénzre váltja ezt a rengeteg szabit, annak tudnia kell, hogy ezt az osztrák törvények nem teszik lehetővé.

A végkielégítés rendszere is más, mint Magyarországon. A 2003-ban vagy azután létrejött munkaviszonyok esetében a munkavállalók fizetésének másfél százalékát félreteszik egy előtakarékossági pénztárba, és ha eljön a felmondás szomorú pillanata, a végkielégítést majd ebből fizetik. Akik pedig már 2003 előtt munkába álltak, azok a magyar szabályozáshoz hasonlóan a dolgos évek függvényében kaphatnak végkielégítést. Ausztriában azonban a nagy úr nem mér olyan fukar kezekkel. Míg nyugati szomszédainknál három év munkaviszony után két-, addig nálunk egyhavi, és míg 25 év után ott 12 havi, nálunk csupán hathavi bér jár.