A legidősebb sárvári - Száz év életvidámságról ismert Baranyai József

A család négy generációja gyűlt össze március 20-án, az ünnepelt születésnapján, hogy felköszöntsék Jóska bácsit. Kondora István polgármester is gratulált, és eljött a város 90 éves díszpolgára, Németh Mihály szobrász, aki szintén egykori munkása volt szombathelyi járműjavítónak. Egy 1984-ben a gyár kérésére készített, kiváló dolgozóknak járó bronz-plakettet hozott magával, emlékeztetve Baranyai bácsit a régi időkre. A különleges alkalomra a sárvári Pedagógus Kórus is készült, elénekelve a századik szülinapos kedvenc dalát, a Szeressük egymást gyerekeket, amelyet maga is végigdúdolt.

Az összejövetelen hamar feltörtek az emlékek. A város közepén még zsúpfedeles házak álltak, mikor Jóska bácsi az elemi iskolába járt. A főutcán viszont már akkor is voltak szép kirakatok, amelyek közül az egyikre felfigyelve, az ott látott kerékpár ígéretével választotta a lakatosinasságot. Kiderült, hogy lehet derűvel gondolni a temetőre, mármint hogy a fiatal szakember karrierje ott kezdődött. 1933-ban újították fel a városi temetőt, a ravatalozó zárját ő készítette el vizsgamunkaként. Ha később arra járt, neki mindig más jutott eszébe a temetőről.

Az életvidámság elkísérte élete során Baranyai Józsefet, és az emlékek megszépítik a múltat, de az 1930-as évek mind számára, mind Sárvár számára a mainál elképzelhetetlenül nehezebb időket tartogattak. Világválság és világháború kísérte felnőttélete megalapozását. Katonaként megjárta a Délvidéket és Oroszországot, házasságot is a frontról hazatérve kötött. A világháborús élmények még ma is élénken élnek emlékezetében. Amelyeket azonban enyhítettek az elkövetkező dolgos évtizedek, a gyerekek, az unokák, majd a dédunoka megérkezése. A szombathelyi járműjavítóban töltött 35 éves szorgos munka után vonult végül nyugalomba a most száz-éves Baranyai József. A bensőséges hangulatú ünnepen a város polgármesterével arra koccintottak, hogy a 105-iken megint összejönnek. Jóska bácsi a maga részéről megvárja, mert szerinte igyekezni a város első emberének jobban kell, hogy ott lehessen.