Esőemberkék ragyogó napsütésben, váratlan ölelésekkel: negyedszer sétáltunk Szombathelyen az autizmus világnapján

A sétát ezúttal az Aranyhídban megrendezett nyílt nap vezette be, az autizmussal élők ellátásával, fejlesztésével foglalkozó vasi intézmények bemutatkozásával. Az intenzíven a múlt század 60-as éveitől kutatott autizmus mai tudásunk szerint olyan, nagy valószínűséggel genetikailag jelentősen meghatározott, az idegrendszer károsodásával járó állapot, amely a szülőtől-gondozótól 24 órás készenlétet, fókuszált figyelmet, a tágabb környezettől pedig türelmet és empátiát igényel. A legfontosabb a sokféleképpen (széles spektrumban) megnyilatkozó autizmus korai, kisgyermekkori felismerése és a tudatos, szakszerű fejlesztés, hiszen az autizmus orvosi értelemben, például gyógyszeres kezeléssel nem gyógyítható. Az autizmus nincs összefüggésben az értelmi képességekkel, viszont az autizmussal élők kapcsolatteremtő és kommunikációs képességei, szociális-érzelmi megnyilvánulásai eltérnek az átlagostól.

A kisfiú a mikrofonhoz lép

Ki merne mondjuk elindulni és csak úgy megölelni azokat, akik az útjába kerülnek, mert ahhoz van kedve? Ezen a délutánon ebben a szerencsében is részünk van: egy fiatalember kék lufikkal a kezében megteszi. (Ha mi akarnánk megölelni, vagy csak megérinteni, valószínűleg hárítana.) De most az is természetes, hogy egy fiú magába merülten járkál föl-alá a Városháza előtt, oda-vissza, úgy ötméternyi távon. Aztán abbahagyja, és a műsorra figyel. Egy talán tíz év körüli kisfiú viszont váratlanul a mikrofonhoz lép, ő is beszédet mond, az aktuális szónok megköszöni a segítséget. Közben megköttetik néhány házasság, a Vas megyei autista gyermekekért újonnan létrehozott PontMás Alapítvány munkatársai pedig kis kosarakból kis szíveket osztanak: ez az „Add a szíved"-akció, a szív mellett a kék kártyán számlaszámmal, elkel a segítség.

Harmonikák és kék léggömbök

A hosszú és derűs menet ezúttal is az Aranyhíd Oktatási-Nevelési Központtól indult el szombaton délután a Fő tér felé, élén Lehőcz Zsuzsával és Takács Dániellel, akik síppal, dobbal, nádi hegedűvel, de a leginkább harmonikával és trombitával álltak a sétálók élére. Ez is hagyomány: a Mesebolt Bábszínház és a Weöres Sándor Színház művészei kezdettől nagy odaadással vesznek részt a világnap programjában. A Városháza előtt most Szabó Tibor lép színre elsőként, a műsorvezetést Kálmánchelyi Zoltán vállalta, és mielőtt elengednénk a kék lufikat, Kelemen Zoltán énekel, Völgyi Attila kíséri gitárral. Vannak beszédek az intézmények és az önkormányzat képviseletében, az idén is föllép az autizmussal élő Rónafalvi Árpád: népdalokat játszik hegedűn. Az Aranyhíd drámaszakköre komplett előadással készült. Döbrösi Viktóriát, az Aranyhíd versenyen díjazott versmondóját az édesanyja ábrákkal segíti: nagy a siker. A délután zárósanzonja úgy szól, hogy „ne hagyj magamra". Aztán fölröppennek a kék léggömbök. Nádorné Vörös Ibolya, a szombathelyi Esőemberke Alapítvány kuratóriumi elnöke bezárja a rendezvényt. Hát akkor jövőre, veletek, ugyanitt.

Mosoly Dániából

A program színes volt és szeretnivaló, csak talán egy kicsit hosszú, de hát ilyenkor mindent meg kell mutatni. A bajokról most nem esett szó, de ez is jól van így. Ez itt a figyelemfelkeltés és az öröm ideje, éppen azért, hogy akinek ez a dolga, tényleg tegye. Szűnjön a szakemberhiány, működjön a Ma Háza Foglalkoztató.

Hogy a figyelemfelkeltés sikerült, jelzi: nem csak autizmussal élők családtagjai, barátai, nem csak pedagógusok jöttek el a kék sétára. Nagy Beatrix szép mosolya, lényének közvetlensége először az Aranyhíd nyílt napján tűnik föl, aztán ott van a sétán is. Szombathelyen érettségizett, Veszprémben szerzett angoltanári diplomát, most éppen Dániában tanul pedagógiát, miközben értelmileg sérült fiatalokkal foglalkozik. A DNS International Teacher Training College olyan hely, ahol az egyetemi hallgatók és a sérült fiatalok gyakorlatilag együtt töltik mindennapjaikat: a példaadás és az integráció megvalósított szellemében évről évre megtervezett, személyre szabott fejlesztőprogram alapján dolgoznak. Beatrix a tavaszi szünetre érkezett haza, utánanézett – és örömmel látta, hogy Szombathelyen is van autizmusnapi séta. Nem volt kérdés, hogy itt a helye.