2016.06.04. 07:09
Engedjük el azt, ami volt és higgyünk abban, ami jönni fog!
Amikor elkezdtem dr. Oláh Andor 9 alappillérben rögzített természetes élet- és gyógymódrendszerének az ismertetését, arra biztattam mindenkit, ne törődjön bele abba, ha betegségek gyötrik, ha nem érzi jól magát a bőrében! Majdnem teljes a lista, már csak a 9. pillér hiányzik, a teljes élet megélésének a legfontosabbika a tudatos személyiségfejlesztés.
A személyiségfejlődés a megszületésünktől a halálunkig, egy egész életen át tartó folyamat. Tehát nem egyszeri beavatkozásról, változásról, tanulásról szól, hanem csetlések-botlások, eltévedések, útkeresések kalandos útja ez. Ezt az utat bármikor megváltoztathatjuk, s ez reménységet ad az újrakezdésre, arra, hogy jobbá válhatunk, és általunk a világ is. Mert ez egy kölcsönös folyamat. Ahogy a közvetlen és távolabbi környezetünk befolyása alatt állunk, ahogy nyomott hagy minden rajtunk, úgy vagyunk képesek mi is változtatni a „világon”, ha hiszünk benne, ha nem vagyunk kishitűek.
A közös zenélésnek, éneklésnek van erős személyiségfejlesztő hatása
Sajnos azok vagyunk. A Föld lakosságnak jelentős része küzd önértékelési és személyiségzavarokkal, önbizalomhiánnyal. Sokan vannak, akiknek felnőttkori önértékelési problémái a korai gyermek és iskolai éveire vezethetőek vissza. Még többen vannak, akiknek a munkahelyen ért napi frusztrációk - amit többnyire fogcsikorgatva tűrnek -, változtatják meg rossz irányba a személyiségüket.
A Bakancslista című filmben hangzottak el ezek a szavak: „A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. Leltél-e örömöt az életben? Vittél-e örömöt mások életébe?” Tegyük fel magunknak minden este lefekvéskor ezeket a kérdéseket! S ha bármelyik kérdésre nemmel válaszolunk, akkor határozzuk el, hogy holnap másként teszünk, másként élünk!
Sok eszköze van a személyiségünk fejlesztésének, hogy teljes emberré váljunk, hogy igennel válaszoljunk a fenti kérdésekre. Ide tartozik a tudatos olvasás, a folyamatos tanulás, a művészetek befogadása, a saját alkotás, a kreativitás megőrzése, fejlesztése, az arra való törekvés, hogy megtaláljuk, miben vagyunk tehetségesek, a személyiségünk tudatos kibontása, az önbizalmunk megőrzése. De a legfontosabb, hogy tanuljunk meg vágyakozni azután, ami a miénk!
Csak egy teljes életet élő, EGÉSZ-ségben élő ember rendelkezik annyi energiával, hogy nap mint nap úgy tudjon hatni a környezetére, hogy az szebbé, jobbá váljék tőle.
S ha már elég sokan leszünk önmagunkról és a világ dolgairól másként gondolkodók, akkor talán képesek leszünk ellensúlyozni az állandóan siránkozó, másra mutogató, gáncsoskodó, kishitű, a magyarokra oly jellemző mentalitást is!
