Kisrákos szívesen látja az érkezőket - a csend, a nyugalom igazi vonzerő

Az erdők, dombok között fekvő jellegzetesen őrségi faluból a nyolcvanas években kezdtek elszivárogni a fiatalok a város, a munkahelyek vonzására. Ma mindössze 185-en vannak - ami biztató, hogy ezen belül magas a munkaképes korú lakosság aránya. Helyben csupán egy faüzem kínál kenyérkeresetet, ennek ellenére nincs munkanélküli. Körmendre, Szentgotthárdra, Pankaszra, Felsőjánosfára, Zalalövőre járnak dolgozni az emberek. Ha nincs céges busz, akkor többnyire autóval, mert a tömegközlekedés nem praktikus. Az idősek számára a jól bevált falugondnoki szolgálat jelenti a kapcsolatot a külvilággal.

Könyéné Szölke Erzsébetet öröm hallgatni: tősgyökeres kisrákosiként árad szavaiból a faluja iránt érzett szeretet.

- Itt nőttem fel, és emlékszem, hogy gyerekkoromban az emberek milyen kedvesek voltak, szántak időt a másikra, integettek egymásnak a földekről a munka mellől is. Szeretném ezt az összetartozás-érzést visszahozni, hogy az emberek mosolyogjanak, s az elszármazottak is úgy érezzék, jó volt kisrákosinak lenni. Sok apró rendezvény van már a hátunk mögött: volt kapunyitogató programunk, nemrég lépett fel nálunk a perenyei férfikar, a celldömölki Tücsök Bábegyüttes. Bagolytúránk iránt hihetetlenül nagy volt az érdeklődés. Karácsony, húsvét, anyák napja előtt – ha kevés is a gyerek – összeülünk a könyvtárban, ajándékokat készítünk, rajzversenyt hirdetünk. Bált is tartunk évente több alkalommal.

Kisrákos az az őrségi falu, amit megtalálnak a kerékpáros turisták. Bár kiépített bicikliút nincsen, az erdei utak a Vadása tóhoz, a szőcei tőzegmoháshoz jól járhatók. A napokban készülnek el a tájékoztató táblák, hogy az idegen ne tévedjen el. Több szálláslehetőség is van a faluban, egy panzió és egy falusi vendéglátóhely. Amikor megkérdezzük a faluvezetőt, hogy mi vonzza ide a turistákat, csillogó szemmel mutat körbe.

- Hát például ez a csend, a nyugalom óriási vonzerő. Az ide érkezőket a szűk utcás, szeres településen olyan hagyományos falukép fogadja, amit 20-30 kilométerrel arrébb már nem találnak meg. Az udvarok mélyén meghúzódó házak, a természet közelsége, az erdőben a vad – mind nagy élményt jelentenek a kikapcsolódásra vágyó nagyvárosi embernek.

Egy időben Kisrákost is felfedezték a városból megszökő, kitelepülő újrakezdők. Azok közül, akik házat vettek itt, néhányan vissza is mentek. Nem mindenki fogadta el, hogy a szép környezettel nagyon sok munka is jár. Aki már harminc éve itt van, az már megtanulta a leckét és szeret itt lakni. Kisrákos mindig szívesen fogadta a beköltözőket, ahol tudták, kölcsönösen segítették egymást, és ez így van ma is. A tapasztalat szerint az utóbbi években inkább nyaraló céljára veszik meg a régi házakat, s csak a hétvégekre, pihenni jönnek. A polgármester azonban ennek is örül: legalább rendbe teszik az elhagyott portákat, szépül a falukép.

Az útikönyvekbe két nevezetesség kívánkozik a településről: a kályhamúzeum és a református templom. A szebbnél szebb régi vaskályhákat dr. Marton Győző állatorvos ajánlotta fel a szülőfalujának, ma is folyamatosan gyarapítva a kollekciót. Az önkormányzat azt tervezi, hogy a művelődési ház két termébe bezsúfolt kályháknak nagyobb kiállítóteret alakít ki, hogy a tárgyak körüljárhatók legyenek.

A puritánságában is szép református templomban Marton Géza bácsi, a gondnok kalauzol. Az épületet 1843-ban három falu: Szaknyér, Viszák és Kisrákos építtette. Akkoriban a három község híveinek még külön helyük volt a tágas, karzatos templomban. Annak idején, ünnepek alkalmával még a feljárókon is álltak az emberek – idézi Géza bácsi a pár évtizeddel előtti helyzetet. Ma már jó, ha 10-15-en vannak az istentiszteleten, a fiatalok kevésbé járnak templomba, és a vegyes házasságok miatt ma már sok a katolikus hívő is az egykor tisztán református faluban. Mindazonáltal gondját viselik az Isten házának: nemrégiben például kicserélték a padokat, tavaly pedig a háborúban elhurcolt harangot is pótolták.

A művelődési házban kulturális közfoglalkoztatott segíti a munkát, a könyvtárban a hivatalsegéd is helytáll, s ha szervezni kell valamit, az önkormányzat számíthat a polgárőrségre, a tűzoltókra, a vöröskereszt helyi szervezetére. A jól működő kis közösség tele van tervekkel, július 23-án nagyszabású falunapra készülnek. Sőt, hogy a múlt értékeit megőrizzék, kisfilmet is forgatnak a falu régi életéről. A benne szereplő idős férfiak és asszonyok szívesen állnak mikrofon elé, és mesélnek az egykori dolgos hétköznapokról, egyházi, kulturális eseményekről.