Így boldogul négy vasi fiatal külföldön

A magasabb életszínvonal, a jobb anyagi körülmények, a több munkalehetőség reménye, a nyelvtanulási szándék és a kalandvágy - néhány az igazán nyomós indokok közül, amiért a magyarok külföldön próbálnak szerencsét. A kivándorlás mértéke lassan egy évtizede nő: óvatos becslések szerint is több mint félmillió Magyarországon született, külföldön élő ember van. Sokan fiatalok, húszon túl, negyvenen innen, Vas megyeiek is. Közülük négyen - képzett, rátermett, alkalmazkodó és céltudatos ifjú emberek - vallanak kertelés nélkül a kezdeti nehézségeikről, a szép percekről, egyáltalán az ottani mindennapjaikról. Gyarmati Anna Franciaországba, Seregély Vivien Ausztriába, Lauringer Hajnalka és Szabó Ádám Angliába visznek a magyarságukból. Évek óta kinn élnek, január első napjaival megtoldották az ünnepre kapott szabadságukat, készülődnek vissza választott hazájukba.

Seregély Vivien

Seregély Vivien a gimnáziumi évei alatt gondolt először arra, hogy külföldön is el tudná képzelni az életét. A szülei akkor és azóta többször is megerősítették: menjen, ők támogatják. Találtak egy turizmussal foglalkozó, bentlakásos magániskolát Ausztriában - Viviennek ugyanis konkrét elképzelése volt a jövőjéről: a turizmus területén szeretne dolgozni. Ezen belül vezetői pozíciót képzelt magának - úgy érezte, képes az embereket motiválni, irányítani. Angol nyelvű képzésben vett részt, de szüksége volt a némettudására is, mert a gyakorlatát Ausztriában végezte. Az iskola után Tirol következett, a mélyvíz, ahol az alapoktól kellett elsajátítania mindent - rájött, hogy csak így lehet jó főnök. Nem elég a papír, a nyelvvizsga, az életben kell (munka)tapasztalatot szereznie. Ötcsillagos, szuperior hotelben dolgozott, állandó stresszel a mindennapjaiban. Most a séi családi otthonhoz közelebb, egy négycsillagos szállodában, az étteremben és a recepción foglalkoztatják. A hotelben lakik, ami egy szobát és étkezést biztosít a számára. A munkája sok felelősséggel jár, és jó problémamegoldó képességet igényel. Mosolygósnak és lojálisnak kell lennie, ami napi kilenc-tízórás munka mellett nem mindig könnyű. Ha tud, jön haza, akár hetente kétszer-háromszor is. A családja, a párja, a barátai és a kutyája itthon várják. Az idén, két év után – nagy szó és óriási öröm – a karácsonyt a családjával tudta tölteni, és még szilveszterre is szabadságot kapott.

Lauringer Hajnalka-Szabó Ádám

A szülei remek példák a számára. Gyerekkorától kezdve azt látta, hogy tökéletes életkörülményeket teremtenek neki, és ezért keményen dolgoznak. Vivien áprilistól Barcelonában tanul tovább egy híres üzleti iskolában, marketing szakon. Mesterképzésre jár majd, a magyar, az angol és a német után a spanyol lesz a negyedik idegen nyelve. Ezzel még közelebb kerül majd a céljai eléréséhez.

Fontainebleau, rendezvény közben a kollégákkal, Global INSEAD Day. Fotó: Alexandre Halbardier

– Mindig nagyon szerettünk utazni, más kultúrákat megismerni, új helyzeteket megélni. Már az egyetemi éveink alatt megfogalmazódott bennünk, hogy egy teljesen új környezetben próbára tennénk a képességeinket. 2011-ben jártunk először Londonban, ezután döntöttünk úgy, hogy a diplomaszerzés után Angliában folytatjuk a közös életüket – kezd bele a párjával, Szabó Ádámmal közös történetükbe Lauringer Hajnalka. A pár Brightonban él, kis megszakítással csaknem öt éve. Angolt tanítanak, fordítást vállalnak, Hajnalka nemrég indította útjára kutyatréneri vállalkozását. A kezdeti hónapok – bár jó egy évet szántak az előkészületekre – próbára tették őket. Brightont, a fürdővárost választották a letelepedésre. Tengerhez közeli, multikulturális, nyüzsgő települést kerestek, és nem csalódtak. 2012 nyarán utaztak ki. Öt napra foglaltak szállást egy olcsóbb, kisebb motelben. Ennyi idő alatt kellett albérletet találniuk.

Szingapúr, Diplomaosztóra készülünk, néha a logisztika mi vagyunk Fotó: Gyarmati Anna

Ez referencia, élő munkaszerződés, jelentős anyagi fedezet és ismeretség hiányában az első naptól szóba sem jöhetett. Egy moldáv család lakásában vettek aztán ki szobát, és két héten belül mindketten állást is találtak. Igaz, nem a végzettségüknek megfelelőt, de mégis munkát, ami kifizette a számláikat. Hetven-nyolvan órát dolgoztak egy héten, nemsokára menedzseri pozíciókba kerültek, de ennél tartalmasabb munkavégzésre vágytak. Elvégezték a cambridge-i egyetem kiegészítő képzését, amivel angoltanárként el tudtak helyezkedni nyelviskolában. Időközben nagyobb lakásba költöztek, aminek a bérleti díja is duplája volt, de végre visszakapták a privát szférájukat. – Mindenért keményen megdolgoztunk Angliában. Az a tapasztalatunk, hogy az álmaink megvalósításához kedvezőbbek a feltételek, könnyebb az ügyintézés, és bárhová megyünk, mosollyal fogadnak bennünket.

Megtalálták, amit kerestek. A család közelségét semmi sem pótolja, de három-négy havonta hazarepülnek, vagy autóznak. Túró rudit pedig már kint is tudnak venni.

A 31 éves, kőszegi Gyarmati Anna 2008 szeptemberében költözött ki Fontainebleau-be, a Párizstól ötven kilométernyire levő, Franciaország legnagyobb királyi kastélyával dicsekedő turistaparadicsomba. A város a kastélyt körülvevő 19 ezer hektáros parkjáról is híres, csakúgy, mint üzleti iskolájáról – Anna munkahelyéről. Anna az akkori párját követte, aki francia anyanyelvű lévén francia nyelvterületen szerette volna folytatni az iskoláit. Volt benne jó adag kíváncsiság is, szívesen ment. A munkahelykereséssel meggyűlt a baja. Fél évig a háztartást vezette, aztán az INSEAD-tól, a különböző nemzetek befogadására nyitott üzleti iskolától pozitív választ kapott egy beadott álláspályázatára. Recepciósként kezdett.

A párkapcsolatának közben vége szakadt, ő mégis úgy döntött, marad. Megszerette a helyet, az embereket, a várost. Lakást bérel a városban, bringával jár dolgozni. Tökéletesítette az angolnyelv-tudását, megtanult franciául. Sokáig nehezen folyt bele társalgásokba, akadtak mókás helyzetek. A barátai, ha kell, ma is a mondandója alá rakják a feliratot, meséli nevetve. A bankokban, biztosításkötésnél, a munkahelyi elintézendőknél már nincs szüksége segítségre, évekkel ezelőtt minden hivatalos iratot átolvastatott egy anyanyelvűvel. Kiderült, hogy az iskola karrierszempontból sok lehetőséget adhat. Évente előbbre lépett: professzor-asszisztens lett, majd továbbképzési koordinátor.

Négy éve rendezvényszervező, tavaly szenior státuszt is kapott – öregdiákok találkozóit, fórumait, az intézmény rendezvényeit szervezik nemcsak Franciaországban, hanem a világ bármely pontján. Legutóbb Szingapúrban volt kiküldetésben, ott az iskolának önálló campusa van. Korábban New Yorkban és Londonban is tartózkodott rendezvény miatt. Hálás munka az övé, mondja, emberi kapcsolatok kialakítására ad lehetőséget más nemzetek fiataljaival, ebből sokat profitált. Pozícióban a jelenleginél sokkal előbbre nem fog jutni, de tanulni folyamatosan tud. Önkéntes munkát is vállalt a campuson. Január elején eldől, hogy az igazgatói tanácsban képviselheti-e majd az alkalmazottakat. Szereti a közösséget, ahová tartozik, megbecsülik, és úgy tervezi, marad még. Két dolgot viszont nagyon hiányol: az édesanyja főztjét és a szüleinél tartott családi vasárnapi ebédeket.