Mesél a köd, a kakukk és a béka – Él az őrségi körforgás

MEG KELL TARTANI

Vízkereszt napja január 6-a, időjárást jósló nap. Úgy tartották a régiek, ha ezen a napon csurog az eresz, akkor hosszú lesz a tél. Ha fagy, akkor még többet kell várni a tavaszra. Ha ezen a napon esik a hó, akkor a tél hamarosan megszűnik. Ha fúj a szél, akkor jó termés lesz az évben. A megfigyelések évszázadosak – nem baj, ha 2017-ben is odafigyelünk ezekre. A vízkereszti népi jóslatot jól ismerik, de kevésbé tartják számon az Őrségben, viszont sok más érdekességet jegyeznek. Nekünk érdekességek ezek, de egyébként kövek a mindennapi munkában annak, aki a természettel él.

– Meg köllött tartani, mert a másik évre úgy kellett beállítani a munkát, hogy az beválik – mondta Panker Jenőné Vilma néni. Rengeteg példát sorolt ő és Gömbös Kálmán is. Egymásnak adták a szót arról, mi mindenre kell figyelni télen, tavasszal, ősszel. És soroltak különleges havas nyarat is.

TÉL

– Egy hétig zúzmarás volt, voltam a Rába parton, ott nem volt.

– Nekem is mondták a gyerekek, hogy hiszen maguknál tél van!

Márpedig január elején bőven van mit figyelni a természetben. – Úgy szokták tartani, hogy karácsonytól vízkeresztig, amilyen napok vannak, olyan lesz az év időjárása. Mondják ezt Luca naptól karácsonyig is. Egyik éven én is nekiálltam írogatni és bejött – mondta Vilma néni. Karácsony napja egész évre vonatkozik, aztán minden nap egy hónap, így jön ki vízkereszt napja a december jóslatának – magyarázta Gömbös Kálmán.

Együtt néztük a naptárat: Piroska napja a következő támpont. Január 18-án ha fagy, negyven napig el nem hagy – így tartják itt, az Őrségben is. – A legtöbb időjárási megfigyelésnek negyvennapos vonzata van – figyelmeztetett Kálmán. Márciusi példát hozott, amit tavaly feljegyzett és mindennap meg is emlegetett: – A Gergely-napi szél negyven napig él, és ez így is volt, mondtam is, Vilma, mindenkinek, figyeljétek meg, így lesz!

Januárban még a huszonkettedike lesz fontos nap – az őrségieknek is.

– Hogyha fénylik Vince, megtelik a pince. De ha ködös, szeles, lesz a kenyér keves – idézte a sokat hallott mondókát Vilma néni. Szerinte nem lesz „erős telünk” a következő hetekben, mert jól emlékszik, hogy Erzsébet-nap előtt, novemberben volt hó. – Akkor gyenge a tél. Persze mondják most ezt a hideget, de lehet, hogy ennyi az egész – mondta.

– Február 2-a a medve napja, azt mindenki ismeri Vas megyében. Errefelé azt mondták, hogy ha reggel kijön a medve, szembesüt a nap, akkor visszamegy. Van, ahol visszafelé is mondják, hogy ha felhős az ég, akkor hamar itt a tavasz, mi ezt így nem szoktuk, csak a napsütést – sorolta Kálmán.

– Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja, ez biztos – lépett az utolsó téli hónapra Vilma néni. Február 6-a Dorottya napja, február 16-a Julianna – Vilma néni szerint idén sem fognak hibázni.

TAVASZ FELÉ

– Ott van a híres Mátyás napja, azt mindenki ismeri, a jégtörő Mátyás február 24-én. Az eddig minden évben így volt, ha talált jeget, törte, ha nem talált, akkor csinált – így, kijelentő módban. Meglátjuk.

A legfontosabb Kálmánnak a tavasz első hónapja:

– A márciusban lévő összes ködöt fel kellett jegyezni. Pici gyerek voltam, nekem kellett felírni a naptárba, azt is, hogy kicsi-e vagy nagy a köd. Fontos, mert száz napra esőben jön vissza, ez biztos! És száz nap múlva akkor kell szárítani a szénát, nem mindegy, hogy milyen az idő – mesélte Kálmán. – Május végén anyám mondta, mindjárt jönnek a márciusi ködök – és úgy is volt. Ez a Medárd miatt volt fontos, az június 8-a. Ha akkor esik, negyven napig esni fog – magyarázta a márciusi köd jelentőségét Kálmán. Azt már Vilma néni tette hozzá: nem biztos, hogy kiadós eső jön mindennap, de pár csöpp biztosan esik – magyarázta.

– Hát bizony, Gergely gyakran megrázza a szakállát. Még ha csak kevéske havat, de akkor is hoz – lapozott márciushoz Kálmán. Hozzátette: – Ezt nagyon szoktuk figyelni, anyámnak születésnapja, mi sosem felejtettük el.

– És tavaly, ezt jegyezzék meg nagyon jól, tényleg szelet hozott! Úgy tartották, hogy a Gergely-napi szél, Szent György-napig él. És tényleg. Tavaly megfigyeltük, pedig el sem képzeltük volna – idézte fel Kálmán. Az idei tavaszra készülve azt is mondta: – Majd Vilma, szólok, ne felejtsük el. Tavaly márciusban Kálmán nagyon megdicsérte a Sándorokat: a Benedekekkel és a Józsefekkel együtt tényleg meleget hoztak az Őrségbe – de ezt is várták tőlük.

– Mondtam neki, meghoztad az időt, megszárad a széna – idézte fel.

BÉKA, KAKUKK, BAB, TULIPÁN, CSÁSZÁRKORONA

– Szent György napja előtt, ha megszólal a béka, amennyi nappal, utána annyi hétig hallgat, nem lesz jó idő, ezt mindig megfigyeltük – mondták a legfontosabb áprilisi nap, 24-e apropóján.

– Ezt a kakukk is szokta jelezni, mindig mondták, 'hát szól a kakukk, hiszen hol van még Szent György napja?' – emlékezett Kálmán. Volt, hogy jócskán megvolt a böjtje a korai őrségi tavasznak.

– Volt, hogy májusban hó esett! – emlékeztek vissza, de pontos évet nem tudtak felidézni, és azon is volt némi vita, hogy a tulipán vagy a császárkorona fagyott-e el a virágoskertekben. Vilma néni szerint a császárkorona bírta, a tulipán gyenge. Kálmán esküdött, hogy Őriszentpéteren piros tulipánfejek álltak ki a hóból, meg sem hajoltak alatta. Abban egyetértettek, hogy Szent György napjáig senki nem hajtotta ki az állatait az Őrség gazdaságaiban.

– Huszonnegyedikével ki kellett hajtani a legelő állatokat, előbb nem. Baranyában, meg az Alföldön előbb ki lehet, de ugye itt hidegebb talaj van. Május elejére már kint vannak az állatok, folyik a munka, de Vilma néni mindenkit figyelmeztet, hogy nehogy babot ültessen május 4-én! Az Tüzes Flórián napja!

– Hát akkor elég, rozsdát kap, vagy betegséget. És utána is csak május 9-éig lehet, mert amit utána vetnek, az nem érik be.

– Ezt a negyedikét annyira belénk nevelték, hogy meg kellene próbálni aznap ültetni – nevetett Vilma nénivel Kálmán. (De biztos, hogy nem fog május 4-én babot ültetni )

NYÁR FELÉ

Sorolták májusban a fagyos szenteket, meg Orbán napját – valamelyik biztosan hoz fagyot, nem szabad meglepődni ezen. Csak oda kell rá figyelni. Bármilyen szép is a palánta: Orbán-napig nem ültették ki, mert elfagyhatott.

– Nagyanyám, meg apám is mondta még, az évet nem tudják, de volt olyan, hogy júliusban, amikor virágzott a rozs, hó esett. A gazdák a szűk parcellán a rudazó kötéllel lehúzták a havat, aztán aki nem szedte le, annak lett jó termése. Ez egy alkalom volt, de sokáig emlegették – idézte fel Kálmán.

– Meg olyan hideg aratás volt, hogy nagykabátban arattak.

– Arra én is emlékszem,'57 vagy '58 volt. Apám is kabátban kaszált. Micsoda munka volt, emlékszem... Annyi eső volt, hogy kicsírásodott a rozs, a kepéket háromszor kellett újra rakni, mire be lehetett hordani kazalba. Ugyanaz a nyár volt, amikor olyan hidegben arattunk.

– A hatvanas években micsoda csapadékos nyarak voltak! Volt olyan, nem tudom melyik évben, hogy 1200 milliméter volt egy év alatt. Most meg ha hétszáz van, az sok – számolt a csapadékkal Kálmán.

– Elváltozott az idő már, hiába – summázta Vilma néni (azt hiszem az esőről).