Kici occó goulash

Először diákként nyúlsz a szerhez, amikor az albérletben már az öt deka parizereden és az ütésálló vegyesdzsemeden is kivirágzott a penész, és így pár fillérért mégiscsak egy tál meleg ételhez jutsz. Ha rájössz, hogy nem szabad a csípőset venni, és hogy ha megsózod, még íze is van, nem is rossz üzlet. Másodszor fiatal anyukaként fanyalodsz rá, amikor a főzés-háztartásvezetés-mégisnőmaradok körforgásába picit belefáradtál. Ráadásul egy idősebb hölgyismerősöd azzal biztat, hogy a zacskóssal még fogyhatsz is: gyors, egyszerű, egy nap egyszer valamit mégis ettél, és nincs benne sok kalória... Mindkettőn átestem és azt hittem, már immunissá váltam a kínai tésztaleves iránt. De nem. Ma megint hazahoztam egy zacskóval, ám ezúttal már főként a gasztronómiai kíváncsiság vitt rá. Ugyanis nem gomba, nem cirke, hanem az van ráírva, hogy goulash. Magyarul: paradicsom-paprika ízű instant leves! Van benne nagyon sok minden: pálmazsír, nátrium-karbonátok, guargumi, maltodextrin, hidrolizált szójafehérje, de még szulfitos-ammóniás karamell is! Na jó, tartalmaz néhány szárított zöldségfélét, paprikát, meg borsot is, de kérdem én, hol marad a liofilizált marhalábszár, a cupákkivonat, a mangalicaszalonna-aroma? Ugye-ugye? Csak reménykedhetünk, hogy egy világjáró sem egy ilyen zacskóból szerez benyomásokat a magyar gasztronómia büszkeségéről.