A Vas vármegyei Vidos József és nemzetőrei kergették el Jellasics katonáit

- Talán csak a mai, modern kor emberének tűnik patetikusnak az a kijelentés, miszerint csak együtt tudunk megmaradni e hazában, ám az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejének Vas vármegyei lakossága ezt véresen komolyan gondolta. E hősi idők történetei adhatnak erőt ahhoz, hogy napjaink mindennapi harcait megvívjuk, többször önmagunkkal - jelentette ki Sátory Károly, a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola igazgatója, a Klapka György Egyesület elnöke.

Utóbbi civil szervezet évek óta szervezi a '48-as hagyományőrző programjait a megyeszékhelyen és szerte a megyében. Az idei ünnepet is a szombathelyi skanzenba szervezték, ahol a családok, gyermekek megtekinthetik a '48-as huszárok viseletét, fegyverzetét, és egy kisebb csetepatéba is belenézhetnek.

- A programban a magyar huszárok egy kisebb, osztrák csapattal ütköznek meg, amelyhez hasonlót 1848-ban a Vas vármegyeiek is megélhettek - mondta Sátory Károly. A dicsőséges vasi eseményeket Tóth Róbert történész, múzeológus, a Savaria múzeum munkatársa osztotta meg lapunkkal.

Eszerint Jellasics betörése után Csány László, a Dráva-vidék teljhatalmú kormánybiztosa arra utasította a Drávánál lévő nemzetőrzászlóaljakat, hogy hagyják el az őrvonalat, s próbáljanak meg Keszthelynél csatlakozni az ott összpontosítandó magyar hadsereghez. Ezt a feladatot kapta Vidos József Vas vármegyei alispán (életútját ld. alsó cikkünkben) is, aki a három zászlóaljból álló vasi mozgósított nemzetőri ezred parancsnoka volt, és kinevezését Batthyány Lajos június 26-án erősítette meg.

A vasi vezér óriási szervezőkészségről tett tanúbizonyságot, alig három hét alatt sikerült a 3 ezer főnyi vasi nemzetőrezredet - többségében önkéntesekből - kiállítani. Az önkéntesek közt nem kevés alpokaljai horvát is harcolt Jellasics katonái ellen. A nemzetiségek a szabadságharcban egyértelműen az anyaország érdekeit védték, többek közt az aradi vértanúk közt és a tábornoki karban is számos más nemzetiségű tiszt, főtiszt harcolt a magyar szabadságért.

A katonai kérdésekben teljesen járatlan Vidosnak minden személyes tekintélyére szüksége volt, hogy a hiányosan felszerelt, gyakorlatilag kiképzetlen, a folyóparti mocsaras területeken járványtól tizedelt nemzetőröket a bán seregének az országba való betörése után is, a számukra előírt három hónapi szolgálati időtartamra együtt tartsa. Batthyány szeptember 19-én a vasi népfelkelés parancsnokává nevezte ki Vidost.

A Vas megyei Klapka-huszárok napjainkban. Hírneves elődeik között, 1848-ban nemzetiségiek is harcoltak Jellasics betörő csapatai ellen. Az akkori huszárok Kőszegen némi rendrakásban is részt vettek a szabadságharc idején Fotó: Unger Tamás

A miniszterelnök úgy vélte, hogy Jellasics betörése és előnyomulása esetén a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség erőinek a bán háta mögött kellene benyomulniuk Horvátországba. Végrehajtásával a vasi parancsnokot bízta meg, alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson, Somogy és természetesen Vas megyék nemzetőrségét is.

Vidos a tüzérséget és a lovasságot, no meg egy vezérkari tiszt küldését kérte, mivel nemcsak katonai rangja nem volt, de önnön képességeiről is úgy gondolta, "én csak lelkesíteni, de nem sereget katonailag csatáztatni tudok". Komoly gondot jelentett a kimozdított nemzetőrök ellátása is. A horvátországi betörést e körülmények között kétes sikerűnek vélte, de mégis megindította csapatait Zala megye felé. Az onnan kapott hírek szerint a Muraközt 2 ezer horvát tartotta megszállva.

Vidos úgy vélte, hogy "ezen öszves fölkelő népet hosszasb időig együtt tartani lehetetlen, kivált, ha az idő viszontagságai mellé az élelmi hiány is csatlakozand". Ezért azt javasolta a miniszterelnöknek: a nemzetőr sereggel minél előbb támadjanak meg egy ellenséges csapatot, "hogy nagyszerű tömegével morzsolná tönkre".

A korlátozott méretű akció ideje csakhamar elérkezett. Szeptember végén Vidos levelet kapott a Zala megyei bizottmánytól, amelyben ez tudatta, hogy a Nagykanizsát megszálló horvát csapatok letartóztatták a megye kormánybiztosát, Horváth Vilmost. A megye segítséget kért Vidostól a kormánybiztos kiszabadítására és Nagykanizsa felszabadítására. Ezzel a támadással Vidos elvághatta Jellasics egyik fő utánpótlási vonalát is. Az akció érdekessége, hogy a nemzetőri erők sorkatonaság, lovasság és tüzérség nélkül mértek vereséget egy felkészült reguláris egységre.

Vidos eredeti szándéka az volt, hogy a Vas megyéből beérkező huszárokkal és a többi erővel visszafoglalja a letenyei hidat, de aztán azt az utasítást kapta az OHB-tól, hogy akadályozza meg Jellasics és a Bécsből számára érkező erősítések egyesülését. Vidos József számra jelentős vasi nemzetőri ezrede október 9-10-én nagyobbrészt feloszlott, a nála lévő két század huszár pedig szintén csak arra volt alkalmas, hogy némi zavart keltsen a horvátok között. A Vas megyei népfelkelés erői a Szombathely felé vezető utakat védték.

S még egy érdekesség a szabadságharc Vas vármegyei történéseiből: 1848. október 12-én Kuzman Todorović vezérőrnagy csapatai Kőszegen át Ausztriába húzódtak. A horvátok elvonulása után megérkező Sopron megyei népfelkelők megtámadták a városi börtönt.

A rendet a beérkező huszárok állították helyre. A másnapi zaklatást már a kőszegi nemzetőrség akadályozta meg.