Európa Kiadó: Jenő és a fiúk Szombathelyen kísértettek

Hölgyeim és uraim! Az Európa Kiadó zenekar koncertjein rend van. Mert Menyhárt Jenő énekes-gitáros-igazgató évtizedek óta kitartó, őszülő közönsége megtanulta a leckét: az Európa Kiadó nem az a zenekar, amelyiknek meg lehet mondani, hogy mit játsszon. Így aztán mára a 2013-ban és 2016-ban megjelent új albumok dalaival is megbarátkoztak a rajongók, akik - valljuk be - elsősorban a régi nótákat  (meg persze a régi önmagukat) keresik a koncerteken. A fiúk engedtek, engedett a közönség is, és lám: a sportházban is elhangzott olyan 2013-as dal, amelyik már-már réginek tűnt. Persze ha úgy vesszük, a régiek meg nagyon maiak. Vagy inkább mondjuk úgy: aktuálisak. Hiszen ez tényleg egy "igen, igen kemény, kemény világ".

- Jól vannak? - kérdezte a zenekar frontembere az általa csarnoknak titulált, és valóban nem túl jó akusztikájú  MSH-nagyterem  közepére állított színpadról, egyúttal azt tanácsolta a lelátón ülőknek, hogy költözzenek át a színpad előtti sörpadokra, hiszen a keverőpult  mögött legfeljebb annyi élvezet juthat nekik, mint azoknak a fiúknak, akik hajdanán a Magyarországon kapható egyetlen, NDK-s óvszerrel felszerelkezve eredtek a gyönyör nyomába. "Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk" ígérték a fiúk a koncert elején, és tényleg jó lett. Az elején még szolíd, "csendesülős"  bulit felrázták a régi nagy nóták (Vigyázz, ha angyal;  Itt kísértünk), már nem csak a szentgotthárdi csapat táncolt, egyre többen gyűltek a színpad elé.

- És itt vagyok én is - mondta Menyhárt Jenő, miután bemutatta majdnem teljesen új zenekarát: a korábbi felállásban is doboló  Gyenge Lajos mellett a Kistehén tánczenekarból ismert Bujdosó János gitárost, a koncert különleges pillanatait okostelefonjával dokumentáló Tóth Spenót Zoltán basszusgitárost - aki a nyolcvanas években már kétszer is volt az Európa Kiadó tagja - és a Ladánybene 27-ben is zenélő Kálmán András billentyűst. Ők az új Európa kiadó: Jenő és a fiúk.

Nem emlékszem pontosan, talán a Bon bon si bon bon alatt szabadult el az örület, de szerintem már a Tengerpart közben is mindenki elhitte, hogy "ez a pillanat örökké tart majd", és akkor jött a Turista,  és valamikor a gotthárdi Tóvári Tomi is felugrott a színpadra (minden EK-koncerten megteszi, már csak ezért is jár neki a néhány másodpercnyi reflektorfény), igaz, most is résen volt a  biztonsági ember Aztán a rááadásban már vagy százan üvöltötték táncolva a színpad előtt, hogy "ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz és itt élni nem jó", és jött, persze, hogy jött a Mocskos idők, és akkor, a helló baby közben sokunknak eszünkbe jutott Nyúl úr, aki,  ha itt lett volna, egészen biztosan egy korsó sörrel a kezében mosolygott volna az ugráló tömegre, és egészen biztosan hozzám is odalépett volna, hogy "aztán jót írj ám a Jenőről!", de Nyúl úr nem volt ott, ő már a messzi karzatról nézte a fiúkat, elment, nekünk meg "itt maradt az idô", meg ez a végére jól kikerekedett koncert: "egy rövid kis pihenô a zűrzavarban". Aztán "lesz, ami lesz".