Hírek

2017.05.19. 11:15

Jancsikát, a vattacukrost mindenki ismeri, keresi a vásárokon, falunapokon

NEMESREMPEHOLLÓS Vajon megéri még vidéki rendezvényeken árusítani, vagy sok más „retró” foglalkozással együtt ez eltűnik nemsokára? A kérdésre meglepő választ ad Horváth János, mindenki Jancsikája, aki már sok-sok éve rendszeresen megjelenik kocsijával több vasi eseményen.

Elek Szilveszter

Horváth János neve alighanem ismerősen cseng mindenki számára, aki megfordul Körmenden vagy annak környékén rendezett mulatságokon - nélküle a helyiek el sem tudnának képzelni a majálisokat és falunapokat, ugyanis a nemesrempehollósi férfi az édesapja nyomán már több évtizede árul finomságokat.

- Az édesapám, Horváth Elemér a nyolcvanas évek elején kezdett árulni vattacukrot Szentgotthárdon és környékén, főleg focimeccseken - nosztalgiázik kicsit János. A két éve megboldogult Horváth Elemér igazi legenda a környéken, halálhírére a legnagyobb közösségi oldalon rengetegen nyilvánítottak részvétet vagy idézték fel az árussal közös emlékeiket. - Aztán mézeskalács is felkerült a kínálatra, az édességeknek ugyanis nagyon örültek a búcsúkban - tudjuk meg Jánostól, aki hozzáfűzte, hogy ha az édesapja megjelent az ilyen rendezvényeken, a gyermekek menten odaszaladtak hozzá, és kíváncsian körbetáncolták a nyalánkságokkal teli kocsiját.

János nagyon szorgos fiú volt, rendszeresen elment segíteni az édesapjának. Hamar megtetszett neki ez a nem mindennapi foglalkozás. Sok embert ismert meg, jó néhány közülük a cimborája lett. - Már akkor elhatároztam, hogy egyszer nekem is lesz egy árusító kocsim - jelenti ki elszántan, majd felnevet. A nagy álom aztán 1991-ben meg is valósult. Bár János roppant mód örült ennek, mégsem kezdett el szárnyalni a fantáziája, és nem szövögetett komoly terveket sem. Eleinte még csupán lufit kínált, ráadásul nem is héliumosat. Ennek ellenére nagyon népszerű volt, ha felbukkant egy rendezvényen, azt hamar színesebbé tette azt a luftballonjaival.

A Jancsika lassan, fokozatosan bővítette tevékenységi körét.

János egészen 2000-ig várt a következő „fejlesztéssel": akkor viszont a popcorn gép mellett vásárolt mindjárt héliumos palackot is. Az idei esztendőtől kezdődően pedig már a vattacukor is színesíti a palettáját. - Az édesapám és a vattacukor is nagyon hiányzik a környékbelieknek - meséli halkan János. - Rendezvényről rendezvényre egyre többen érdeklődtek nálam a nyalánkság felől az utóbbi években, ezért döntöttem úgy, hogy édesapám nyomán én is fogok árulni ebből az édességből, mégpedig az igazán finom fajtát - szögezi le a férfi, aki, ha valamiből, hát a minőségből sohasem lesz hajlandó engedni.

János az árusítást egyébként csak mellékállás gyanánt csinálja, a férfi ugyanis az évek során elhelyezkedett az építőiparban. Saját, gyorsan fejlődő vállalkozása van, több alkalmazottal. Felvetődik a kérdés: emellett hogy tud élni emellett a szenvedélyének, vagyis az árusításnak? - Szerencsére kiválóan össze tudom hangolni a két elfoglaltságot, többek között azért is, mert a volt feleségem gyakran besegít - ecseteli a férfi, aki számára nincs apelláta, ha meghívják egy rendezvényre árusítani. A szezon számára már május elsején elkezdődik, aztán onnantól kezdve nyár végéig szinte minden hétvégén vannak események, ahol várják őt - főleg falunapok.

Bár az olvasó még csak az előző sorokban kaphatott választ az előző kérdésre, biztosan kíváncsi lett még egy részletre is: hogyan képes János ennyire töretlen szenvedéllyel űzni főállás mellett az árusítást? Vajon a gyönyörű vasi nyár hétvégéit miért nem az Őrségben vagy a Rába partján tölti, hanem az árusító kocsija mellett?

Édesapját Horváth Elemért a vattacukrosként ismerték, szerették Fotó: Szendi Péter, archív

- Némi mellékest azért lehet keresni ezzel is, például a rezsipénzt behozza - említi meg az egyik okot János. A bevételeket egyébként legfőképpen a gyermekeire fordítja, elhatározta, hogy támogatja őket, amiben csak tudja - mostanság például a tanulmányaikban. Bár sokakat meglephet, hogy egész szép bevételre lehet szert tenni az árusítás ezen formájával, János érdekes tapasztalatot oszt meg velünk. - Úgy látom, hogy egyre népszerűbb lesz ez az üzlet Vas megyében - szögezi le a férfi, majd hozzáfűzi, hogy rendezvényről rendezvényre gyarapodnak a standok. - Van olyan árus, aki olyan mértékben elkezdett bővíteni, hogy felvett embereket és ugyanazon a hétvégén több eseményen is jelen van - mondja még a férfi, akitől megtudjuk azt is, hogy a megyehatáron kívülről érkező standosok sem ritkák. Ez persze nem vezet esztelen rivalizáláshoz az árusok között, nem kezdik el egymás üzletét aláásni úgy, akár a holywood-i vígjátékokban... János szerint őket inkább úgy kell elképzelni, mint kiváló közösséget, haverokat, akik jóízű beszélgetések közepette megosztják egymással a tapasztalataikat, legújabb sztorijaikat. A nemesrempehollósi férfi persze könnyen beszél ilyen magabiztosan erről a témáról - őt ugyanis aligha zavarja, ha bejön pár új árus a „piacra", ugyanis az édesapja után ő is helyi ikonná vált, így természetesen őt részesítik előnyben. Ügyfélköre zöme törzsvásárlókból áll, akiket aztán bizonygathat bárki bármit, ha az ő „Jancsikájukról" van szó!

Ha mégis úgy adódik, hogy egy rendezvény nem termelt bevételt, akkor sem bánkódik. - A társaság mindenért kárpótol - mondja. A férfi számára azért is olyan fontos az árusítás, mert megannyi olyan cimborája van, akivel csupán évente egyszer fut össze, valamelyik vidéki rendezvényen.

És akkor még el sem hangzott a legfőbb oka annak, hogy János miért megy ki újra és újra árusítani a mulatós zenével tarkított vidéki eseményekre: egyszerűen nagyon beleszeretett annak idején ebbe a világba, mondhatni a függő lett - talán a sok vidám gyermek, esetleg az édesapjával közösen töltött rengeteg édes pillanat miatt? Erre bizony még neki is nehéz lenne választ adnia...

Annyi viszont biztos, hogy a férfi még mindig hű az 1991-ben lefektetett elképzeléseihez. - Nem igazán az üzlet miatt csinálom, hanem sokkal inkább szenvedélyből - szögezi le János. Továbbá, munkaerőt is nehezen találna, ugyanis kevesen áldoznák arra a hétvégéjüket, hogy vidéki rendezvényeken árusítsanak... De vajon akkor ki viszi tovább a Körmend környékén túlzás nélkül legendássá vált családi vállalkozást, ha János leteszi a stafétát? Bár a férfi gyermekei nagyon szorgalmasak, őket mégsem szippantotta magába úgy ez a világ, mint őt. Ezért, ha végleg becsukja a nyugtatömböt, valószínűleg a standját is nyugdíjaznia kell - de a férfi biztos abban, hogy addig még sok május elsején és falunapon rohamozhatják meg a menetrend szerint felbukkanó árusító kocsiját a régi cimborák és a gyermekek..

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!