Nem felejtik az ötvenhatos hősöket Halastón – Emlékoszlopot állítottak

„Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak" – ez a mottója az '56-os emlékévnek, és ezt választották mottónak a halastóiak is, amikor emlékművet emeltek 1956 hőseinek. Marosits József költő, szobrászművész faragta az oszlopot: kokárdával, Kossuth-címerrel. Az alkotó több versét is elszavalta a szombaton tartott szoboravatón.

– Olyan helyet kerestünk, amely mellett nem csak elmennek az emberek, hanem megállhatnak, elmélkedhetnek. A másik szempont az volt, hogy a távolból is tisztán látható legyen – mondta el Németh Lászlóné, Halastó polgármestere.

A falu határában, a buszforduló közepén áll az emlékoszlop. Ezzel egy kis völgybe került a büszkeségpont, amelyet az '56-os emlékbizottság mintegy 1,2 millió forintos támogatásával alakítottak ki a halastóiak. Akár gyalogosan, akár autóval érkezik valaki erre, bármelyik irányból is jön, azonnal szembetűnik az ég felé törő oszlop, amely Halastó település első köztéri emlékműve. Téglaszín alapra került az oszlop, körötte virágok, parkosították a buszforduló közepét.

– Büszkeség, fájdalom és hit. Talán ez a három szó jut először eszünkbe legfiatalabb forradalmunkról – mondta ünnepi beszédében V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője, az agrártárca környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára.

Emlékeztetett, hogy június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetésének emléknapján végét ér az egy évvel ezelőtt kezdődött 1956-os emlékév. Ennek alkalmából összegzett a politikus: elmondta, hogy 2500 pályázó volt az emlékévben és 1600 nyert támogatást az emlékbizottságtól. A nyertesek között voltak a halastóiak, akikkel együtt ötszáz ötszáz településen állítottak büszkeségpontot.

Az emlékév célja volt visszaadni az '56-os események emlékezetét azoknak, akik csinálták, az egyszerű embereknek – mondta a politikus. A másik célja az volt az emlékévnek, hogy halljanak a hatvan évvel ezelőtti eseményekről azok a fiatalok is, az a 4 millió magyar, akiknek nincsenek, nem lehetnek emlékei a történtekről.

V. Németh Zsolt úgy fogalmazott: folytatni kell a megkezdett emlékmunkát. Ehhez nyújtanak segítséget a büszkeségpontok, mint amilyen a halastói. Aki elmegy mellett, egy gondolat erejéig visszakapaszkodik a múltba – mondta a képviselő. Kötelességnek nevezte az emlékezést és morális minimumnak. Beszélt köszöntőjében arról is, hogy a kommunizmus rémálom, amelyből lassú az ébredés. A jövőre tekintve zárta a beszédét: – Ne tartozzunk az ingadozó sokaságba.