Németh Tamás plébános ezüstmiséjét ünnepelték a vépi templomban

- Az ezüstmise fontos a lelkipásztor számára. Alkalmas egy kis megállásra, visszatekintésre. Az elmúlt 25 év felidézése pedig erőt és hitet ad a következő stációig, az aranymiséig, mondta Kiricsi Miklós egyházközségi képviselő a zsúfolásig megtelt vépi templomban múlt vasárnap. Németh Tamás plébános életútját ismertette köszöntőbeszédében.

1992. június 16-án az első szentmisével, újmisével lépett az atya az egyház szolgálatába. Előbb kőszegi káplánként, majd 1999-től vépi plébánosként szolgálta az Urat és híveit. Jelenleg Vépen kívül a filiális községek, Bozzai, Kenéz, Pecöl és Megyehíd hívő közösségének lelki vezetője.

Kiricsi Miklós 25 tartalmas év főbb történéseit sorolta: azt, hogy a főtisztelendő atya megannyi gyermeket részesített a keresztség szentségében, elsőáldozókat készített fel az Úr testének befogadására és vezetett be a bérmálással a keresztény nagykorúságba. Fogadta a jegyesoktatásra jelentkező párokat, összeeskette őket, és elkísérte utolsó útjukon a földi pályát elhagyottakat. Köszönetet mondott azért, hogy Tamás atya elmélyítette a hívek Szűz Mária iránti tiszteletét a fatimai szentmisék és körmenetek, a mariazelli zarándoklatok által. Azt kívánta a közösség nevében, hogy a következő 25 évet ugyanilyen derűvel és tenni akarással, jó egészségben ünnepelhesse közösségében.

- Legyünk hálásak mindazért, amit a Jóistentől kaptunk: a pásztor a nyájért, a nyáj a pásztorért - így válaszolt Tamás atya a köszöntésre. Hozzátette: hálát ad, amiért Isten kiválasztotta és elárasztotta szeretetével, ezt igyekezett továbbadni a testvéreknek.

Ezután szentmise vette kezdetét, amelynek során Császár István egyházmegyei kormányzó Németh Tamáshoz eljuttatott levelét, szolgálatát köszönő sorait tolmácsolta egyik paptestvére. A kormányzó azt kívánta Tamás atyának: Brenner János vértanú életpéldája erősítse benne a meggyőződést: az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Horváth József pápai prelátus a régi ismeretség okán először Tamás atya ifjúkorát idézte fel beszédében: a Kálvária-templom közösségében formálódott a hite, majd a papi hivatása is. A szónok utalt rá: a papi munka akkor eredményes, ha nem mi akarunk dolgozni, hanem engedjük, hogy a Jóisten dolgozzon általunk. Tamás atyáról azt mondta, eredményes volt ebben a munkában: nagyon jó, imádságos belső közösség alakult köré. A pap Isten győzelméért dolgozik, jelentette ki. A papnak mindig elsőbbséget kell adni a Jóistennek. A híveknek pedig, akik vele tartanak, életük minden helyzetében ugyanígy kell cselekedniük. Tamás atya ugyanezt teszi a rábízottakkal a vépi plébánián és a filiális községekben. A plébános kérését, szíve vágyát is kimondta a közösségnek: szeretné, ha a hívek elsőbbséget adnának a vasárnapnak, az ünnepnek, hiszen a papnak nincs nagyobb öröme, mint amikor a templom tele van azokkal, akik az Istent keresik. Zárásként az atya ezüstmisés jelmondatát idézte: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged." Majd tanáccsal látta el: Szeresd a Jóistent, és a vele való kapcsolaton keresztül az ő áldása lesz a munkán, amit végzel.

Nemcsak Isten szeretete, hanem az emberektől apránként adagolt továbblendítő szeretet ad neki erőt, válaszolta Tamás atya.

Hozzátette: - Ami vagyok és amivé lettem, az Isten kegyelme, és a hívektől kapott szeretet éltet. Köszönetet mondott családjának, dr. Horváth Lajos kanonok atyának, paptestvéreinek, a tulajdonképpeni új családjának és a híveknek a támogatásért, a befogadó szeretetetért, amit 31 évesen kapott, és azért is, amit ezután fog kapni.

A szentmise végeztével a művelődési házban szeretetvendégséggel, ajándékátadásokkal folytatódott a bensőséges hangulatú ünnepség.