Hírek

2017.07.21. 15:11

Pétervári Tibor észlelő, már 27 éve az időjárás megszállottja

Pétervári Tibornak már a gyerekkora is az időjárási adatok bűvöletében telt. 27 éve pedig szó szerint minden napja erről szól.

Budai Dávid

Akik reggelente csak rápillantanak a hőmérőre, vagy a nyaralás napján az eget kémlelik, esetleg szidják a meteorológusokat, hogy szó sem volt esőről, azok nehezen tudják elképzelni, hogy az időjárás-előrejelzésekhez mennyi információt kell összegezni. A beérkező adatok aztán az Országos Meteorológiai Szolgálatnál futnak össze, ahol meteorológusok tucatjai vetik rá magukat a számsorokra, és bonyolult képletek alapján próbálják kikövetkeztetni a várható időjárást. Amit megtudtak, azt összegzik, majd az adatokat ők is továbbküldik. Így tesz minden ország, míg végül megállapíthatják a szakemberek, hogy a Föld melegszik, a jégsapkák el fognak olvadni és mi, emberek semmi jóra ne számítsunk.

Ebben a soklépcsős folyamatban az észlelők azok, akik az első lépést megteszik. Ők azok, akik óraműpontossággal rendszeresen betáplálják a számítógépbe az időjárás-állomás adatait. Automata állomásból kétszáznál is több van az országban, olyan azonban, ahol észlelő is dolgozik, csak néhány városban található, Szombathely az egyik. Pétervári Tibor 27 éve mindennap 4.15-kor kel, rápillant a hőmérőre, megnézi, mekkora a légnyomás, leméri a csapadék mennyiséget és elküldi az adatokat. Ezt a műveletsort napjában tízszer ismétli, az utolsó adatokat este nyolckor kell elküldenie, de a napsugárzást mérő szalagokat csak később, kilenc órakor tudja cserélni. Közben persze folyamatosan figyelnie kell az égboltot és minden jelenségről feljegyzéseket kell készítenie. Fel kell jegyeznie, ha napos az idő, és ha esik az eső. Látszólag nem bonyolult, de valójában éppen százféle fajtája van annak, hogy éppen milyen idő van. Minden típusnak külön kódja van. Így például ha esik az eső a távolban, de öt kilométeren belül, akkor 16-os, ha öt kilométeren túl lehet észlelni az esőt, akkor a 15-ös számot kell használni. Öt év már elegendő idő arra, hogy az ember az összes kódot fejből tudja, és 16 év után az ember már magától felébred reggelente. Már ha egyáltalán alszik, ha ugyanis este esik, akkor nem nagyon van alvás, mivel az észlelő önkéntelenül azt figyeli, hogy mettől meddig esett. Aki napi nyolc, vagy akár tizenkét órát dolgozik, annak felfoghatatlan az állandó készenlét az év 365 napján, ehhez igazán kell szeretni, amit az ember csinál.

Pétervári Tibor a száz éve hibátlanul működő, Berlinben gyártott barográfot mutatja Fotók: Unger Tamás

Pétervári Tibor láthatóan szereti a munkáját, ami nem is csoda, hiszen tulajdonképpen világ életében észlelő volt. Ma is megvannak azok a füzetek, amelyeket 1980-ban, 11 évesen írt tele az akkor észlelt adatokkal. Ezzel tulajdonképpen el is dőlt a sorsa. Innentől kezdve már csak ez érdekelte, megfigyelni az időjárást. Eleinte a szombathelyi repülőtéren dolgozott és rádión adta le a kódokat kollégáival, később az állomást Szombathelyre telepítették és Tibor már egyedül látta el az észlelők munkáját. Ez nagyon nagy lemondással jár, hiszen a mindennap, itt szó szerint értendő. Hétvége vagy ünnep, mit sem számít, és szabadság is csak akkor van, ha az ember talál maga helyett váltótársat, aki azonban nem lehet akárki, vizsgázott észlelőnek kell lenni annak is. Márpedig belőlük alig akad pár. Öt éven keresztül Tibor nem is talált senkit, aki akárcsak egyetlen napra leváltotta volna. Amikor elvállalta, hogy egyedül felel az egész időjárás-állomásért, három hónapot sem jósoltak neki, mondván, nem lehet ezt egyedül bírni, de Tibor szemmel láthatóan nagyon is bírja. Ugyanolyan szenvedéllyel mesél a II. világháború előtt készült német barográfról, amelyik most is éppen olyan pontos, mint új korában, mintha még senkinek sem mutatta volna. - 27 éve dolgozok a műszerrel, és azóta egyszer volt javítva. Fel kell húzni a műszerben található óraszerkezetet hétfőn, és az éppen egy hétig működik is - meséli a szakember, akihez rendszeresen járnak diákok is tanulni. Pétervári Tibortól van is mit, megmutatta például azokat az egyméteres higanyoszlopokat, amelyek akár kétszáz évig is tűpontosan mutatják a légnyomás változásait. Megtudhattuk azt is, hogy a szombathelyi állomás higanyoszlopai éppen 201 méter 837 milliméterrel vannak a Balti-tenger szintje fölött.

Erről a szerkezetről a napsütéses órák számát olvassa le Tibor

Amint azt Tibor elmesélte, valóban lehet az az érzetünk, hogy megváltozott az időjárás, hiszen gyakrabban vannak szélsőséges időjárási események, azonban annyira nem drasztikus a helyzet, mint hisszük. Régen is voltak szélsőségek és ennek bizonyítására két vaskos kötetet mutat, amelyben a 19. századi időjárási szélsőségek vannak feltüntetve. Csak a szélsőségek. Fiumei hóról, égből potyogó békákról lehet bennük olvasni. Régen hónapokba telt, míg egy hír elterjedt, ha egyáltalán elterjedt. Ma, ha bárhol videóra vesz valaki a telefonjával egy apró széltölcsért, már aznap a híradóban láthatjuk. Ezért érezhetjük úgy, hogy több a szélsőség. Kétségtelen, hogy van változás, mint ahogyan mindig is volt, hiszen az időjárás folytonosan változik. Ha földtörténeti korokban gondolkodunk, akkor tulajdonképpen az emberiség egy viszonylag hideg korszakban él, hiszen jégsapkák vannak a bolygó pólusain. Volt idő, amikor ezek nem voltak és persze olyan is, amikor sokkal kiterjedtebb jégmezők borították a Földet. Egy Celsius fokos hőmérséklet-emelkedés már nagyon soknak számít, igaz, sokan azt hiszik, a telek változtak meg nagyon, pedig nem. A hőmérsékletet tekintve szinte nincsen változás, a nyarak lettek melegebbek. És a csapadék mennyisége sem sokat változott, csak újabban más adagokban kapjuk. Hetekig semmi sem esik, aztán fél óra alatt lezúdul egyhavi csapadékmennyiség.

Már 1990-ben azt jósolták, hogy a számítógépek térnyerésével és a modern eszközök megjelenésével pár éven belül már nem lesz szükség az észlelők munkájára. Most 2017 van és Péterverári Tibor - csakúgy, mint másfél évtizede mindig - negyed ötkor fölkel, hogy elvégezze az első méréseket. Igaz, ma már nem négyen vannak, mint régen, és ma már egy csomó adat automatikusan érezik, van például olyan lézeres esőcsepp-spektrum mérő, amely meghatározza a cseppek méretéből és számából, hogy milyen csapadék esik, és van olyan automata, amelyik a környezet feszültség- és ellenállás-változásaiból számítja ki a hőmérsékletet és ki tudja még mi mindent, mégis: a meteorológusok az észlelők nélkül semmihez sem tudnának kezdeni. Ahhoz, hogy valaki észlelő legyen, sokat kell tanulnia, de ami a legfontosabb, egy picit megszállottnak kell lennie. Pétervári Tibornál ez sem hiányzik, és tudja ezt mindenki, aki ismeri. - Ha sokan vannak a postán, már be sem merek menni, mert mindenki a várható időjárásról kérdez - mondja nevetve. Néha előfordul, hogy hiába pontosak a számítások, közbejön valami, és nem olyan idő lesz, mint amit ő, észlelőként mondott. - Ilyenkor napokig lelkiismeretfurdalás gyötör - mondja.

Az időjárás ugyanis egy komplex rendszer: ha valahol történik valami, lehet, hogy az néhány ezer kilométerrel arrébb megváltoztatja az időjárást. Nem szokatlan nálunk sem, hogy ha huzamosabb ideig fúj a déli szél, akkor akár az afrikai sivatag homokját is elhozza Magyarországra. Szombathelyen 1865 óta jegyzik fel az adatokat, a 152 évnyi adatsorból 27 évet Pétervári Tibornak is köszönhetünk, aki elmondta: bár hivatásos észlelő már alig akad, lelkes és elhivatott amatőr szép számmal van ma is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!