A nevettetés különböző árnyalatai Thalia istennő kertjében

Jó látni, hogy a szervezők a színház esetében nem kötöttek kompromisszumokat. Izgalmas műfaji sokszínűség uralkodott, a nevettetés különböző árnyalatai jelentek meg a színházi estéken.

Szentandrásnapi mámor

Fordul a nap, évre az év, de Makkoshotyka szereplői még mindig ugyanazon a helyen tengetik mindennapjaikat. Jobbára a helyi kocsmába.

A fiatalok szüleik szerepeibe öregszenek bele. Elrendelt a folyamatosság, hiába akarnának elszökni Dániába biogazdálodást létesíteni, hiába az angoltudás, a vegetarianizmus, a kiharcolt másság, hiába a fejből idézett József Attila versek vagy haikuk, ha úgy sem érti senki. Ez a sorsuk, ellenni valahol a világ háta mögött jó pár száz kilóméterrel. Mi nézők jókat kuncogunk sajátos szélmalomharcaikon, ugyanakkor, ha belegondolunk ennek az előadásnak az időbeli távlataiba, hamar megkeseredik a szánk íze. Az előadás kétórás, vannak azonban olyanok, akiknek ebből a létezésből egy élet jut. Dancsecs Ildikó dramaturg szövegkönyve nem csupán egy kacagtató színmű, bravúros szövegteljesítmény. Hanem egy szomorú látlelet hazánknak azokból a csücskeiből, ahová még a gondolataink sem érnek el.

Ősemberből férfi

Aztán Kálloy Molnár Péter hozott egy úgynevezett stand up comedy színházat. Mert hogy már ilyen is létezik. Rob Becker: Caveman – Az ősember című darabját bravúrosan játszotta el. A kidobott férj szerepében metsző, de nem bántó iróniával tartott felvilágosítást arról, miben különböznek a férfiak és a nők. Ahogy ő fogalmazott, más a harcszíntér, más a nyelv, más a gondolkodás. az előadás szövegét olyannyira sikerült sajátjává tenni, hogy bármikor bármit improvizációs ugródeszkának tudott használni. Így a Vas népe újságírója és fotósa is hamar az előadás kereszttüzébe került. Nagy Jácint még a színpadon is járt, nagy meglepetésemben, nem volt időm elővenni a telefonom, így erről nem készült fotó. Az előadás messze túlnőtte a kabaré műfaját, egy kamaradarab bontakozott ki előttünk. Kálloy rávilágított arra, hogy a másik nemet nem formálhatjuk a saját képünkre. Máshogy vagyunk összerakva. Ezt a két külön világot pedig csak úgy lehet összehangolni, ha mindenkinek megengedjük, hogy azt csinálja benne, amihez ért. A férfiak hidakat építenek, a nők megkerülik a mocsárt. A férfiak zsákmányolnak, a nők gyűjtögetnek. A nők szeretnek beszélni az érzelmeinkről, a férfiak szeretnek csak úgy hallgatni. És az előadás egyik csúcsjelenetében, amikor arról kapunk bemutatót, hogy hogyan alszanak a férfiak és a nők, újra szembesülnöm kellett a szomorú ténnyel: a férfiak anatómiailag képtelenek egész éjszaka átölelve tartani társukat.