25 éve írta a Vas Népe: Nagy áremelésekkel köszöntött be 1990

Mától drasztikus áremelés lép életbe. Gyakorlatilag mindenkit érint az árláz, nem lesz olyan pénztárca, amelyet ne apasztana. Energia, élelmiszer, lakbér, a lét alapjait veszélyeztető mértékű százalékok és újabb százalékok. Most érkezett el oda a magyar társadalom, amit igazán sohasem hitt el: az ország a szakadék szélén táncol. Pedig ezt már négy-öt évvel ezelőtt is kimondták – igaz, ellenzékben – felelős szakemberek.

Ismerkedés az üzletben a jócskán megváltozott árlistákkal. Fotó: VN-archív

Közgazdászok, szociológusok és politikusok. Akkor is, amikor pártkongresszusi győzelmekről tudósítottak a lapok... A lapok, amelyek most tele vannak csalódással és keserűséggel. Gazdaságunk kátyúba került, az infláció elszabadult. Senki sem hisz már a szép szavaknak, a húsz százalékoknak. A tömeg őrült tempójú felvásárlásba kezdett, nem termelő módon ruház be, feléli pénzét. Nem vállalkozik, hanem költ. Ezzel tovább gerjeszti az inflációt. De mégsem ez a fő veszély, sokkal inkább az a nagyüzemi magatartás, amelynek gyökerei évtizedesek.

Ha képtelen az olcsó és költségkímélő termelésre, akkor árat emel. Ez megy most. Fizetjük a rossz vállalatok számláit, közben a kormány bezárásokról beszél. De mégsem mer bezárni egyetlen nagy céget sem. Nem mer? Félő, hogy nem is tud. A gazdasági szerkezet radikális átépítése olyan kormány dolga lehet, amely független az egyoldalú politikai szándékoktól és független az erős lobbyktól. De akkor sem lesz könnyű, mert az elszabadult inflációt igen nehéz megfékezni. Mit tehetünk? Fizetünk, amíg tudunk és nyomjuk a bankjegyet. De hatÁrtalanul ez sem fog menni...