Hírek

2015.02.16. 16:46

35 éve vehette birtokba Szombathely és a megye lakossága a művelődés otthonát

Szombathely – Korabeli Vas Népét tallózva bukkantunk rá arra a cikkre, melyben a nyitás előtti MMIK-t járta körbe az újságíró. Hogy nézett ki az új központ, illetve addig melyik épületben kulturálódhattak a fiatalok? Erre emlékezünk most vissza.

Kelemen Attila

35 évvel ezelőtt nagyon fiatalnak vagy megszállott érdeklődőnek kellett lenni ahhoz, hogy visszatérjen valaki a közművelődés szombathelyi központjába, a Kisfaludy utca 1. számú házba. A szűkös, barátságtalan körülmények ellenére is 19 csoportot, szakkört, stúdiót, együttest tartott fenn a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, igaz, hogy tíznek a város legkülönbözőbb pontjain szerzett helyet. Az 1980-as tervek még ebben a barátságtalan, elhasznált épületben formálódtak, de már az új lehetőséghez igazodtak. Az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ avatásának napját március 22-ére tűzték ki.

Harminckilenc kisebb-nagyobb szoba, műhely, stúdió az alagsortól a második emeletig, négyszáz személyes színház, kézikönyvtár, hírlapolvasó, filmvetítő, tágas, de emberi léptékű előcsarnok büfével – de kár is felsorolni. Annyi sovány év után még kívánságlistát is nehéz volt akkoriban összeállítani. A központ munkatársainak ki kellett találniuk, meg kellett saccolniuk, mi vonzza a lakosságot. Az 1980-as év munkaterve igen gazdag, újdonságokkal teli volt. A legfontosabb szempont az volt, hogy a központ nyitott legyen, várjon mindenkit. Azt is, aki csak nézegeti, azt is, aki újságot olvasni, vagy a büfében beszélgetni kíván. A galérián mindig volt látványosság. Azoknak a műfajoknak, művészeti ágaknak adott teret a ház, amelyek hiányoztak a város kiállítási hagyományaiból. Itt az iparművészet, a lakberendezés, a fotóművészet, a népi díszítőművészet, a kísérleti stúdiók munkája kapott nyilvánosságot.

Fotó: Archív

A feladatokat, a rendezvényeket megosztották a Művelődési és Sportházzal. A művelődési központ együttese lett az Ungaresca és a Ferrum irodalmi színpad. Egyrészt, mert próbatermet, szereplési lehetőséget az új intézmény tudott adni, másrészt, mert a megye amatőr mozgalmának szüksége volt e csoportok segítségére, példájára. A színházterem bővítette a lakosság választási lehetőségét. Az önálló estekhez, kamara előadásokhoz, azokhoz a produkciókhoz, amelyeket addig a Sportház művészpresszója fogadott, alkalmasabb, meghittebb hangulatot kínált az új művelődési központ. A színdarab technikai igényeitől, az érdeklődés nagyságától függött, hogy melyik színpad fogadja az előadást. Az élvonalbeli amatőr színjátszóknak rendszeres fellépési lehetőséget kínált az új épület.

A fotózás, az amatőr filmezés kaphatott lendületet azoktól a technikai lehetőségektől (labor, vetítő, klub), amelyeket a központ nyújtott. A Savaria Filmstúdiót több helyiségből álló műhely fogadta be. A filmtár ezentúl is ellátta az iskolákat, a klubokat, de kívánság szerint a házban is vetítettek kisfilmeket és az ismeretterjesztő filmek mozija is működött.

A népzene, a népdal, a kórusmuzsika, a jazz és a rockzene kedvelői, művelői már ismerhették a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ fő törekvéseit: átfogni, megismertetni azokat a műveket, műfajokat, amelyek nem tartoznak a szimfonikus zenekar műsorára. A Jeuneses és a pedagógus kórus, az Orff együttes, jazz- és rock zenekar működött évek óta a központ segítségével. Előadások és klubfoglalkozások erősítették a csoportokat. 1980 őszétől tervezett kóruspódiumra dunántúli énekkarokat hívtak. A beat, a rock zeneszerző egyéniségeivel és együtteseivel találkozhatott a közönség a központban. A táncház kiegészülhetett a táncszínházi estekkel, amelyeken hivatásos és amatőr együttesek adtak műsort.

Az iskolákkal kialakított kapcsolatot átgondoltan és jó körülmények között erősítette az intézmény. A ház lehetőségeihez kedvet csináló rendezvény lett az iskolák napja. Rendhagyó órákat, napközis- és úttörő foglalkozásokat vezettek, szerveztek a népművelők. A nyári szünetben a napközis tábor gyerekeinek foglalkoztatására, szórakoztatására készültek fel. Rossz időben filmvetítéssel, játékokkal, klubfoglalkozásokkal segítették a pedagógusokat.

A teljesség igénye nélkül még néhány az akkori ötletekből: családoknak hétvégi szórakozás külön gyerekprogrammal, kismamakör, tanácsadó szolgálat, nyáron komédiák, zenés játékok a ház előtti szabad téren, baráti kör a folyóirat olvasókból (Életünk, Élet és Tudomány, Búvár, Új Tükör, gyermeklapok klubja), nyelvtanfolyamok, barkácsolók és kézimunkázók szakkörei, hímzők, varrók, faragók, keramikusok, síkkötők, bábosok.

Az egész megye közművelődését segítette, szolgálta a mozgó műsorellátás. Olyan falvakba juttattak el művészeket, amatőr csoportokat, amelyekben a Népszínházat nem tudták fogadni.

A műsor szervezését, a szállítást vállalta az intézmény. A bevétel egy részéből műsorellátási alapot képeztek a folyamat fenntartására. Megváltoztatták a csoportvezetők, a klubvezetők továbbképzését. A szokásos egyhetes tanfolyamok helyett alkalmanként, az amatőr együttesek bemutatóira hívták meg a népművelőket, a pedagógusokat, hogy a gyakorlathoz, a napi munkához nyújtsanak segítséget és ismeretet.

A ház kipróbálásával, az ötletek és a közönség igényének összevetésével telt el az 1980-as év. Meg kellett tanulni az összehangolt munkát a 72 dolgozónak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!