A diploma ára

Nagy indulatokat kavart a kormány röghöz kötésről szóló tervezete, amely szerint vissza kell fizetniük taníttatásuk költségeit azoknak a diplomásoknak, akik az oklevél megszerzése után külföldre mennek dolgozni. A diákok három hónapja tüntetnek az önfinanszírozó felsőoktatás ellen, a megnyirbált keretszámok és a magas tandíj miatt. A tiltakozásoknak és az egyeztetéseknek köszönhetően a tervezet folyamatosan puhul. Az állandóan változó elképzelés szerint jelenleg a diákoknak az oklevél megszerzése után már nem 20, hanem 10-12 év alatt kell ledolgozniuk magyar vállalatoknál a tanulmányokra fordított időt. Ha ezt nem teljesítik, ki kell fizetnie a képzés költségeit. (Hoffmann Rózsa, korábbi felsőoktatási államtitkár hónapokkal ezelőtt még úgy fogalmazott: csak azok úszhatják meg a visszafizetést, akik a dzsungelba költöznek.) Újabb változás a brain-storming, az agyelszívás elleni tervezetben, hogy a hallgatók szerződés helyett immár nyilatkozatot írnak alá.

Klinghammer István, felsőoktatási államtitkár kedvezményeket jelentett be. Ilyen például ha egy fiatal munka nélkül marad, akkor az leíródik a hátralékából. További kedvezmények vonatkoznak majd a családot alapítókra és a doktoranduszokra is. A nyilatkozatot aláíró hallgatók állami ösztöndíjat kapnak, és emellett jár majd a szociális ösztöndíj is. A visszafizetendő összeget az inflációval számítanák, kamat nem terhelné.

Itthon diplomázott, de külföldön élő és dolgozó magyarok véleményét kérdeztünk életükről, és arról, kintről mi a véleményük a következő tanévtől aláírandó nyilatkozatról.

A 34 éves Szabados Ádám büszke arra, hogy a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban érettségizett. A győri Széchenyi István Főiskola pénzügy alapszakán diplomázott, majd mesterképzésen gazdaságpolitikát tanult. Angolul, németül, spanyolul, lengyelül beszél. Jelenleg Lengyelországban, a Pricewaterhouse Coopersnél (PwC) Assistant Managerként dolgozik. A világ vezető pénzügyi tanácsadó cégénél - állandó kihívások mellett - a kinti magyar részleg felelőse.

- A diploma árának visszafizetését nem minden helyzetben tartanám igazságosnak. Úgy látom, a külföldön tanuló, dolgozó magyarok többsége hazatér, vagy haza akar térni. Ebből az ország csak profitálhat, mivel a külföldi tapasztalatok után az ember sokkal nyitottabbá válik, és teljesen megváltozik a szemlélete, a látásmódja is. A magyarok eredendően röghöz kötöttek, alapvetően nehéz szívvel hagyják el az országot. Úgy gondolom, a hazatérőknek biztonságos jövőképet, életpályát kellene kínálni, így még többen jönnének vissza. Nem gondolom, hogy a törvény meghozatala után a diákok külföldre mennének tanulni, diplomázni.

A 34 éves Szabados Ádám véleménye szerint a magyarok eredendően röghöz kötöttek, s nagyon nehéz szívvel hagyják el hazájukat. Meglátása szerint, a külföldi tapasztalatokból csak profitálni lehet

Szabados Ádámot a külföldi munkavállalásának okairól is kérdeztük, emellett mesélt életéről, és a karrierjében történt változásokról is.

- Egy gyakorlati lehetőségnek köszönhetően kerültem Athénba, ahol az állami postánál dolgoztam. Ekkor már biztosan tudtam, hogy amíg nincs családom, világot akarok látni, embereket, helyzeteket, nyelveket szeretnék megismerni. A döntésemet az is befolyásolta, hogy nem tetszett a hazai munkamorál, és a visszahúzó erő, amellyel itthon egy friss diplomás gyakran találkozik. Erős személyiség vagyok, tudtam, előre akarok lépni. Dolgoztam Ausztriában, majd itthon, a vezető cement és készbeton gyártó cégnél, három hónap budapesti munka után csatlakoztam az Európát is átívelő SAP implementációs csapathoz. A lehetőségnek köszönhetően Németországban egy évet, Lengyelországban három hónapot, Írországban, Dublinban négy hónapot, a horvátországi Splitben hét hónapot és Madridban két évet dolgoztam. Imádtam Spanyolországban élni, ahol folyamatosan előre léptem a karrierben is. De közbeszólt a gazdasági válság, és egyik napról a másikra elveszítettem az állásom. Jó egy évbe telt, míg megtaláltam a mostani munkámat a PwC-nél, a lengyelországi Katowice-ben. Boldog és elégedett vagyok. De tény, a szívem egyre inkább hazahúz, mivel hiányzik a családom, a barátaim, és összességében a magánéleti biztonság is. Majd meglátjuk, mit tartogat a jövő számomra.

A megyénkből származó Szabó Szilvia jelenleg az Egyesült Királyságban könyvelőként dolgozik.

- A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola angol-német szakán diplomáztam. A szüleim nem tudták finanszírozni a tanulmányaimat, így főállás mellett jártam a költségtérítéses képzésre. Ez után kalandvágyból indultam az Egyesült Királyságba, ahol a munka feltételét nem kötötték munkavállalási engedélyhez, ezáltal könnyebb volt az elhelyezkedés. Az akkori magyarországi munkahelyemen összegyűjtöttem annyi pénzt, amely elegendő volt a repülőjegyre és egy havi albérletre, majd a jó szerencsére bíztam magam. Az évek alatt, tandíj ellenében elvégeztem a University of London mesterképzését, alkalmazott nyelvészet szakon. Én, pártállástól függetlenül, a tanulmányok költségeinek visszafizetését észszerűnek tartom. Klisének hangozhat, de a szabadságnak ára van. Ha a hallgatók nem akarnák elhagyni az országot, akkor a felháborodásuknak nincs is értelme. A tervezet megakadályozza, hogy a fiatalok a diploma megszerzése után, kihasználva az adófizetőket, külföldön álljanak munkába, és ott kamatoztassák tudásukat. Ha az adott személy külföldön szeretne érvényesülni, akkor a diploma kifizetése után szabad a pálya. Ha a saját életemre gondolok, én személy szerint nem tudom, hogy hosszabb időre hazatérek-e még.

A szombathelyi Farkas Dóra 2006-ban végzett Sopronban a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében. Két évig még Magyarországon dolgozott, majd kalandvágytól vezérelve, és a jobb életszínvonal reményében Angliába utazott. Kint tökéletesítette angol nyelvtudását, és ekkor már tudta, végleg külföldön szeretne letelepedni.

- Felháborítónak tartom, hogy diákot kényszerítenek nyilatkozat aláírására. Azt azonban örömmel hallom, hogy egyre inkább puhul a tervezet. Nem gondolom, hogy ez lenne a megoldás a friss diplomások otthon tartására. Nincsen lehetőség elhelyezkedni, így csak a munkanélküliek száma növekedne. Megmondom őszintén, nem irigylem a most otthon tanuló diákokat, mert a tanulmányaikkal kapcsolatban mégsem dönthetnek teljesen szabadon.

Farkas Dóra az életével kapcsolatban is megosztott néhány információt.

- Vállaltam önkéntes munkát, hat hónapig voltam Malawiban. Most egy London melletti városkában élek, ápolónőként dolgozom. Tapasztalatgyűjtési lehetőségnek nagyon jó, bár érzem, ideje váltanom. Körülbelül másfél évente jön rám az érzés, hogy nem bírok nyugton maradni, és valami újat kell kipróbálnom.

A külföldi munkavállalást érintő kérdésben még a kint élő magyarok sem értenek egyet. Van, aki szerint nem minden esetben igazságos, más támogatja, megint más elutasítja

A jelenleg a Pricewaterhouse Coopersnél, a világ vezető pénzügyi tanácsadó cégénél dolgozó Szabados Ádám őszintén vallott a kezdeti nehézségről.

- Az érettségi után egy sikertelen felvételi kört követően egy évig dolgoztam. Majd felvettek Győrbe, ahonnan kétszer is hiába próbáltam bekerülni a Közgázra. Így visszagondolva, ezek az elutasítások adtak plusz erőt ahhoz, hogy még inkább bizonyítsak. Egy gyakornoki lehetőségnek köszönhetően Athénba kerültem, ahol az állami postánál dolgoztam. Ekkor már biztosan éreztem, hogy világot akarok látni. Erős személyiségemnek köszönhetően tudtam, hogy ki akarok törni. Most boldog vagyok.