A fekvenyomómester - Vass László mindig azon dolgozik, hogy erősebb legyen

Bár Vass László csupán pár éve méretteti meg magát a masters fekvenyomó kategóriában, már számos eredménnyel bizonyította, hogy ott a helye a világ legjobbjai között. - A masters kategóriába a negyven év felettiek versenyeznek - mondta. - A korosztályok a magyar bajnokságon tízévente változnak, a nemzetközi megmérettetéseken pedig ötévenként. 52 éves vagyok, ezért az idén októberben, Németországban megrendezett WUAP Erőemelő- és Fekvenyomó-világbajnokságon a hármas korosztályban, a mínusz 140 kilogrammos súlycsoportban versenyeztem.

- Ezen a megmérettetésen három gyakorlat volt - osztotta meg velünk a profi sportoló. - Egy gyakorlat úgy kezdődött, hogy szólították a versenyzőt, aki erre odafáradt a porondhoz. A súly állványról való kiemelésében még segítettek nekünk, de aztán magunkra maradtunk, mint a nagyujjunk. Miután a segítő elhagyta a porondot, egy percen belül meg kellett kezdenünk a gyakorlatot. Abban a pillanatban, amikor a súlyzó elindult lefelé, a mögöttünk álló vezető bíró megállította az órát. Rajta kívül még kettő bíró felügyelt a versenyen, ők előttünk voltak. Miután a súlyt leengedtünk a mellkasunkra, ott meg kellett állítanunk, és csak a vezető bíró utasítására indíthattuk el felfelé. A kinyomás akkor volt szabályos, ha a két karunk egyszerre ért fel függőleges pozícióba. A súlyt az állványra a vezető bíró felszólítása után tehettük vissza. A bírók a gyakorlatot a háromlámpás módszerrel értékelték - fejtette ki.

- Idén az én súlycsoportomban 180-190 kilogramm kinyomásával már érmet lehetett szerezni, én kétszáz kilogrammig jutottam el, így megnyertem a világbajnokságot - tette hozzá szerényen a bajnok, aki megjegyezte azt is, hogy bárhol ragadja meg a fekvenyomó rudat a világban, magyarként mindenhol elismerik. - Magyarországon nagy kultúrája van ennek a sportnak, a versenyzőink az elitbe tartoznak - mondta büszkén.

A profi sportember éppen 150 kilogrammal nyom fekve - ez természetesen meg sem kottyant neki Fotó: Szendi Péter

A VÁROSI SÚLYEMELŐTEREMBE ELŐSZÖR NEM MERTÜNK BEMENNI

Biztosan sokak fejében megfordul a kérdés: mi visz rá valakit arra, hogy az életéből egy óriási szeletet a súlyok meghódításának szenteljen? - Engem mindig érdekelt az, hogy miképpen lehetnék erősebb, kiskorom óta rajongok a sportért - emlékezett vissza Vass László. - Körmenden akkoriban három sportág volt adott. A kosárlabda az én esetemben abszolút ki volt zárva - nevetett fel a világbajnok. - Elmentem hát labdarúgókapusnak, de mivel rossz magatartású gyermek voltam, a szüleim eltiltottak ettől. Így nem maradt nekem más, mint a súlyemelés és a testépítés. A városi súlyemelőterembe először nem mertünk bemenni a cimboráimmal, mert féltünk a nálunk erősebb emberektől. Máig emlékszem, ahogy az egyik télen a párás ablakon helyenként felbukkanó tiszta foltokon keresztül kukucskáltunk be a helyiségbe.

- 13 éves lehettem, amikor először beléptem a konditerembe - folytatta történetét. - Azonnal a szenvedélyemmé vált a súlyok emelése, és azóta megszakítás nélkül űzöm ezt a sportot. Úgy vélem, hogy nincs annál fantasztikusabb érzés, mint amikor a test egy sikeres edzés után felszabadul.

Bár Vass László rendszeresen végzett súlyemelő-gyakorlatokat is, mindig a kondicionáló edzés foglalkoztatta jobban. - Amikor fiatal voltam, az erő bizonyos részét abban mérték, hogy ki mennyit tud fekve nyomni. Ezért az én korosztályom picit megrekedt ennél. Így lett a fekvenyomás a fő sportágam - fűzte hozzá.

MÁR BÁNOM, HOGY ENNYIRE KÉSŐN KEZDTEM EL VERSENYEZNI

Ugyan a világbajnok Körmenden mindig a legjobb fekvenyomók közé tartozott, és a barátai, családja is folyamatosan unszolta, hogy mérettesse meg magát, mégis csupán 2011-ben indult először versenyen. - A magyar bajnokságra neveztem be, és harmadik lettem - mondta. - Utólag már bánom, hogy ennyire későn kezdtem el versenyezni - sóhajtott fel elgondolkozva. - Eleinte persze volt bennem félsz, mondhatni gubbasztottam a többi induló között, mint az ázott madár. De aztán tanácsokat kértem a profi ismerőseimtől, ők sok más fontos tudnivaló mellett megmutatták a szabályos gyakorlatokat is, és ez óriási löketet adott.

A profi sportoló ezután fokozatosan lépett előre, először megalapozta helyét a középmezőnyben, majd külföldön is többször megmérettette magát, mostanra pedig elért a csúcsra.

NEM VETEM MEG AZ EGYIK KEDVENCEMET, A CSOKOLÁDÉT SEM

Eme teljesítmény megtartása és fejlesztése természetesen rengeteg kompromisszumot kíván az örökké mosolygós világbajnoktól, ő azonban rendíthetetlen. Az életében két időszak váltogatja egymást: amikor versenyre készül, és amikor azért edz, hogy formában maradjon. - Ha készülök egy versenyre, akkor főleg csirkét és halat eszem, hogy minél kevesebbet mutasson a mérleg - tudtuk meg tőle. - Nem tagadom, hogy fogyasztok táplálékkiegészítőket is, mert ezek sokat tudnak segíteni a teljesítmény növelésében. A megmérettetések előtti időszakokban rengeteget edzek. Hetente legalább ötször lemegyek a konditerembe, és egy-másfél órás tréningeket végzek, emellett otthon kiegészítő gyakorlatokat is csinálok. Ha pedig éppen nem vár rám verseny a közeljövőben, akkor cseppet sem fogom vissza magam étkezésnél, így nem vetem meg az egyik kedvencemet, a csokoládét sem, ugyanis a tapasztalataim szerint az erő nagyrészt a súllyal jön. Ezekben az időszakokban heti háromszor látogatom meg az edzőtermeket és szintén egy-másfél órás tréningeket csinálok - osztotta meg velünk.

ANYAGI HASZNA NINCS EBBŐL A SPORTÁGBÓL

Vass László elmondta, hogy a súlyok meghódításáért vívott küzdelmében rengeteget köszönhet a támogatóinak, így Körmend városnak és Bebes István polgármesternek is. - Mivel ők mögöttem állnak, nem veszteséges számomra a sportolás - mondta a férfi, aki civilben építőipari vállalkozóként dolgozik. - Ugyanakkor anyagi hasznom így sincs belőle, viszont ha azt nézem, hogy mennyi élményem származik a versenyekből, az utazásokból és abból, hogy az emberek úton-útfélen gratulálnak nekem, bátran kijelentem, hogy megéri világbajnoknak lenni - zárta gondolatait a sportoló, aki már készül a 2017-es argentínai megmérettetésre.

- A szabályos fekvenyomó-gyakorlatnál a talpunknak a padlón, a fenekünknek és a vállunknak pedig a fekvenyomópadon kell lennie - tudtuk meg Vass Lászlótól. - Fontos, hogy a gyakorlat előtt ne csupán a mellizmunkat dolgoztassuk meg. A fekvenyomás ennél sokkal összetettebb felkészülést igényel, ezért melegítsük be a csuklyás- és hátizmunkat is. De érdemes a hasunkat is megdolgoztatnunk, mert ez tartja össze a hátat. Mivel a nagy súlyok kinyomásánál a lábaink is tudnak segíteni, a bemelegítésből azokat se felejtsük ki. A megfelelő felkészüléssel komoly izomgörcsöket és sérüléseket előzhetünk meg - fejtette ki.

A fekvenyomó masters világbajnok szerint ha nagyobb súlyokkal dolgozunk, elengedhetetlen, hogy fejben tiszták legyünk. - Ilyenkor ki kell zárnunk a külvilágot, és összpontosítanunk kell. Ha vigyorgunk, komolytalankodunk, akkor máris nehezebbnek érezzük a súlyt, és bizony könnyebben le is sérülhetünk.