Hírek

2017.06.09. 18:00

A kitelepített családokra emlékeztek Viszákon

VISZÁK Kell hogy legyen kultúrája az emlékezésnek - ennek jegyében gyűltek össze idén is a viszákiak az éppen tíz éve álló, a kitelepített családok előtt tisztelgő emlékfánál.

Bakos Ágnes

- Egy közösség megmaradásának záloga a kultúrájához való kötődés, ragaszkodás. Abba pedig beletartozik az emlékezés kultúrája is - fogalmazta meg Szarvas József színművész, szervező Viszák központjában az emlékfánál. A kettétört fát szimbolizáló alkotás éppen tíz éve készült el: a tavaly elhunyt Sibinger Miklós fafaragó munkája.

Szarvas József úgy fogalmazott: tíz éve elkezdődött valami. Azzal, hogy elkezdtek beszélni arról, amiről sokáig nem volt szabad. Arról, hogy az ötvenes években kitelepítettek, kitéptek a közösségből három családot. Rájuk emlékeztet az emlékfa, és miattuk gyűlnek össze már évről évre. Szarvas József a tiszaszentimrei munkatábor balladáját szavalta az ünnepségen, a viszáki asszonykórus dalokat hozott az együttlétre.

- Hajlamosak vagyunk a művészetekre szűkíteni a kultúra fogalmát - mondta V. Németh Zsolt államtitkár, a térség országgyűlési képviselője. Köszöntőjében felidézte az iskolákban tanított példát, amely szerint a kultúra olyan mint a hagyma, több rétegből áll. Ezek a rétegek pedig: a szimbólumok, hősök, rítusok, gyakorlatok és középen az értékek. V. Németh Zsolt szerint a viszáki emlékművön, és azon keresztül a helyiek emlékezésében tetten érhető minden réteg.

Az emlékfánál tartott együttléten péntek délután Szarvas József, V. Németh Zsolt, vendégek és viszákiak Fotó: Szendi Péter

Sorolta például, hogy a megjelenített szimbólumok láthatóak, nyilvánvalóak az emlékfán, ilyen a trikolór. Hősök is vannak mögötte, a jelentésében. És hős lett mára az emlékfa alkotója is. Mert nem szükséges kard ahhoz, hogy valaki hős legyen, hanem példaadás kell.

Az emlékezés jelentőségéről is beszélt a politikus. Van, amit meg kell tartani az emlékezetünkben, akkor is, ha az fájdalmas. Az ötvenes években Magyarországon bőven volt ilyen esemény, és utána is - így fogalmazott. Ide sorolta a kényszermunkatáborokat, a kitelepítéseket - amire, akikre most a viszákiak is emlékeznek, és felidézik a közösségükből kiszakított családokat immár tíz éve az emlékfánál.

Az ünnepség (ahogy Szarvas József nevezte, a "múltidéző együttlét") egyik programja volt az éppen tízéves pajtaszínház ünnepi hétvégéjének. Kiállítások nyíltak, és szombaton névadót tartanak: Kaszás Attila tíz éve elhunyt színész nevét veszi fel a viszáki pajtaszínház.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!