A lélek kertjei

Szabadfi Mariann és Tölgyesi Ildikó gyerekkori barátnők, akik azonban harminc évig nem látták egymást, és mióta újra találkoztak, elválaszthatatlanok. Mindketten a Csók istván Művészkör tagjai, és mindketten sokat tanultak Mészáros Szabolcs festőművésztől, akinek műhelyébe a mai napig eljárnak hetente egyszer.

Kőszegi kiállításukat Torjay Valter festőművész nyitotta meg, akinek Tölgyesi Ildikó korábban tanítványa is volt. A művészettörténész a tárlaton arról beszélt, mekkora jelentősége volt Csók Istvánnak a magyar festészetben, amennyiben a franciás jellegű, posztimpresszionista festészetet ő hozta be Rippl-Rónayval és Vasaryval együtt. De amíg Rippl-Rónay és Ferenczy körül a mai napig van rajongás, Csók István körül nincsen, holott ott volt Nagybánya kezdeteinél is.

– Sok nemzet örülne, ha ilyen festője lenne - mondta Torjay Valter. - Nála a természet és a természetközelség abszolút elsőséget kap, sok csendéletet és szobabelsőt is alkotott. A nevét felvett, amatőr művészekből álló csoport következetesen műveli is azt a hagyományt.

Tölgyesi Ildikó és Szabadfi Mariann közös kiállítást rendeztek (Fotó: Nagy Gábor)

Szabadfi Mariann egyik leghangsúlyosabb motívuma a virág, ezt járja körül különböző technikákkal, a kőszegi kiállításra főleg akvarelleket hozott. Van, amikor tájba helyezi, van, amikor hagyományos csendéletként festi meg, van, amikor a virág meglepően nagyobb a vártnál, és van, amikor a virág részeiből alkot absztrakt képet.

Tölgyesi Ildikó egy hagyományosabb értelemben foglalkozik a tájjal. Ő is fest virágcsendéleteket, akár vázás jelleggel. Sok a tájképe, különböző kivágásúak, formátumúak. Erősen foglalkoztatja a térbeliség, amit a színekkel és a kompozícióval kíván előtérbe helyezni.

– Szabadfi Mariann és Tölgyesi Ildikó láthatólag sokat tanultak Mészáros Szabolcstól, akinek kitűnő pedagógiai munkássága tetten érhető ezekben az alkotásokban - fogalmazott Torjay Valter., aki a megnyitón napjaink „örömfestészetét” történelmi dimenzióba is áthelyezte.

- Az elmúlt másfél száz esztendőben nagy szerepet kapott a magyar képzőművészetben az amatőrizmus. A polgári és a nemesi családokban elvárás volt, hogy az úri kisasszonyok és az úrfiak foglalkozzanak képzőművészettel, ne csak nézegessék a képeket, de maguk is rajzoljanak, fessenek. Ugyanúgy, ahogy elvárás volt a hangszertudás,, például zongorázni . Sok arisztokrata művelte is a zenét és a képzőművészetet amatőr módon.

– Annyira szerették, hogy az sem volt akadály, ha valakinek nem volt keze - emelte ki a Torjay Valter a 19. századi példát: gróf Zichy Miklós lábbal festett és zongorázott, mert nem voltak kezei... Az amatőr festészet és muzsika a magasabb életminőséget szolgálta, ahogy ma is. Pontosabban egy minőségi létet, a szabadidő alkotó módon való eltöltését, ami sok-sok örömet ad a hétköznapokhoz, erőt a problémák megoldásához.

Állandóan kihívásban és mozgásban tartja a kreativitást, amely így kimeríthetetlen energiaforrásként szolgál az alkotó tevékenységet végzők részére. Tölgyesi Ildikó 1991 óta foglalkozik képzőművészettel, kézművességgel. Textil-, selyem- és üvegképeket is alkot. Szabadfi Mariann fő műfaja az akvarellezés,, vonzza a keleti kultúra.

Két nagyon különböző személyiség, de közös bennük az életszeretet. Derűsek, mosolygósak, humorosak, kedvüket pozitívan befolyásolja, alakítja a szépségekkel való foglalkozás,, a képzőművészeti tevékenység a lélek kertjének művelése is. Tölgyesi Ildikó és Szabadfi Mariann „Fények, virágok , hangulatok című kiállítása július 31-ig várja az érdeklődőket.