A lerombolt tornyok emléke - Vasi lánglovagok emlékeztek az elhunytakra

Amerika nyitott társadalom volt. Az országot ért, 11 évvel ezelőtti terrortámadás teljesen átírta a napi rutint, a védelmi stratégiát és az emberek viselkedését is. Még a nyolcvanas években Nyugat-Németországban turistáskodva e sorok írójával megesett, hogy a nagy amerikai katonai támaszpont, Heilbronn felé haladva elvétette az irányt és egy széles sugárúton találta magát, szemben egy tankoszloppal. A kispolszki és a magyar felségjelzés, 1986-ban még az ellenségnek számító Varsói Szerződés tagja volt hazánk, érdekes módon nem tűnt fel. Senki sem intette le járgányunk. Akkor kaptunk észbe, amikor a felvonulási térre érkeztünk, ahol rakétákat emeltek nagy kamionokba. Gyors visszafordulás, simán eljutottunk az autópályára... Ez a nyitottság, mondhatni lazaság jellemezte sokáig a földrésznyi országot, és ezt használta ki az Al-Kaida és annak rettegett vezére, a nemrég szitává lőtt Bin Laden.

A történtek ismertek, annak a napnak tengernyi az irodalma. Leginkább a New York-i támadás emléke él, csak itt háromezer embert öltek meg a két eltérített utasszállító repülőgéppel. Miközben két másik gépet is elraboltak. Az egyiket a hős utasok életük árán sem engedték a vélhető célpont, a Fehér Ház közelébe. A másik viszont becsapódott a hadsereg központjába, a Pentagonba. Itt újabb százak haltak meg.

A tragédia egyéni sorsok megrendítő láncolatából állt össze. A New York-iak szörnyűlködve látták, amint emberek ugrálnak ki az égő WTC (World Trade Center) tornyokból, 80-90 emeletet zuhanva. Inkább ezt a halált, mintsem az elégést választva. Nagyon sok tűzoltó érkezett, közülük 343 halt hősi halált. Oroszlánként küzdöttek, százak életét mentve meg. Akadtak elképesztő momentumok is, mint annak a férfinak az esete, akit a 15. emeleten ért az omlás. Mikor megnyílt a fal, deszkát ragadott, s a zuhanó roncsokkal együtt mintegy szörfözve ért le. Három óra múlva találtak rá, lábtöréssel megúszta. De ez volt a kivétel, a tragédia megrendítette a világot. Vas megye tűzoltói szerdán 14 óra 46 perckor, a támadás időpontjában emlékeztek az áldozatokra védőruhában, a szertárak kapujába kiálló járműveik előtt felsorakozva. Az egyperces néma csend nem csak a bajtársaknak, hanem a több mint háromezer áldozatnak is szólt.