A magyar magyaráz

Hogy milyen a magyar észjárás, azt leginkább nyelvünk, nyelvi gondolkodásunk mutatja. Erős képiség, sűrítés, hálózatszerű látásmód jellemzi. Czakó Gábor példái között szerepelt a XX. század találmánya, az atombomba, ami az „amerikaiaknak” sikerült. Olyan tudósok dolgoztak ott mint például Teller Ede, aki azt szokta mondani, ha nem Ady nyelvén tanult volna, csak közepes fizikus lett volna. (Ady révén megismerte a szimbólumokba sűrítkezést.)  

A magyar rendkívül szemléletes, képi nyelv. Például a „csürdöngölő” pontosan leír egy jelenséget, anélkül, hogy fogalmilag próbálná meghatározni. A magyar észjárásra a szógyökök nyelvi toldalékolásból is következtethetünk. Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótárát 1862-ben adták ki hat kötetben (Bolyai János matematikus és háziorvosa is gyűjtötte hozzá a szógyököket), összesen 112 ezer szóval.

Czakó Gábor író a szerelemről is beszélt a vasvári kulturális központban: „ A lélek sorba (szerbe) rakja az érzelmeit, a bennünket összekötő dolgokat, amik így (rend)szerbe kerülnek...” (Fotó: Szendi Péter)

Szerkesztői szerint 2306 olyan szóelem van, amire a többi szó épül, a gyököket többször is tudjuk toldalékolni. Az is a nyelvünk sajátossága, hogy a magyarok megértik egymást, ha különböző földrajzi, gazdasági körülmények között élnek is egymástól távol. A nyelv megtartotta jellegzetességeit: az ereszkedő lejtésű beszédet, a mellérendelést, mint legfontosabb mondatépítő elemet és a képiségét.

A magyar hálószerű gondolkodást hoz létre. Költ, kelt, életet teremt, de elkölti a pénzt, az ebédet – ugyanabban a szóban az ellentéte is benne van. Az élet és halál vize egymás mellett fakad a mitológiában, ugyanazon fa tövébúl. Ezt a szemléletet a magyar nyelv is őrzi. Nyelvi otthonlét kérdése, hogy értjük-e a kettős természetű problémák világát, amilyen például a szerelem is.