A modern város üzenete

A levéltárban megszokott, hogy sokan vannak egy-egy könyvbemutató kapcsán. A legutóbbin, amikor Melega Miklós művét állították "porondra", zsúfolt ház volt. Talán mert ez a premier kicsit eltért a  többitől. Kijelenthető, hogy fontos és  átfogó mű született a nyugati végek fővárosának dualizmus alatti fejlődéséről, amely egyben üzenet a mának is. Éhen Gyula szintén írt könyvet a modern városról, s mindazon értékek, amelyek akkor megszülettek, mintegy   esszenciálódnak a szerző  több száz oldalas, képekkel,  függelékkel  ellátott könyvében.

De lássuk a művet magát.  A 19. századi városok életében az egyik legmarkánsabb változást a közműrendszerek, a vezetékes hálózatok kiépülése eredményezte. Ekkor jelent meg a "föld alatti város". A  felszínen lüktető élet kiszolgálására a felszín alá kényszerült víz-, csatorna-, gáz-, villany-, telefon- és távíró vezetékek, közműalagutak, villamos vasutak világa. A közműhálózatok létrejötte a korabeli városlakók életében gyökeres változásokat indukált, fokozatosan formálódott az új, mai fogalmaink szerinti  városi életforma, megszülve  a modern várost.   Az Archivum Comitatus Castriferrei kiadványsorozat 5. kötete a Vas Megyei Levéltár munkatársa, Melega Miklós sok éves kutatómunkája eredményeként elkészült PhD-disszertációjának átdolgozott és mutatókkal ellátott szövegét adja közre. A széles forrásbázisra épülő alapos áttekintés a fentiekben vázolt folyamatot, a városi infrastruktúra elemeinek magyarországi megjelenését és térnyerését mutatja be. Mégpedig egy esettanulmányon, jelesül Szombathely példáján keresztül. A 19. században rendkívüli dinamizmussal fejlődő nyugat-dunántúli középvárost különösen alkalmassá teszi az ilyen irányú beható elemzésre, hogy a településen a korszakban a modern városi infrastruktúra teljes spektruma hiánytalanul fellelhető volt. A város példája bizonyságul szolgált arra, hogy léteztek Magyarországon olyan vidéki innovációs központok, amelyek nem kevésbé lényeges szerepet töltöttek be az ország településhálózatának modernizációjában, mint a reprezentációs kormányzati megfontolások mentén fejlesztett főváros.

A kötet az 1867-es kiegyezéstől az I. világháborúig terjedő fél évszázados időszakot, a gazdasági növekedés és felzárkózás korszakát öleli fel, jelentős teret szentelve a 19-20. század fordulóján tetőző urbanizációs folyamat jelenségeinek, illetve Éhen Gyula polgármester tevékenységének. Szombathely történetének egy olyan időszaka elevenedik meg a könyv oldalain, amelyet joggal tarthatunk a város mai arculatát is sokban meghatározó aranykornak, és amelyre méltán lehettek és lehetnek büszkék a település egykori és mostani lakói is. A kötet címválasztása tudatosan utal vissza Éhen Gyula polgármester 1897-ban megjelent A modern város  című könyvére, amely a kortársak számára közérthető módon foglalta össze a korszerű város, illetve a települési infrastruktúra mibenlétét. Jelen kötet többek között ennek a polgármesteri cselekvési programnak a gyakorlati megvalósulását, eredményeit is számba veszi. Országos kitekintéssel bizonyítva, hogy a 19-20. század fordulójára Szombathely a hazai településhálózaton belül, az  infrastruktúra  terén az élvonalba emelkedett,  modernizációs programjával más városok számára is követhető modellt állított. A könyvben külön fejezetek ismertetik a város területi növekedésének, az új városrészek létrejöttének folyamatát, a gáz- és áramszolgáltatás, a városi tömegközlekedés és a telefonhálózat kiépülését, továbbá a közegészségügyi helyzet alakulását, a csatornázás és a vízvezeték, valamint a szilárd burkolatú utcahálózat kiépülésének történetét. Megvizsgálva egyúttal a beruházások finanszírozási technikáját, a város pénzügyi helyzetét is. Az olvasó bepillantást nyerhet a városi infrastruktúra kiépülésének hőskorába, a modern város és a korszerű városi életforma megszületésének időszakába, nyomon követve azt a folyamatot, amelynek során a műszaki infrastrukturális létesítmények megjelentek, megváltoztatták a városlakók életvitelét és gondolkodásmódját, majd általánosan elfogadottá, a hétköznapok nélkülözhetetlen kellékeivé váltak.
 
Vas vármegye székhelyének 1867 után kibontakozó látványos fejlődéséből sokan kivették a részüket. Kezdve az olyan  neves közéleti személyiségektől, mint   Horváth Boldizsár vagy Hollán Ernő, a város polgármesterein, a képviselő-testület tagjain és a városi adminisztrációban dolgozókon át  a pénzemberekig,  gyárosokig,  vállalkozókig. De áll ez a   kereskedőkön át a mérnökökig, építészekig, tanárokig és kétkezi munkásokig bezárólag:  mindenki lehetőségei és tehetsége szerint cselekedett. A monográfia - amint azt a könyvpremieren többen is hangsúlyozták - emléket állít mindazoknak, akik szeretett városuk érdekében dolgoztak, áldozatosan.  Eredményeik számbavételekor pedig  kitűnik, miért koronázták akkor Nyugat Királynőjévé Szombathelyt.