Hírek

2013.09.06. 13:25

75 éves a gencsapáti "néptáncmozgalom"

Hatos jubileumot ünnepel szombaton a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes. Az együttes életét bemutató fotókiállítás 16 órakor nyílik a Művelődési Ház folyosóján. A jubileumi műsor 18 órakor kezdődik az udvaron felállított rendezvénysátorban.

Merklin Tímea

1993-ban alakult újjá a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes, és azóta folyamatosan működik a helyi művelődési ház és könyvtár hagyományőrző, művészeti csoportjaként. Az együttes legfontosabb célkitűzése a gencsi és a vasi táncos hagyomány megőrzése, színpadra állítása. Varga Albinnal, az együttes vezetőjével beszélgettünk.

– Amikor elöször összejöttünk 1993-ban, egy téli este volt, február. Varga Lajos Csaba (Szőke) és Polgár József (Pócser) unszolására Vincze Feri bácsihoz kellett mennem, hogy beszélgessünk a régi időkről. Antal László járt közben, hogy fogadjon engem. Más régi táncosok is eljöttek, Gergácz László, Tömő József. Összejöttünk „beszélgetni”, de mindenkiből kijött a virtus. Kozár Pista bácsit is meghívtuk, ő harmonikázott, és a táncosok huszár verbunkot, söprűtáncot táncoltak. Amikor odamentem Feri bácsihoz, nem volt otthon bora. Az unokáját szalajtotta a hegyre, hogy hozzon egy demizsonnal. Addig nem is beszéltünk, amíg a bor meg nem érkezett. Feri bácsi magának fél litert töltött tisztán, nekem három decit Mondtam: Feri bácsi, dehát kocsival vagyok. Azt felelte: Nem baj, kisfiam, itt marad az autó. Így kezdődött – meséli Varga Albin.

– Úgy döntöttünk aznap este, hogy minden héten találkozunk Feri bácsi vezetésével, és összeszedjük a régi koreográfiákat. Már 1993 pünkösdjén bemutatkoztunk a faluban. Az volt a 2. Pünkösdi Vigasság.

A szombat délután nyíló jubileumi kiállítás a 75 éves gencsapáti „néptáncmozgalom” történetét tekinti át, a mai fotókon kívül sok régi, történeti dokumentum értékű képpel, mint például ez: Regruták Nagygencsen az 1930-as években. Látjuk majd a gencsapátiak 1956-os budapesti vendégszereplését, a Gencsi Söprű rendezvények legszebb pillanatait a különböző évekből, az ideiről a híres Gencsapáti lakodalmast, ami a sátorban élőben is megy szombaton (Fotó: Horváth Csaba)

Vincze Ferenc generációkat tanított Gencsapátiban táncolni. 1948-ban a gyulai néptánc fesztiválon első díjat nyert szóló kategóriában. Őt magát is filmre vették. A Gyöngyösbokréta mozgalom idején már volt néptánccsoport Nagygencsen, 1938-ban alakult. Ehhez képest 75 éves jubileumot ünnepelnek most. A gyulai fesztiválhoz képest a 65. évforduló ad okot a táncra. Az együttes újjáalakulása 20 éve történt. 15 éves a Gencsapáti Legénycéh. Tíz éve alakult az utánpótlás csoport, az ispiláng, és öt éves a kicsi Gezemice csoport, amely ma ezen a hatos jubileumon mutatkozik be.

– Ezért mondjuk, hogy gencsapáti „néptáncmozgalom” – fűzi az ünnephez Varga Albin. – Itt nem egyszerűen csak egy csoport működik. Tagja vagyunk a Muharay Elemér Népművészeti Szövetségnek, a Nyugat-Magyarországi Néptáncszövetségnek, az utánpótlás csoportunk tagjai pedig növendékei a dr. Pesovár Ernő Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek is.

Varga Albin immár húsz éve a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes vezetője (Fotó: Horváth Csaba)

1998-ban, mikor először mutatkoztak be országos fesztiválon Pécsváradon, a zsűri egyik tagja megemlítette: „Úgy néztek ki, mint egy pickszalámi.” A regrutázást ugyanis nemzeti színű szalaggal mutatták be, s ezt nem értette a zsűri. Ott volt azonban a zsűriben Pesovár Ernő is, aki azt mondta a többieknek: „Na, látjátok, ők voltak katonák, ti meg nem.” Ennyire újdonságként hatott a gencsiek megjelenése az országos vérkeringésben. Az első nagy megmérettetés a Zakopánéban rendezett nemzetközi fesztiválon volt, ahol első díjat nyertek: egy arany fokost.

– „Eldurrant a regrutázás”, óriási siker volt. Ez egy gorafesztivál, a hegyi népek fesztiválja Lengyelországban. Egy szlovák zsűritag azt kérdezte: „Hol vannak nálatok olyan nagy hegyek, hogy idejöttetek a hegyi népek fesztiváljára?” A magyar zsűritag azt felelte: „Nálatok.”

 

Közösség, egészség

A táncosok húszéves történetében számos szép epizód van. Például mikor Zakopánéban egy szép fatemplomban folkmisét tartottak a nemzetközi fesztivál résztvevőinek, és a színes, sok zenészes spanyol, olasz csoportok után felálltak a magyarok szinte fekete-fehérben, és elénekelték az „Ó, hol vagy magyarok tündöklő csillaga” és a „Boldogasszony anyánk” dalokat, sírtak az emberek. Ott fordult elő az is, hogy egy idős hölgy megállította menetet, amikor a város főutcáján végigvonultak a táncosok, és megcsókolta a magyar zászlót. Varga Albin máig emlékszik arra a borzongásra, amit akkor érzett.

Az is hatalmas dolog volt az együttes történetében, amikor 2003-ban bejött az első utánpótlás csoport: gyerekek, akiknek a szülei és a nagyszülei is táncoltak. Akkor ovisok voltak, ma már sikert sikerre halmoznak minősítő fesztiválokon, szóló táncversenyeken, külföldi fesztiválokon, Bonyhádon a Bukovinai találkozások fesztiválon.

A gencsapáti néptáncosok a szokásaikon és rendezvényeiken keresztül is megélik a hagyományaikat. A gyerekek így szocializálódnak, egy erős közösségbe nőnek bele. Ez válasz a mai korra is: a közösségben van a megtartó erő.

Szombat este a Gencsapáti Lakodalmast mutatják be a felnőttek, az ifjak pedig a Gencsapáti Malac Bált, az ifjak buliját. Egy különleges szereplő, „Szitokbíró” is van benne, aki ügyelt arra, hogy mindenki időben hazamenjen. Aki mégsem ment, az büntetésbe került, pálinka-kört fizetett. Az első kupica előtt a szitokbíró így szólt: „A pálinka gonosz ital, ki azt issza, korán meghal. Télen fagyaszt, nyáron hervaszt, okos ember nem issza azt. Egészségünkre váljék.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!