Aki árgus szemekkel figyel

- Az uralkodó osztály - bármelyik társadalomban  - mindig a saját hatalmát reprezentálja, ez látszik a műemlékek kiválogatódásából is. A pszichológiából kölcsönzött fogalommal élve az építészet társadalmi szintű "projektív teszt". Hogy a hatalom hogy ítéli meg a korábbi hatalom által támogatott építészetet, ez már politika. A rendszerek mindig szembe mennek az előzővel. Nem véletlen, hogy a műemlékvédelmi központot is kezdik most átszervezni. A műemlékvédő pedig nem kis felelősséggel mindig azokat védi, amiket háttérbe akarnak szorítani, meg akarnak semmisíteni - mondja Hesztera Aladár. A műhelyében járunk, ahol épp egy Nyőgérből hozott Szűz Mária-szobron dolgozik, trambulinin rugóztatva tudta elhozni az önkormányzat megbízásából. 

 

Hesztera Aladár a Sorok utcai egykori nyilvánosház épületét (a kupolás) is védendő épületnek tartja (Fotó: Kiss Teodóra)


- Tőlem helyreállított, szerkezetében is egészséges, régi szobor jön ki, nem "felújított", mint amit várni szokás, mert az olyan lenne, mintha egy  nagymamát kifestenénk bártáncosnőnek  fűzi az aktuális  műhelymunkához. Általában azonban a műemlékvédő felelősségéről beszélgetünk, amelynek kérdéseiről - meghívott előadóként - legutóbb a Zsidó Szabadegyetemen tartott egy érdekes előadást "Gondolattöredékek" címmel. Hangsúlyozottan vallási hovatartozás nélkül, "csak" szakemberként fűzi gondolatait arról, hogy a múlt miképpen üzen a tárgyi és építészeti emlékek által.  - Úgy sétálok, hogy viszem a diktafont, és történeteket mondok rá a házakról, amelyeket ismerek, egy levéltáros barátom szerkeszti majd a szövegeket. A sétáim közben "műemlékvédelmi állapotfelügyeletet" is tartok, árgus szemekkel figyelem, ki mit tett tönkre. Az aluljárót rendbehozni csak akarat kérdése, kéne hozzá húsz liter hígító, aztán két rendőr, aki helyreigazítja a rongálókat. A szívem vérzik a vérellátó előtti szökőkútért, ami egy romhalmaz, de az öreg strandért is... 

Az SZTK-ról szólva kifejti: ennél rosszabb szocreál épület talán nincs is, rossz helyen is van, mégis védendő, ahogy az egész tér is, mert ez a második legjellegzetesebb szocreál tere Magyarországnak (az első Dunaújvárosban van). - Ezt az épületet helyreállítva meg kell őrizni, hogy milyen funkcióval látják el, az egy másik kérdés, ahogy meg kell őrizni az egykori  nyilvánosházat is a Sorok utcában, amit a vasi köznyelv kupoldának nevezett el. A cipőgyári hídról nézve az útkereszteződést, balra van egy kis ház, mellette a kupolás, leromlott kis épület volt a kupleráj, amiből akár múzeum is lehetne, annyira érdekes az, hogy milyen társadalmi rétegeket vonzott, és ahhoz hogy viszonyultak a többiek.  A műemlékvédő a zsinagógát hozta jó példaként, amit 1945 után lebonthattak volna, de nem tették, az állam megvette, megőrizték és új funkciót kapott, zeneteremmé alakították. A Kőszegi utca házait is le akarták dózerolni - közvetlenül a műemlékvédelmi hivatal szomszédságában, attól balra sorakozó épületeket,  Fiegler András, az akkori területi vezető feje fölött - azzal, hogy legyenek itt bankok, szállodák, de a több mint ezer aláírás gyűjtésével elindított, minisztériumig menő civil akció eredményeként sikerült megmenteni. A Honderű Asztaltársaság tagjai is aláírták a tiltakozást. Egyszer csak a város úgy döntött, hogy megőrzi a Kőszegi utcát. Ezért lehet, hogy ma egy kivétellel  felújított házak közt  sétálhatunk.  

---

Hesztera Aladár ma is aktuális műemlékvédelmi kérdésnek gondolja azt az évek óta dédelgetett elképzelését, hogy legyen egy "Megunt szombathelyi szobraink" című szoborpark, amely a már nem a helyükön álló művek gyűjtőhelye lenne. Benne például az eredeti Pelikán-szoborral, amit Rumi Rajki István alkotott 1920-ban, a Magyarországon szintén unikális Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotta Lenin-szoborral (1965), vagy a szintén Rumi Rajki alkotta négy harcossal az egykori csendőr laktanya homlokzatáról,  amelyek ma a Szova raktárában hányódnak. Amint a műemlékvédő mondja, a szoborpark létesítéséről több beadvány, bizottsági meghallgatás után sem tudott  dönteni a város.