Akkor újjászületünk

A gálán Fehér László polgármester foglalta össze a színház celli működésének történetét: 2001-ben a képviselő-testület egyhangúlag támogatta a Sitkei Színkör befogadását, a társulat a művelődési központba költözött, fölvéve tragikus körülmények között elhunyt rendezője-művészeti vezetője, Soltis Lajos nevét. A Soltis színház 2004-ben aztán, a művelődési központ fölújításának idejére, a volt Szikra filmszínházban kapott helyet. Hamar kiderült azonban, hogy az épület színházi célokra kiválóan alkalmas; illetve a társulat - támogatói hathatós közreműködésével - alkalmassá tette ennek a gyönyörű, örömhozó feladatnak a teljesítésére.

Csakhogy az önkormányzat hosszú távon gazdasági célokra szerette volna hasznosítani az időközben külsejében egyre rosszabb állapotba kerülő volt mozit, ezért a társulat fölött állandóan ott függött Damoklesz kardja, nem érezhette magát biztonságban. A Soltis színház értékteremtő működése azonban végül meggyőzte az önkormányzatot: a testület nemrégiben úgy döntött, hogy átadja a Nagy Gábor vezetésével egyesületi formában működő színháznak a Koptik Odó utcai épületet, sőt: a fölújításához is hozzájárul. Ezért köszönhette meg a gála fővédnökségét vállaló, az eseményt levélben üdvözlő Törőcsik Mari Celldömölk polgármesterének és a képviselő-testületnek, hogy meghagyták a színházat .

Törőcsik Mari fölhívására (manapság egyáltalán nem jellemző módon) a színházi szakma is összefogott. A békéscsabai színház például egyrészt 100 ezer forinttal járul hozzá a kamaraszínház homlokzatának, külsejének rendbetételéhez (ez a munka következik tavasszal), másrészt a társulatból Gulyás Attila a gálán is föllépett  A padlás című musical egyik legszebb dalával (...hát akkor nincs is fényév-távolság...).

Nincs hely az összes támogató (cég és magánember) fölsorolására, akik megmozdultak a Soltis színház érdekében. Ahogy valószínűleg a szombat esti gála összes résztvevőjét sem tudjuk itt és most kellőképpen méltatni. Az est első felében a Soltis színház Menedék/Asylium című nagyszerű mozgásszínházi előadását láthatta a közönség: Benkő Ágnes rendezése ékes bizonyítéka annak, hogy mit és hogyan képvisel a társulat.

Aztán a vendégek következtek: Szabó Tibor (WSSz) énekelt, Erdős Virág József Attila-díjas író, költő (Pimpáré és vakvarjúcska című meséjét szívbéli módon színre vitte a celli társulat) speciálisan erdősvirágos, versbe szedett újévi jókívánságait hozta, Pataki András, a soproni színház igazgatója verset mondott, a celli Ádám Jenő zeneiskola tanárai többször is szép pillanatokat szereztek, táncolt a Kemenesalja Néptánccsoport, finoman hazavezetett a Berzsenyi Táncszínház, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója videóüzenetet küldött, Fülöp Edina, a díjnyertes homlokzat-pályázat tervezője elmondta, hogyan dolgozott, Soltis Lehel (Soltis Lajos fia) énekelt. A gálát az imádnivaló budapesti HOPPart Társulat a' capella-slágerformációja koronázta meg; ráadásul annak a színművésznek, Herczeg Tamásnak a vezetésével, aki színházi pályafutását Sitkén kezdte (micsoda Postás volt a Tótékban!).

A fináléban a teljes Soltis-társulat megjelent a színpadon: Az üvegtemplom-előadás szépséges dalát énekelték, hogy újra repülünk, újjászületünk... Szép volt, na.

Lehel éneke

Ölbei Lívia kommentárja

[email protected]

Ha én gazdag lennék..., sóhajtotta teátrálisan az ég felé Soltis Lehel színész - Soltis Lajos színész-rendező fia - szombaton este a celli művelődési központban, a Soltis Lajos Színház fölújítását támogató gálán. A hegedűs a háztetőn slágere ironikus fénypászmákat vetett az estére. Istenem, ha gazdagok lennénk. Állj. De akkor nem is történt volna meg ez a találkozás. És akkor Várszegi Tibor (egyetemi tanár, megátalkodott színházcsináló, a Szellemfi Műhely atyja stb.) sem lépett volna színpadra, hogy elmondja: Alig van már hely Magyarországon, ahol egy közösség a saját helyét a saját tervei szerint, saját közreműködéssel építheti fel, vagy éppen - ahogy Celldömölkön most történik - át, pedig az elmúlt években mintegy 3000, kulturális célra szánt létesítmény épült fel vagy éppen át: „Nem tudok olyanról, amelynek tervezői és építői munkálataiba a használókat bevonták volna; ha volt is ilyen, tendenciának nem tekinthető. Celldömölkön viszont megadatott." Várszegi Tibor szerint azért, mert ezek szerint a döntéshozók is fölismerték, hogy a téglákat egyben tartó kötőelem nem pusztán „meszes malter". Az egyben maradáshoz kell valami más is. Például az, hogy Soltis Lehel énekel.