Hírek

2013.10.13. 15:10

Hollywood Classics - Filmzenék vörös szőnyegen

Savaria Szimfonikus Zenekar, Bartók Terem, tűzijáték, vörös szőnyeg: Hollywood Classics. Az ötödik – de most először mindjárt háromszor egymás után, pótszékes telt házakkal. És csillagokkal – még a mennyezeten is.

Ölbei Lívia

A népszerűség titkát egy gratuláló Facebook-bejegyzés oldja föl: „Gyógyír a megfáradt lelkeknek.” Ha csak az nem. Bálint Antónia, az idei Hollywood Classics egyik műsorvezetője pedig – bemutatván a „Szávária Szimfonikus Zenekart” – azt is megosztja a közönséggel pénteken este, hogy ismerkedésképpen a korábbi Hollywood Classics-felvételekre vasalt, ami azért nagy szó, mert „még sosem vasalt komolyzenére”.

Ez nagyjából akkor történik, amikor Harsányi Levente (a másik műsorvezető) egy kicsit mintha meglepődne azon, hogy minden megszólalását nem követi kitörő tapsvihar. De hát ez nem tévéstúdió, tapsoltató hangulatfelelőssel – ez a Bartók Terem, ahol legalább annyira nem kell bemutatni a zenekart, mint a tényleg jól ismert műsorvezetőket. Akiknek dolgát egy kicsit azért megnehezítik a „száz híres regény” stílusában megírt, hosszadalmas ismeretterjesztő-összekötő szövegek.

Pedig minek az úgyis fűrészporosnak hangzó teljes sztori, minek az a sok szöveg, amikor szól a zene – vezényel Pejtsik Péter –, amikor futnak a képek. Az utolsó mohikán, Pearl Harbor, Grease, Da Vinci kód, Psycho, Rettenthetetlen, Skyfall, Egy asszony illata, Csak szex és más semmi stb. Schreek. Pont az a lenyűgöző, hogy tulajdonképpen nem hiányoznak a hangos párbeszédek sem: így szinte beszédesebb a kép, a gesztus - így sodornak magukkal igazán a jól ismert dallamok. Többet kellene moziba járni, vissza kellene hozni a némafilmes korszakot: kép, élő zene – és más semmi. Jó, Ujvári Tímea és Takács Nicolas néha énekelhet egy kicsit.

Este nyolckor kezdünk el fölfelé araszolni a vörös szőnyegen (vagy a szőnyeg mellett), amikor elillant a tűzijáték utolsó csillaga is a fejünk fölül. Fél kilenckor kezdődik a koncert, fél tizenkettő talán el is múlik, amikor véget ér. A szünetben jótékonysági fotózkodás az előtérben: a pénz az Aranyhíd-központé lesz. A tömegben nem nagyon érvényesülnek az elegáns ruhák, óvatos heringként kerülgetni kell a csoportosan felbukkanó pezsgőspoharakat. Talán ezért van, hogy ezúttal Andy Vajna is erősen sovány kiadásban tűnik föl a Hollywood Classics színpadán.

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ahogyan Al Pacino táncol (Egy asszony illata), nem táncol úgy senki. Legföljebb John Travolta (Grease), de másképp. Amikor az ember Al Pacinót nézi (és eláll a lélegzete), kár a színpadra szervezni bármit és bárkit, egyszerűen nincs esélye. Olyankor szóljon csak a zene. A Hollywood Classics. (Vezényel Pejtsik Péter.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!