Az önrendelkezés nagy kincs

Az önkormányzatiság 25 éve: vasi közéleti emberek, akik kezdettől benne vannak a helyi politikában
Batthyány szellemében. Pásti József Ikerváron a rendszerváltás évében már hat esztendeje állt a művelődési központ élén. Bár az előző rendszerben nem vállalt képviselői szerepet, 1990-ben „elkapta a hév", hogy ezentúl sűrűbben foglalkozzon a helyi társadalom ügyeivel. Maga is számos civil szervezet tagja, a vezetése alatt álló intézmény tucatnyi kisközössége ugyancsak arra ösztönözte, hogy képviselje őket a település döntéshozói között. Tudva, hogy a közösségfejlesztés és a településfejlesztés elválaszthatatlanok egymástól, Pásti József szívesen indult el és magas szavazatarányt ért el már az első önkormányzati választáson. – Batthyány Lajos jelmondata volt a vezérelvem: Sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem – így összegzi a tartós közéleti szereplés titkát. Meggyőződése, hogy egy okos állam csak a hatalom decentralizálásával érhet el eredményeket, úgy, ha a helyben megoldható feladatokat és a hozzá tartozó anyagi erőket a feladathoz már felnőtt helyhatóságok kezébe adja. Hét különböző testülettel és négy polgármesterrel dolgozott együtt az elmúlt 25 évben. Nem állítja, hogy nem voltak konfliktusok, ezek mentén alakult Ikerváron is a demokrácia. Különösen az első évek voltak nehezek, de aztán a képviselők megismerték a döntéshozás mechanizmusát, hogy miképpen alakulnak szövetségek, érdekcsoportok az egyes célok elérésére. A törvényszerű vitákon mindig felülkerekedett a „küldetéstudat", a jobbító szándék a településen élő mintegy 1800 ember javára. A közművelődési szakember különböző bizottságok tagjaként minden testületben a kultúra és az oktatás ügyeivel foglalkozott. Az ő feladata a pályázatírás, számos esetben menedzselt fejlesztési projekteket. Tudatosan dolgozott azon, hogy minél többet tudjon tenni a gazdag intézményhálózat gyarapodásáért. Tanári diplomája mellett kulturális menedzselésben, tanügyigazgatásban és marketingben is továbbképezte magát. A sikeres és tartós közéleti munkában nagy segítséget jelentett számára a biztos családi háttér: szülei, tanárnő felesége és gyermekei, akik kiskoruktól minden rendezvényen ott voltak vele. Pásti József a továbbiakra is azt látná a követendő útnak, ha a kormányzat nagyobb szerepet adna a helyben élőknek abban, hogy saját ügyeikben eljárjanak.

Török Sándor, aki büszke arra, hogy aktív részese lehetett és lehet a folyamatnak, amelynek fontos állomásán Vép városi rangot kapott.

Öreglegények és betelepülők. László Ervin 25 éve áll polgármesterként a nemeskocsi önkormányzat élén, sőt: korábban tanácstag volt, az utolsó ciklusban elöljáróként képviselte faluja érdekeit. A rendszerváltás óta eltelt 25 évben egyetlen alkalommal nem volt kihívója, különben minden önkormányzati választáson vetélytársakkal kellett megküzdenie a polgármesteri megbízatásért. A nemes küzdelem természetesen csak növeli a sikert. Legutóbb – hatvanon túl, a hetvenhez közelebb – már visszavonulót fújt, de amikor kiderült, hogy nem szándékozik folytatni, küldöttség érkezett hozzá: „Ne vacakolj, ki csinálná, ha nem te? Lebénul a falu, ha leveszed a kezedet róla." Hát elindult újra, és nyert. A 25 évvel ezelőtti időkre úgy emlékszik vissza, hogy a valódi önállóság elnyerése hozta Nemeskocs életébe a legnagyobb változást. Korábban Bobával működtetett közös tanácsot a település, a rendszerváltás után azonban önálló önkormányzatot választott Nemeskocs, önálló költségvetéssel, a megfelelő támogatással. A legújabb ciklusban azonban tapasztalatai szerint fölerősödtek az önállóság ellenében ható tendenciák. Csak egyetlen példa: László Ervin egyenesen abszurdnak tartja, hogy a nemeskocsi népességnyilvántartás adataihoz (hogy kik az állandó lakosok és kik nem) ma már kizárólag a celli járási hivatal közbeiktatásával juthat hozzá. Úgy véli, vannak területek, amelyeket nem szabadna központosítani. Nem mindegy az sem, hogy a mindennapi életet érintő ügyek helyben elintézhetők – vagy utazni kell minden apróságért. Mindent összevetve most az látszik, hogy „fogy el a kistelepülések önállósága", pedig László Ervin véleménye szerint éppen az önrendelkezés a kulcs: „Az ember addig érzi otthon magát a saját településén, amíg beleszólhat az ügyek intézésébe, különben hamar kiszolgáltatottá válik." Nemeskocs polgármestere azért reméli, hogy nem győzedelmeskedik a „dózerpolitika", a kistelepülések életben maradnak. Főleg, hogy az alig több mint 300 lelkes Nemeskocs elmúlt 25 éve is tekinthető sok apró eredményből kirakott sikertörténetnek. Rendben vannak a belterület útjai, elkészült majdnem minden belvízelvezető árok, felújították a templomot, az önkormányzati épületeket, van szép helytörténeti kiállításuk, sportöltözőjük, sportpályájuk, futballcsapatuk, hamarosan (Bobával közösen) csatornázásra pályáznak. A 2007-14-es EU-ciklusban közel 100 millió forintnyi támogatáshoz jutott a település, és ez „meg is látszik". A nemeskocsi önkormányzatnak soha nem volt hitele-tartozása, inkább tartaléka van. László Ervin nem is tartja igazságosnak, hogy úgy tűnik: nem a takarékos, hanem a felelőtlen önkormányzatok jártak jól az utóbbi időben a kormányzati hitelkiváltással. Hogy Nemeskocs jó úton jár, jelzi: az elmúlt években elindult a betelepedés, ma már csak két üres ház várja, hogy belakják, pedig volt idő, amikor tíznél több is üresen állt a faluban. Az elöregedésnek persze itt is megvannak a következményei: a 37 személyes autóbuszt ugyan megtartotta az önkormányzat, de vett hozzá egy 9 személyest is, azzal hordják (akár két fordulóval) az óvodásokat és az iskolásokat naponta Bobára és Celldömölkre. László Ervin annak sem örül, hogy legalább 30 „öreglegénye" van Nemeskocsnak. Ha ők mind családot alapítottak volna, semmi gond nem lenne a demográfiai mutatókkal. Az évi rendes közmeghallgatásokon (ahova 40-50-en el is mennek a neneskocsiak közül) a polgármester mindig fölteszi a kérdést, hogy „mire van szükség?". Van úgy, hogy nehéz újdonságot kitalálni, bár László Ervin azt tartja, hogy igazán az utcai találkozásokra, beszélgetésekre kell odafigyelni. Úgyhogy az önkormányzatiság 25. évfordulóján elsősorban egészséget kíván, mert „ha egészség van, minden van". Akkor lehet dolgozni tovább, Nemeskocs javára.

Pásti József Batthyány szellemében veszi ki a részét a köz ügyeiből Ikerváron

Híd és szélerő. Török Sándor egyike azon kevés Vas megyei képviselőnek, akik az elmúlt 25 évben megszakítás nélkül képviselték a választópolgárok érdekeit. Török Sándor mindezt Vépen tette. Negyedévszázados képviselői múltjában a rendszerváltás időszakát tartja a legizgalmasabbnak és a legnehezebbnek, hiszen a választások után a feladat mindenkinek új volt. Össze kellett hangolódni, meg kellett tanulni az új jogszabályokat, és természetesen meg kellett határozni a célokat. Vépi képviselőként úgy véli, hogy bár az elmúlt 25 év alatt több politikai párt irányította az országot, mindig a helyi érdekeket figyelembe véve tudtak jó döntéseket hozni a település előbbre lépése érdekében.

László Ervin úgy véli, az otthonosság-érzés meghatározó eleme, hogy a polgárok – mondjuk éppen Nemeskocs lakói – milyen mértékben alakíthatják a sorsukat, mennyiben dönthetnek a saját településükön a saját életüket érintő ügyekről. Mindhárman 25 éve – vagy akár annál régebben – tevékenykednek a helyi politikában, a helyi közösség javára

És hogy melyek voltak ezek? A most jubiláló képviselő elmondta: önkormányzati testületi tagsága alatt igyekezett képviselőtársaival a józan ész politikáját követve, megvalósítható célokat kitűzni. Sajnos anyagi és egyéb okok miatt nem mindegyik elképzelés valósult meg, de elérték, hogy beindult az elővárosi buszközlekedés Vép és Szombathely között, ehhez elengedhetetlen volt a Rákóczi utca és a Borza patak hídjának megújítása. 2009-ben Vép városi rangot kapott, amelyre nemcsak ő, hanem a település lakosai is nagyon büszkék. Tervben volt egy szélerőműpark létrehozása, amelyből sajnos csak egy darab szélerőmű épült meg, viszont ez is büszkeségre ad okot, hiszen ez volt az első a megyében. Megújították, kibővítették az iskolát és óvodát a helyi és környékbeli gyerekek számára, és felújították a művelődési házat. Minden intézményüket korszerűsítették, valamint napelemeket helyeztek el minden önkormányzati épületre. Arra pedig különösen büszke, hogy a 25 év alatt a mindenkori testület és önkormányzati vezetés hitel nélkül – a pályázati lehetőségeket kihasználva – oldotta meg az aktuális feladatokat.

25 év hosszú idő, felmerül a kérdés, hogyan sikerült a választók bizalmát újra és újra elnyerni. Török Sándor munkája során mindig igyekezett a rá bízott feladatokat a legjobb tudása szerint elvégezni. Ügyelt arra, hogy amit tesz, azt a településen élők javára tegye, választói gondjait a lehetőségekhez képest igyekezett jól megoldani. Vállalkozóként pedig a település fejlődését próbálta elősegíteni. A képviselő jelmondata – az önkormányzati törvény szellemében – úgy szól, hogy a települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli választóinak az érdekeit. Azt vallja, hogy mindenki a maga helyén a rábízott, bármilyen kicsi feladatot is a legjobb tudása szerint végezze. Így léphetünk előre, így fejlődhetünk. Török Sándor büszke arra, hogy tagja lehetett annak a testületnek, amelynek működése idején Vép városi rangot kapott.