Bejglit kóstoltunk, az eredmény meglepő

- Ha a bejgli elkészítésekor odafigyelünk pár alapvető részletre, akkor garantált a siker - hangsúlyozza Bolfán Melinda, a Szombathelyi Élelmiszeripari és Földmérési Szakképző Iskola és Gimnázium tanműhelyvezetője. - Először is: elengedhetetlen, hogy a mákos bejgliből ne spóroljuk ki a mákot, illetve a diósból a diót. Nagyon sokan ott hibáznak,  hogy nem figyelnek oda a töltelékek  összetevőinek arányára, pedig ha nem vesszük komolyan a receptben leírtakat, e-lőfordulhat, hogy nagyon keményre sikeredik a töltelék. Azért, hogy a sütemény beltartalma ne legyen túl szilárd, figyeljünk oda arra, hogy megfelelően hőkezeljük az alapanyagokat. Ha pedig szeretnénk, hogy a bejglink felülete fényes és márványos legyen, akkor türelmesen, precízen kell felvinnünk a tojást a felületére, különben az elfolyik. A tökéletes végeredmény érdekében fordítsunk figyelmet arra is, hogy a fényesítő anyag ne legyen sűrű, mert akkor sokkal körülményesebben tudjuk bekenni vele a süteményünket - fűzi hozzá a tanműhelyvezető, akitől megtudtuk azt is, hogy egy szakember milyen szempontokra figyel oda leginkább, ha bejglit kell értékelnie.

- Haladjunk kívülről befelé. A gusztusos bejgli kívülről fényes és márványos. A tésztáján nincsenek repedések, ahol a töltelék kifolyhat belőle. Ha felvágjuk a süteményt, azt kell látnunk, hogy a töltelék és a tészta mennyisége arányos. Ha kevés a beltartalom, akkor a bejgli fojtós, íztelen lehet - fejti ki a szakértő.

A bejglit sokan szeretik, de közülük biztosan jó néhányan vannak úgy, hogy az ünnep előtti rohanásban már nincs energiájuk és idejük elkészíteni. Hogy segítsünk a választásban, megkóstoltuk néhány pékség bejglijeit. Külcsín tekintetében jelentős eltérések mutatkoztak a termékek között. A Zalaco mákos és gesztenyés bejglijének sötét színe és fatörzs-szerű mintázata van, a Ferrosüt és a Szombathelyi Élelmiszeripari és Földmérési Szakképző Iskola és Gimnázium tanműhelyének süteménye a középutat képviseli, míg a Lipóti Pékségé világos. A hét tesztelt bejgli közül egyik sem volt repedezett. A lényeg azonban belül rejtőzik, úgyhogy belevágtunk a gusztusos süteményekbe. A töltelék és a tészta aránya szinte mindegyik terméknél megfelelt. Itt a prímet a Lipóti mákos és diós bejglije vitte. Íz tekintetében is átlag feletti a Lipóti Pékség bejglije, a mákos tölteléke szaftos volt, bár a diós íze kicsit intenzívre sikeredett - ezekből a tanműhelyé volt a legharmonikusabb.

Gesztenyésből csupán egyet, a Zalacoét kóstoltuk, így nem volt viszonyítási alapunk, de ez mindenkinek ízlett.

Bár az szinte biztos, hogy a nagymama bejglije mindenki számára felülmúlhatatlan, de a megkóstolt sütemények a vártnál finomabbak és gusztusosabbak voltak.