Csontvelődonorra van szükség!

Van egy fiatalember, akinek az élete idén márciusig éppen olyan volt, mint bármelyikünké, akkor azonban minden egy csapásra megváltozott. Először csak váll és hátfájdalmat érzett, majd rövid időn belül leukémiát diagnosztizáltak nála az orvosok. Ivánkovics Zoltán mellkasának baloldalán rövid időn belül egy tizennégyszer nyolc centiméteres daganat keletkezett, amely nem csak fájdalommal, de légzési nehézségekkel is járt. Március végén került kórházba, azonban kiderült a daganatot nem lehet műteni, ezért megkezdődött a kemoterápia.

Zoltán mellüregéből akkor másfél liter folyadékot szívtak le, amit a daganat termelt és ez volt felelős a fulladásért is. A kemoterápia és a sugárkezelés azóta gyakorlatilag folyamatosan tart, és erre szükség is van, mivel az alatt a körülbelül egy hónap alatt, amíg szünetelt a kezelés a daganat ismét kiújult. Éppen most szerdán kezdődik ismét egy hosszabb terápia, amivel megpróbálják felvenni a harcot a rák ellen. Mindez azonban kevés. A teljes gyógyuláshoz csontvelő-átültetésre volna szükség, azonban ehhez donorra van szükség. A beavatkozás kockázatos, mivel elképzelhető, hogy a beültetetett csontvelő, gyulladásokat okoz, kilökődik, vagy megtámadja a szervezetet, azonban Zoltánnak ez az egyetlen lehetősége. Ő maga így fogalmaz közösség oldalán: Nem tudom, hogy mi az az idő, ami a rendelkezésemre áll, ami biztos, hogy szerdától újabb kemoterápiás kezeléseket kapok, az utána következőket nem látom tisztán. Sok múlik azon, hogy találnak e donort és a betegségem megint mennyi ideig szorítható vissza...

Ön, aki ezeket a sorokat olvassa, talán tud segíteni, amennyiben 18 és 45 év közötti és egészségesnek érzi magát. Ahhoz, hogy valaki donor lehessen, első lépésként a vérellátóban kell jelentkezni. Ezt követően ki kell töltenie egy nyilatkozatot, amelyben vállalja a csontvelőből történő őssejt adást, és az ezzel kapcsolatos kötelező kivizsgálásokat. Belgyógyászati és laboratóriumi vizsgálaton kell részt vennie annak érdekében, hogy időben kiszűrjék az esetlegesen kizáró tényezőket. Amennyiben alkalmas donornak még egyáltalán nem biztos, hogy Zoltánon is tud segíteni, hiszen ahhoz 12 antigénnek kell egyezni. Mivel nagyon nehéz donort találni már tíz antigén egyezése esetén is vállalják az orvosok a kockázatot. Zoltán esetében is elkezdték szűrni a magyarországi donorokat, egyelőre azonban nem jártak sikerrel. Ha valaki alkalmasnak bizonyul, akkor folytatódnak a vizsgálatok, ki kell szűrni a szervezetből a gyulladásos sejteket, mivel csak egészséges csontvelőt lehet levenni. Fontos hangsúlyozni, hogy a vércsoportnak nem kell egyeznie. Ha szeretne segíteni, akkor Zoltán taj számára: 039 115 058 és a születési dátumára: 1983. 05. 23. is szükség lesz.

Ivánkovics Zoltán fél évig felhagyott a rajzolással pedig ez nagyon sokat segít neki lelkileg
Fotó: Szendi Péter

Amennyiben sikerül donort találni, az első lépés a daganat megszűntetése lesz intenzív kemoterápiával, ezzel gyakorlatilag lenullázzák az immunrendszert. Ezt követően Zoltán megkaphatja az idegen csontvelőt, amely három hét alatt építi fel az új immunrendszert. Ez a három hét azonban nagyon kockázatos időszak, mivel a legyengült szervezet nem képes védekezni a fertőzések ellen. Sőt, miután hazaengedték a kórházból még száz napon keresztül kell egy fél steril szobában élnie. Édesanyja és barátnője már készül erre az időszakra. Ki kell festeni a szobát, új ágyra és új fűtőtestre is szükség lesz. Ebben a száz napban valakinek folyamatosan vele kell majd lenni, minden nap mosni és főzni kell, mivel nyers ételt nem ehet. De talán a mi a legrosszabb, hogy gyakorlatilag egyedül kell töltenie több mint három hónapot, hiszen a családtagjaival sem érintkezhet. A család, vagyis édesanyja és barátnője azok, akik mindenben Zoltán mellett állnak. Ha kórházban van, napi száz kilométert utaznak, csak hogy mindennap együtt lehessenek.

Minden ember halhatatlannak érzi magát, látja a híradóban, hogy másokkal mi történt, ám úgy érzi, ez vele nem történhet meg. Amikor Zoltán megtudta, hogy beteg, úgy érezte szó szerint kihúzták a lába alól a talajt, fél évig a rajzolással is felhagyott, pedig ez nagyon sokat segít neki lelkileg, pár hete újra rajzol.

Zoltán elmondta, teljesen átértékeli az ember az eddigi életét. Ő is megbánta már, hogy milyen jelentéktelen dolgokon kesergett, hogy milyen apróságokon idegeskedett. Most arra az életre vágyik, amit mások unalmasnak találnak, bár azt ma már nem érti, hogy sokan miért unják az életüket, miért keserednek meg, vagy miért félnek tenni dolgokat.

Ő már annak is örül, ha egy lopott puszit tud adni a párja homlokára, vagy, hogy meg tudja ölelni védőruhában. Boldog, ha nem kell hánynia, hogy tud enni, hogy valami nem fáj, de annak is, hogy csak van, hogy lélegzik, hogy érzékeli a külvilágot, hogy él.