Derült égből jött a csapás - 72 évvel ezelőtt több száz szombathelyi vesztette értelmetlenül életét

Az elmúlt évek gyakorlatához híven először a Ferences-templom oldalánál gyűltek össze az emlékezők. A templom homlokzatán található ugyanis a Szent Ferenc könyörög a világbékéért címet viselő dombormű, amelyet Kiss Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész készített az 1945. március 4-ei bombázás emlékére. Akkor angolszász erők mindössze 15 perces légi szőnyegbombázást hajtottak végre Szombathely felett. A támadás több mint háromszáz polgári áldozatot követelt. Találat érte a város barokk műemlékeit: a székesegyházat, a Püspöki Palotát, az egykori városházát. A Kossuth, a Szily, a Széchenyi és a Mátyás király utca épületei is felbecsülhetetlen károkat szenvedtek. De a Fő tér mellett romba dőlt a Széll Kálmán utca számos háza is. A szőnyegbombázás nemcsak a belvárost, hanem a Perint pataktól keletre eső városrészt is letarolta.

A szombathelyi polgárok mellett a város elöljárói is lerótták tiszteletüket az elhunytak előtt: dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő, dr. Puskás Tivadar polgármester, Illés Károly és Koczka Tibor alpolgármesterek, dr. Balázsy Péter megyei jegyző, dr. Kovács Györgyi, a Vas Megyei Kormányhivatal Szombathelyi Járási Hivatalának vezetője, Prugberger Emil, a Pro Savaria Egyesület elnöke, valamint dr. Németh István, az ELTE Savaria Egyetemi Központ rektorhelyettese is megjelent. A kegyeleti megemlékezésen Horváth Achilles atya és Menczinger Tamás tartott ökumenikus szertartást: imával könyörögtek az elesettek lelki üdvéért és a békéért. A megjelentek ezután koszorúkat és mécseseket helyeztek el a domborműnél.

Prof. dr. Széll Kálmán beszédében idézte fel a márciusi légitámadást, majd mécsessel tisztelgett a tragikusan elhunyt polgárok előtt  Fotó: Cseh Gábor

Az emlékezők ezt követően a Fő téren át, zeneszó kíséretében vonultak az ELTE Savaria Egyetemi Központ D épületéig, az egykori városházához. Itt is emléktábla hirdeti a homlokzaton a 72 éve történt tragédiát. A megemlékezést a Savaria Rézfúvós Együttes játéka nyitotta meg, majd Szabó Róbert Endre, a Weöres Sándor Színház színésze szavalt.

A műsor után prof. dr. Széll Kálmán, Szombathely díszpolgára mondta el beszédét. - A történelem szomorú eseményeire emlékezni mindig szívszorító. Ezeket a napokat számon tartani nagyobb kötelessége az utókornak, mint a dicsőségeseket - kezdte beszédét. - Ezek közé tartozik március 4-e is, amikor súlyos légitámadást szenvedett a város. A tiszteletet leróni önmagában nem elégséges, le kell vonnunk az eseményekből a megfelelő történelmi tanulságokat. Tragikus és megmagyarázhatatlan, hogy évezredek múltán a mai napig sincs béke a Földön. Csak az utóbbi száz évben, túl a két világháborún, máig nem telt el úgy nap, hogy valahol ne dördültek volna el fegyverek a világban. Éppen ezért minden lehetséges módon fel kell emelnünk szavunkat a béke mellett - hangsúlyozta beszédében. A történtek felidézése után még fájóbb szívvel koszorúzták meg a jelenlévők az emléktáblát. Az esti félhomályban a járdán mécsesek pislákolása jelezte, hogy a szombathelyiek nem feledik 1945. március 4-ét.