Hírek

2016.11.04. 16:19

Egymásba kapaszkodva - Félárván maradt, sérült kisfiúnak segíthetnek a Vas Népe olvasói

Már hagyomány, hogy a Vas Népe karácsony közeledtével jótékonysági akciót indít. Az idén arra kérjük olvasóinkat, hogy segítsünk együtt egy sérült szombathelyi kisfiúnak, Novák Donátnak, aki nemrég veszítette el az édesanyját. Ismerjék meg a Novák fiúk szomorú történetét.

Nagy Ildikó

- Tessék - szólt bele a telefonkagylóba azon az esős október 18-ai délutánon, nem sokkal a műszak vége előtt Novák Tamás. Az üzem karbantartójaként megszokta, hogy gyakran csörög a telefon, és bár a kijelzőn látott telefonszám ismerősnek tűnt, nem gondolt semmi rosszra. Pedig tényleg a Markusovszky kórház gyermekintenzív osztályáról hívták. Onnan, ahol évekkel ezelőtt sok időt töltöttek a beteg kisfiukkal. Most azért telefonáltak, hogy elmondják, náluk fekszik a fia, Donát. És pörögtek, kopogtak a szavak: balesetet szenvedtek, a gyermeknek nincs baja, de megfigyelésre benn tartják ... az élettársa viszont meghalt.

Tamás szinte magán kívül követelte, hogy a vonal túlsó végén lévő ismeretlen mondja végre, hogy ez csak vicc volt, a világ legrosszabb vicce... Majd amikor eszeveszett tehetetlenségében lesodorta a műhely polcán sorakozó, csavarokkal teli dobozokat, és üvöltött egy hatalmasat, úgy érezte, hogy elhagyta minden ereje.

Aztán összeszedte magát, mert tudta, hogy dolga van. A kisfiára gondolt. A majdnem ötéves Donátra, aki sérült, magatehetetlen és gyámoltalan, aki néhány órája túlélt egy balesetet, egy kórházi ágyban fekszik, és bár beszélni nem tud, de lehet, hogy tisztában van vele, mert látta és emlékszik, hogy meghalt mellette az édesanyja.

Aznap ez volt a második halálos baleset Vas megyében. A 76-os út Hegyhátsál és Ozmánbük közötti szakaszán egy Körmend felől érkező Suzuki áttért a bal oldali sávba - feltehetően előzött -, és nekiütközött egy Volkswagen Polónak, ami megpördült, fának csapódott, majd a Suzuki egy Volkswagen Passatnak csattant. A fának csapódott autót vezető, a balesetben vétlen nő azonnal meghalt, a hátul utazó kisfiút kórházba vitték. A Polót Tamás élettársa, Bea vezette, kisfiuk, Donát hátul ült. A zalaegerszegi kórházból jöttek hazafelé, Donát gyógycipőjéért mentek, feleslegesen: egy félreértés miatt a lábbeli nem érkezett meg.

A szombathelyi kis lakás szobájában ülünk: a mennyezetre erősített hintában Donát mosolyog, mint aki tudja, mostantól még inkább ő a világ közepe. Apukája hozza a szuszpenziót, amit egy fecskendővel ad a kisfiú szájába, Bea édesapja, Zoltán pedig a plüssoroszlánnal a kezében, ugrásra  készen várja, hogy ha kell,  elterelje Doni figyelmét a gyógyszerről. Összeszokott csapatnak tűnnek így hárman - ők maradtak egymásnak, mostantól együtt kell boldogulniuk. Tamás édesanyja főz ugyan rájuk, és amiben  tud, segít,  de beteg férjét csak kis időre hagyhatja magára, a másik nagymama, Bea édesanyja pedig augusztusban meghalt.

Bár Tamás egy műszakban dolgozik,  a  legtöbb  időt Beával töltötte a kisfiú, ő hordta a  Micimackó óvodába,  ebéd után ment  érte, aztán gyógytornászhoz, fejlesztő foglalkozásokra vitte.

A fiatal pár sok évvel ezelőtt elveszített két gyermeket: az asszonynak meg kellett szülnie a méhében meghalt hét hónapos ikermagzatokat, Blankát és Grétát, a szülés után fellépő komplikáció miatt pedig ő maga is életveszélyben volt. Feltehetően e méhsérülés következménye volt, hogy Donát a vártnál korábban érkezett. A kisfiú agyvérzést kapott a születésekor, söntöt ültettek a koponyájába, majd két és fél éves korában, amikor már egyszerűbb szavakat ki tudott mondani, epilepsziás lett, azóta csak a szemeivel, a kezeivel és a mosolyával kommunikál. Két és fél éve Barcelonában megműtötte Nazarov professzor, a felszabadított izmokat rögtön munkára is fogták, jövő februárra tervezték a következő beavatkozást Csehországban, az 2 ezer 500 euróba kerülne. A tragikus baleset előtti napon éppen egy budapesti fejlesztőközpontban jártak, ott beszélték meg az orvossal az operáció részleteit.

- Ma már tudom, hogy az a nap ajándék volt. Reggeltől estig együtt voltunk - sóhajt fel Tamás. Már elfogytak a könnyei. Nem ismertem korábban, de úgy képzelem, hogy ez alatt a pár nap alatt egy kicsit anya is lett. Igyekvő, gondoskodó, simogató, de ha kell, szigorú és következetes. Már tudja, melyik szekrényben keresse a vitaminokat, lassan kívülről fújja Donát kedvenc Halász Judit- és Szalóky Ági-dalait, és ösztönösen érzi, hogy a csíkos kis bodyra nem adhat kockás felsőt. Apróságok, de éppen ezekből az apró dolgokból áll össze az a biztonságot sugalló állandóság, amire Donátnak most nagy szüksége van.

- Tudom, hogy most a Beánál is százszor jobban kellene csinálnom mindent, de azzal is beérném, ha csak majdnem olyan jól sikerülne - mondja, és sorolja a félelmeit. Hogy tud majd munkába járni a beteg kisfiú mellől? Hol talál olyan segítőt, gondozónőt, akire napi pár órára rábízhatja a kisfiút? És miből fogja fizetni? A munkaadói - Szabó László és Szabó L. Balázs - Donát korábbi műtétjének és Bea temetésének költségeihez is hozzájárultak, és úgy tudja, hogy a kollégái is gyűjtést szerveztek.

Ezt tesszük most mi is. Arra kérjük olvasóinkat, segítsék a magukra maradt „fiúkat”, hogy legalább anyagiakban ne szenvedjenek hiányt. Adományaikat a Vas Népe következő, MKB-nál vezetett számlájára várjuk: 10300002-10583135-49020102.

 

Félbeszakadt a nagy álom

Kovács Beáta 39 éves volt. Mosolygós, tele szeretettel és tervekkel, kicsikkel és nagyokkal. A nagy álma egy ház volt. Majdnem meglett.

A fiatalok négy évvel ezelőtt szülői segítséggel vásároltak meg egy nyolcvanéves házat a szombathelyi Táncsics utcában. Ahogy pénzük, erejük és idejük engedte, alakítgatták - nem a saját, hanem Donát igényei szerint. Néha morogtak a mesterekkel, máskor örültek, hogy egy lépéssel beljebb jutottak. A ház még nincs szigetelve, nincs rákötve a csatornarendszerre, és a fűtésszerelés és a parkettázás is hátravan.

Ne gondoljanak palotára, nyolcvan négyzetméteres sincs az akadálymentesített házikó, aminek a gyerekszoba lesz a legtágasabb helyisége. És ott van a kert: az sem nagy, de a nagypapának hála már gyümölcs, zöldség is került a kamrába a parányi Paradicsomból. Az udvaron egy kutyának is jutna hely, és végre Donátnak is lehetne egy zsemleszínű labradora, pont olyan, mint amilyenhez minden áldott nap „átsétál” a Szűrcsapóból a Hargita utcába.

Ez az álom szakadt most félbe. A két héttel ezelőtti tragédia átírta a forgatókönyvet: az egyik főszereplő örökre eltűnt, a jelenetek összekuszálódtak, más lett a fontossági sorrend. Tamás pedig vívódik: hagyja-e veszni a nagy álmot, hiszen egyelőre esélyt sem lát arra, hogy be tudja fejezni a házat.

Én viszont hiszem, hogy a segítés városában, Szent Márton évében nem veszhet el a nagy álom. Mert lesznek majd vállalkozók, mesteremberek, akik nem hagyják. És lesz, aki szigetel, lerakja a parkettát, fűtést, vízvezetéket szerel, és talán egy kutyaházat is épít.

Igen, hiszem, hogy tényleg így lesz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!