Élet a szőlőtőkék között

- Az őseink állítólag Svájcból érkeztek Magyarországra   - kezdi a beszélgetést balatonboglári otthonában idősebb Légli Ottó. Édesapja Bérbaltaváron született, s a Thurn und Taxis herceg birtokán volt lovász. Apja onnan vonult be katonának Szombathelyre a 11-es huszár laktanyába. Éppen kitöltötte az idejét, amikor kitört az első világháború, így leszerelés helyett tovább folytatta a szolgálatot. Amikor annak vége lett, már nem tudott visszamenni dolgozni az uradalomba.

-  Én még Bérbaltaváron születtem, maradék gyerek voltam, mivel a nővérem tizenkét évvel volt idősebb nálam - idézi vissza gyermekkorát id. Légli Ottó.
Szombathelyen gyerekeskedett, miután a család, abban a reményben, hogy az édesapa könnyebben kap állást a városban, beköltözött a megyeszékhelyre. A baltavári ötholdnyi földjüket kiadták haszonbérbe, a szőlőt azonban megtartották. A termést lovaskocsikkal szállították Szombathelyre, s a csemegeszőlőt az édesanyja a főtéri piacon árulta. A fiú itt végezte a polgári iskolát. Édesapja, aki abban az időben egy építőipari cégnél dolgozott, azt tervezte, hogy Székesfehérvárra, az építőipari iskolába küldi továbbtanulni a fiút. Végül édesanya húzta át az apa számítását, mondván: itthon elég az egy ing a testen, egy ing a kerten, de ennyivel csak nem engedheti el az iskolába.

Id. Légli Ottó, a Légli fiúk édesapja  Bérbaltaváron született, Szombathelyen gyerekeskedett (Fotó: Rékai Zoltán)

1945-ben bombatalálat érte szombathelyi házukat, ezért hazaköltöztek Bérbaltavárra. Otthon dolgozott, amikor jött a hír, hogy Szombathelyen ingyenes kertészképzés indul. Ez elől már a szülők sem tudtak kitérni. Kedve is volt hozzá, s már gyerekként úgy gondolta, hogy a kertészeknek nincs rossz dolguk. A tapasztalatait onnan szerezte, hogy telente kifutógyerek volt az egyik szombathelyi virágboltban.

Kitanulta a kertész szakmát, majd különbözetivel Eszterházán le is érettségizett. Ezt követően jelentkezett az egyetemre, ahova fel is vették. A tudomány tőgye alatt nem igazán érezte jól magát, ezért abbahagyta a tanulmányokat. Az ötvenes évek elején azonban ez nem volt egyszerű dolog, komoly harc volt a lemorzsolódás ellen. Harmadmagával jött el az egyetemről, s együtt próbáltak munkát találni. Amikor elmondták, hogy abbahagyták az iskolát, sehol sem foglalkoztatták őket. Ebből okulva később eltitkolták ezt a tényt. Így állhattak munkába az alsótekeresi faiskolában. A turpisság hamar kiderült, s azután már csak olyan munkát kaptak, amihez nem igen fűlött a foguk.

Fél év után az akkor huszonéves Ottónak az egyik volt szombathelyi iskolatársa közvetítésével sikerült Siófokra kerülnie kertésznek. Túl hosszú ideig ez sem tartott, mert megfogadta Nagy Imre miniszterelnöknek azt a tanácsát, hogy mindenki otthon tegye a dolgát. Hazajött Vas megyébe, s Pácsonyban, a gépállomáson lett kertészeti agronómus. 1956-ban aztán onnan mindenkit kirúgtak. Ezután szeszfőzdét vezetett, mígnem 1958-ban, az egyik volt egyetemista társa unszolására, elment dolgozni a balatonboglári állami gazdaságba. Olyannyira megkedvelte azt a vidéket, hogy innen ment több mint két évtizede nyugdíjba.

Az állami gazdaságban Szőlőskislakon lett brigádvezető, majd szőlészeti telepvezető. Folyamatosan az új dolgokon törte a fejét, s ezt a főnökei  nem nézték túl jó szemmel. Ki is akarták rúgni. Aztán mégiscsak ment előre a ranglétrán, ágazatvezetőként már 900 hektárnyi szőlőért felelt. Közben nem feledkezett meg Bérbaltavárról sem. Amikor állami támogatással szőlőt lehetett telepíteni, rábeszélte a helyi tsz vezetését, hogy vágjanak bele. Az akkori telepítéseket azóta már kivágták, csak a pince van meg. Az állami gazdaság foglalkozott oltványtermeléssel is, s amikor feleslegük volt, azt nem égették el, hanem odaadták a tsz-nek ingyen. Bérbaltaváron volt a boglári borok térségi elosztója is, ám ez a rendszerváltáskor megszűnt.

Az elismert szakember telepített magának is szőlőt, ám miután ezt elvették tőle, elhatározta, hogy többet nem lesz saját ültetvénye. Ennek ellenére szerette volna, ha három fia közül kettő, Géza és Ottó szőlész-borász lesz. Az ifjabbik Ottó  egyenes úton jutott odáig, s mára már Az év borásza, valamint a Borászok borásza cím birtokosa. Géza egy kis kitérővel ugyancsak a borászatnál kötött ki. A harmadik fiát, Attilát fogtechnikusnak szánta, de ő mást gondolt, s neves fazekas vált belőle.

- Büszke vagyok a fiaimra, főleg, ha nem hallják  - mondja búcsúzóul id. Légli Ottó.