Ellenzéki Kerekasztal: a politikai átmenet tárgyalásos históriája - 20 éve történt

 1989 tavaszára nyilvánvaló lett, hogy a többpártrendszerre való áttérést és 1956 újjáértékelését elfogadó, de belsőleg egyre megosztottabb MSZMP nem tud kitérni az ellenzékkel való egyezkedés elől. Március 22-én a Független Jogász Fórum kezdeményezésére nyolc szervezet (a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt, abból a célból, hogy egységes álláspontot alakítson ki az alkotmányos átalakulás kereteiről. Egyidejűleg az MSZMP felgyorsította azt a kétoldalú tárgyalássorozatot, amelyet március elején kezdett az egyes ellenzéki és független szervezetekkel. Április 8-án az MSZMP KB hét politikai és társadalmi szervezettel, a későbbi harmadik oldallal is tárgyalt a tervezett nemzeti kerekasztal létrehozásáról, erre a megbeszélésre az EKA nyolc tagja nem fogadta el a meghívást.
    
Tárgyalások után érdemi párbeszéd

Április 19-én az EKA javaslattal fordult az MSZMP-hez az érdemi politikai tárgyalások körülményeiről és napirendjéről. Hosszas előkészítő megbeszélések után (amelyeken még az asztal formája is vitatéma volt: kerek asztalnál vagy egymással szemben üljenek-e a küldöttségek), június 10-én megszületett a megállapodás az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről. Az EKA kompromisszumos javaslatként elfogadta az MSZMP-hez közel álló társadalmi szervezetek és mozgalmak bekapcsolását az érdemi tárgyalásokba, a harmadik oldal pedig kötelezte magát arra, hogy az MSZMP és az EKA egyezségre jutását fogja segíteni. A megegyezés rögzítette, hogy a tárgyalásokon mindhárom felet azonos jogok illetik meg a konszenzusformálás során, továbbá azt is, hogy a tárgyalóasztal "negyedik oldala" a megfigyelőké. A tárgyalások napirendjére két fő témakört tűztek: a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározását, valamint a gazdasági és a szociális válság leküzdésével kapcsolatos stratégiai feladatokat.
 
A politikai egyeztető tárgyalások nyitó plenáris ülését 1989. június 13-án tartották az Országgyűlés Vadásztermében az MSZMP, az EKA kilenc tagszervezete (júniusban csatlakozott hozzá a Keresztény Demokrata Néppárt) és a harmadik oldal részvételével. (Ez utóbbit a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Münnich Ferenc Társaság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa alkotta.) A tanácskozást Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Grósz Károly (MSZMP), Kónya Imre (EKA) és Kukorelli István (harmadik oldal) üdvözölte a tárgyalások megkezdését. Az MSZMP részéről a későbbiekben Fejti György és Pozsgay Imre, míg az EKA oldaláról Antall József, Szabad György, Orbán Viktor és Tölgyessy Péter játszott vezető szerepet.
 
Az alkotmány módosítása, pártfinanszírozás, törvényi változások

A június 21-i második plenáris ülésen a felek megállapodtak a további tárgyalások tematikájában, 26-án pedig a politikai témaköröket áttekintő bizottságok felállításában. Ezek feladata volt megvitatni az alkotmány módosítását (beleértve a köztársasági elnök jogkörét és az alkotmánybíróság felállítását), a párttörvény és a pártfinanszírozás, a választójogi törvény, a Btk. és a büntetőjog módosítását, a tájékoztatáspolitika és a nyilvánosság kérdéseit, s kidolgozni az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciákat. 29-én a három oldal megegyezett a gazdasági témákkal foglalkozó munkabizottságok létrehozásában is, melyek a gazdasági válságkezelés, a szociálpolitika, a tulajdonreform, a földtulajdon és a szövetkezeti törvény, a költségvetési reform, valamint a verseny- és monopolszabályozás témakörével foglalkoztak üléseiken. Az EKA eredetileg csak a békés átmenet politikai feltételeivel kívánt volna foglalkozni, a gazdasági kérdések napirendbe vétele az MSZMP sikere volt. A gazdasági tárgyalások a nemzeti kerekasztal végkimenetelét illetően nem játszottak meghatározó szerepet, s még a politikai egyeztetéseket lezáró megállapodást követően is folytatódtak.
 
Összhangban a kerekasztal és a parlament

A nemzeti kerekasztal első sikerét június végén érte el, amikor Pozsgay Imre megerősítette: a parlamentben folyó törvényhozói munka nem fogja megelőzni a kerekasztalnál születő megállapodásokat, s ennek értelmében az Országgyűlés ülésszakáról levették a vita alatt álló alkotmányjogi törvénytervezeteket. A nemzeti kerekasztal résztvevői egyetértettek a demokrácia megvalósítását, a békés átmenetet és az esélyegyenlőséget illetően, magukon a tárgyalásokon azonban jelentős nézetkülönbségek alakultak ki közöttük a köztársasági elnöki intézmény, az alkotmány, az MSZMP vagyona, a munkásőrség megszüntetése, valamint a választójogi törvény kérdésében. (Az EKA például elsősorban a köztársasági elnök funkcióiról és hatásköréről, nem pedig a konkrét személyről kívánt tárgyalni.)

Az MSZMP halogató taktikája miatt addig is vontatottan haladó megbeszélések július végén megtorpantak: ekkorra nemcsak a három oldal közötti, hanem az EKA-n belüli ellentétek is felszínre kerültek. A helyzet tisztázását hátráltatta az MSZMP-nek az az álláspontja, hogy egyes sarkalatos törvényeket előzetes konszenzus nélkül is beterjeszthetnek, valamint az is, hogy a Demisz aláírásgyűjtési akciót indított annak érdekében, hogy még az országgyűlési választásokat megelőzően legyen az országnak köztársasági elnöke.
 
Egyezség a választójogi törvényről

A tárgyalások augusztus közepétől gyorsultak fel újból, amikor Fejti Györgytől Pozsgay Imre vette át az MSZMP-delegáció vezetését. Szeptemberben sikerült megállapodni egyebek mellett a választójogi törvényben (a jelöltséghez szükséges ajánlószelvények számáról, a parlamentbe jutási küszöbről, az egyéni és listás rendszer kombinációjáról), az alkotmány kérdésében (a preambulum elhagyásáról, az 1946. évi 1. törvénycikkben foglalt Magyar Köztársaság koncepció alkalmazásáról), továbbá az állami számvevőszék és az alkotmánybíróság felállításában. A köztársasági elnöki intézmény létrehozásáról konszenzus alakult ki a három oldal között (az MSZMP végül elfogadta azt, hogy az alkotmánymódosítás hatályba lépésével egyidejűleg az Elnöki Tanács lemond, és a köztársasági elnök megválasztásáig az államfői funkciót az Országgyűlés elnöke látja el), de az államfő megválasztásának módjáról (az Országgyűlés által vagy népszavazással) és időpontjáról (a parlamenti választások előtt vagy azt követően) nem született megegyezés. Körvonalazódott, de nem rendeződött véglegesen a párttörvény tervezete, mivel az MSZMP KB elvetette Pozsgay Imrének a nemzeti kerekasztalnál felvetett ajánlatát, hogy a párt kivonul a munkahelyekről.
 
Záróülés egyenes adásban

A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat szeptember 18-án plenáris ülés zárta le, az eseményt a június 13-i nyitó üléshez hasonlóan a televízió élő adásban közvetítette. A három hónapos tárgyalássorozat alatt 238 bizottsági, illetve szakértői bizottsági ülést tartottak csaknem ezer munkaórában, a megbeszéléseken közel 1300-an vettek részt, s 3500 oldalnyi jegyzőkönyv készült. A békés átmenet sarkalatos kérdéseiben létrejött a résztvevők politikai egyetértése, s ez hat törvényjavaslatban öltött testet (az országgyűlési képviselők választásáról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az Alkotmánybíróságról, a Büntető törvénykönyv módosításáról, a büntetőeljárásról valamint az alkotmány módosításáról). A nyitva maradt kérdések rendezésére (benne a köztársasági elnök választásának rendje, a választások etikai kódexe, a választások nyilvánosságának szabályai, az új tájékoztatási törvény, az informatikai törvény, a közszolgálati törvény, a munkahelyi diszkrimináció tiltása a Munka Törvénykönyvében, a munkásőrség átalakítása, a politikai kérdések erőszakos megoldásának kizárása) szakértői bizottságokban folytatódott a munka.
 
A megállapodást tartalmazó dokumentumot a záróülésen az MSZMP, valamint a harmadik oldalt alkotó társadalmi szervezetek aláírták (a SZOT kivételével, amely augusztusban kivonult a tárgyalásokról). Az Ellenzéki Kerekasztal kilenc szervezete közül viszont csak öt látta el kézjegyével fenntartások nélkül  az egyezményt (a Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Néppárt), az MSZDP a köztársasági intézményre vonatkozó záradékkal látta el azt, míg az SZDSZ, a Fidesz, valamint a tárgyalásokon megfigyelőként részvevő FSZDL nem írta alá (de nem is vétózta meg): szerintük az EKA feladta kiinduló álláspontját és jelentős engedményeket tett.

Megbomlott egység, négy igenes népszavazás

 Az Ellenzéki Kerekasztal egysége a megállapodások létrejöttével megbomlott. Az SZDSZ szeptember 24-én bejelentette: aláírásgyűjtésbe kezd annak érdekében, hogy népszavazás döntsön a nemzeti kerekasztal tárgyalások vitás kérdéseiről, azaz, hogy
1. Kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről?
2. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról?
3. Csak a szabad országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

Az SZDSZ kezdeményezése nyomán írták ki aztán ki november 26-ra a "négy igenes" népszavazást.
 
A kerekasztal-tárgyalások eredményeként új, demokratikus, az állampolgárok szabadságjogait széles körben biztosító alkotmányos rendszer jött létre Magyarországon, s megteremtődtek a szabad választások megrendezésének feltételei. Az Országgyűlés október 17-20. között elfogadta a sarkalatos törvényeket, majd 1989. október 23-án kihirdették az alkotmány módosítását, s kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Aznap első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956-os forradalomról.