Fábián Gábor és az egyedülálló képszínház

Fábián Gábor vezetésével most készül az Örök visszatérés című előadás. Ha szerda, akkor képszínházi próba az értelmi fogyatékosok otthonában, amelynek fenntartója január elsejétől már nem a fővárosi önkormányzat, hanem az állam, illetve az állam által létrehozott központi szervezet.

Egyelőre sok a bizonytalanság, de az már most bizonyos, hogy erőteljes költségvetési megszorítások várhatók. Hollósi Péter, az intézmény igazgatója bízik az új fenntartóval megkezdett tárgyalások eredményességében; de mindenekelőtt abban, hogy az otthon szolgáltatásainak színvonalából – az emberhez méltó élet lehetőségéből – nem kell engedniük. A zsirai otthonban olyan értelmileg akadályozott felnőttek élnek, akik egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben képesek dönteni a saját sorsukról. A felelősség tehát nagy: nemcsak az egyéné, hanem a társadalomé is.

Fábián Gábor nemcsak színkört vezet, művészi értékű fotókat is készít (Fotó: Szendi Péter)

Hollósi Péter szerint a másik elfogadásának tekintetében példát vehetnénk az otthon lakóitól: manapság, amikor gyakori a megbélyegzés, növekszik az intolerancia, erre különösen nagy szükség volna. Ez egy zárt világ, ahol a betérőnek mégis a nyitottság jelenti az első és alapvető élményt. A kukucskaszínpaddal fölszerelt színházteremben már tart az Örök visszatérés próbája, amikor megérkezünk. A készülő előadás – nevezzük beavatásnak, szertartásnak, sorsjátéknak – ott kezdődik, ahol a legutóbbi bemutató, Az elhagyott madár véget ér. (Ez az a nagy mélységeket felszakító előadás, amellyel a zsirai Alternatív Képszínház – ahogy arról beszámoltunk – országos arany minősítést kapott a vasvári színjátszó találkozón.)

Fábián Gábor, filmes és képzőművész, az otthon mentálhigiénés munkatársa, az Alternatív Képszínház létrehozója és vezetője azt mondja, a munkának ezt a szakaszát ne is próbának nevezzük, hanem inkább közös alkotásnak, amely mindig egy „ősképből” indul el és virágzik ki a bemutatóra. (Gábor meg is mutatja azt a rajzot a nyíló kapuval, amelyet egy utazás alkalmával vetett papírra, ami épp a kezébe akadt.)

A próbafolyamat akkor kezdődik, amikor minden részlet a helyére került, és megkezdődhet a gyakorlás. „Ki van még angyal? (Tulajdonképpen nem angyal, hanem madár.) Kati, Icus... Lackó, gyere! Mehet, gyerekek. Szétnyílik a kapu, kifordul. Aztán szépen visszazár. Nagyon ügyesek vagytok”, szól az instrukció, és máris megteremtődik az a képekből, zenéből, mozdulatokból, fényekből, tekintetekből épülő világ, amelyhez hasonlót ritkán látni a színpadon.

„Karcsi, ébredj! Kiszúrod a csajt. Kézérintés. Ez az, szép! A hetedik te magad leszel. Kitaláltam egy új képet, megmutatom. Egymás szemére vigyázzatok.” Az otthon lakóira a színpadon, az egyenrangú játékban is az otthon munkatársai vigyáznak; észrevétlenül.

Ha szerda, akkor képszínház-próba. A kapu kinyílik, visszazárul.

Ez igazi közös munka, hangsúlyozza Fábián Gábor, az Örök visszatérés díszlete Sodics Pétert dicséri. A képszínház hatással van a játékosokra is. Szenger László (Lacika, az elhagyott madár) például nemrég még egyáltalán nem kommunikált a külvilággal. Mára kinyílt: madárnyelven, teljes valójával beszél.