Hírek

2017.01.23. 13:23

Felszakadtak a régi sebek

Kőszeg - A Jurisich Miklós Gimnáziumban nemcsak a hétvégi, olaszországi buszbaleset áldozataira emlékeztek hétfőn reggel: 1999-ben kilenc diákjuk halt meg Deutschlandsbergnél. Értük is égtek a mécsesek.

Nagy Ildikó

A Jurisich gimnáziumban a szokásosnál nagyobb a csend ezen a hétfőn. Bár az odajáró diákok többsége még nem is élt 1999-ben, az iskolában hallott a 18 emberéletet követelő deutschlandsbergi buszbalesetről. Ha máskor nem, január 24-én, hiszen azon a napon mindig megemlékeznek a tragédia áldozatairól a gimnázium kertjében lévő emlékműnél.

- Kilenc tanítványunk halt meg a balesetben, hat akkori és három öregdiákunk - idézi fel a 18 évvel ezelőtt történteket Horváthné Kutasi Mária tanárnő, akkori igazgatóhelyettes. Nem csak az ő szeme könnyes ezen a reggelen a tanári szobában: Móricz Imre igazgatóhelyettessel és kollégáival együtt mondják, hogy a veronai baleset híre visszahozta a régi érzéseket, felszakította a mai napig fájó sebeket.

- Akkoriban nem volt mögöttünk pszichológusi háttér, ösztönösen, a saját érzéseinkre hagyatkozva cselekedtünk. A legfontosabb talán az volt, hogy hagytuk beszélni a gyerekeket. Az osztálytermek falaira kikerültek a meghalt diáktársak fotói, és a távolabbról hozzánk került áldozatok temetéseire, Devecserbe, Siklósra is elvittük a gyerekeket, hogy elbúcsúzhassanak társaiktól. Mivel első évfolyamos tanítványaink is voltak az áldozatok között, öt évig a ballagási zászlóra is felkerült egy-egy fekete szalag - emlékezik a tanárnő. Azt is fontosnak tartották, hogy a tragédia első évfordulójára elkészüljön az a gimnázium parkjába tervezett emlékmű, ahol azóta is minden január 24-én 16 órakor összegyűlnek az emlékezők: a túlélők, az áldozatok hozzátartozói, egykori és jelenlegi diákok, a kőszegiek, és sokáig a mentésben részt vevő deutschlandsbergi tűzoltók is eljöttek fejet hajtani.

Vajon mit lehet mondani most, amikor szinte napra pontosan bekövetkezett egy újabb, a kőszegiekéhez hasonló tragédia? Móriczné Szecskó Rita is nehezen találja a szavakat, amikor az első órára belép a 9/A-ba: a tanárnő 1999-ben hét tanítványát veszítette el a buszbalesetben. Az osztályteremben néma csönd van, a padokban 15-16 éves gyerekek, majdnem mindegyik feketében. Felállnak, egy percig tovább mélyül a csönd...

Ők már hallottak a 18 évvel ezelőtt történtekről, tavaly, nulladik évfolyamos diákokként már ott voltak a megemlékezésen. A budapesti gimnazisták tragédiájáról is olvastak, a legtöbben az internetről, a közösségi oldalról értesültek a hírről. Hamar kiderül, hogy itt, a Budapesttől több mint 200 kilométerre lévő kisvárosban is vannak, akiket közelebbről érintett az olaszországi baleset híre.

- A bizonytalanság lehetett a legrosszabb - mondja Szentesi Tamás, és elmeséli, hogy az egyik barátja unokatestvére is a balesetet szenvedett autóbuszon ült, ő pedig éppen a barátja mellett volt, amikor szombaton este megtudta, hogy a rokona is az áldozatok között van. Az osztályfőnök bólint: igen, annak idején ő is átélte ugyanezt, a bizonytalanság nehéz óráit. Tudta, hogy a szomszéd lány is ott ült a Deutschlandsbergnél balesetet szenvedett buszon, így elsőként arra gondolt, mi lehet a Zsuzskával ... és persze a többiekkel. Aztán kiderült, hogy Zsuzska hazajöhet, hét tanítványa viszont nem... Oldódik a csönd, megszólal a Zalaegerszeg mellett élő Csizmadia Lili is: az ő ismerőse is elveszítette egy barátját a hétvégi balesetben... A tanárnő mesél még Cserkuti Gáborról, a 18 évvel ezelőtti baleset legsúlyosabb kőszegi sérültjéről, aki saját akaraterejének és szülei mérhetetlen erőfeszítéseinek köszönhetően talpra állt, újra csellózni kezdett, és igen, buszon is ült azóta... És szóba jön - mert beszélni kell róla - az áprilisra tervezett angliai utazás is. A diákok elmondják: a hétvégén többükben felvetődött, hogy elmenjenek-e egyáltalán... Aztán közösen kimondják: az élet megy tovább, és nem telhetnek félelemben a napjaik. A tanárnő pedig mesél az angliai útra bérelt, alig pár éves buszról, amelynek a legutóbbi londoni kiránduláson is a járművek között cikázó kerékpárosok okozták a legnagyobb problémát, és beszél a jól ismert, több angliai úton kipróbált sofőrökről is.

Előkerülnek a mécsesek, és a 9/A kivonul az udvaron lévő emlékhelyhez. A márványtáblán tizennyolc név. A tábla előtt huszonhét diák és az osztályfőnök áll némán, lehajtott fejjel. Huszonnyolc sóhaj száll a fagyos januári levegőben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!