Hálapénz: mennyi az annyi? - Orvosok és ápolók a vasi szokásokról

Napjainkban még mindig divat hálapénzt adni egy-egy hosszabb betegség kezelése után az orvosoknak, azonban vannak olyan emberek is, akik elvből nem adtak, és nem is adnak soha plusz pénzt. Az, hogy kinek-mennyit szánnak, sok mindentől függ: az összeg az orvos életkorával is emelkedhet, de befolyásolhatja a ranglétrán betöltött szerepe és a szakterülete is. Sokan muszájból adnak hálapénzt: továbbra is él az a tévhit, miszerint egy kis plusz ellenében az orvos több figyelmet fordít a betegre.

Gondoljunk csak bele, mit jelent a szó: hálapénz. Pénzösszeg, amivel kifejezzük az orvos felé köszönetünket, hálánkat. Márpedig hálásak csak azután lehetünk, ha már meggyógyított minket a doktor. Ez az első és legfontosabb szabálya a paraszolvenciának: ha adunk, akkor is csak távozáskor, előre sosem szabad - ezzel a cselekedettel akár az orvos ellenszenvét is kivívhatjuk. Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen osztályon vagy részlegen dolgozik az adott gyógyító.

A fiatal orvosok sokszor utasítják vissza a hálapénzt: Fotó: Unger Tamás

Két vasi kórház két orvosával beszélgettünk a hálapénzről, mindketten olyan helyen dolgoznak, ahol a betegek szoktak hálapénzt adni. A nem hálapénzes osztályok közé tartozik például a sürgősségi, hiszen a betegek nem készültek fel arra, hogy bekerülnek, így pénz sincs náluk.

Első interjúalanyunk egy doktornő. Elmondta: fiatal kora rányomja a bélyegét arra a bizalomra, amivel a betegek fordulnak felé. Ettől függetlenül az ő páciensei is sokszor fejezik ki hálájukat kisebb-nagyobb összeggel.

- Többségük előre nyújtja a borítékot, amit még meg sem szolgált az ember - ezt korábban visszautasítottam, és nagyon megdöbbentem, amikor ezt követően más orvoshoz fordultak a páciensek - mondta a doktornő. - A családomban más orvos is van, és ő mondta el, hogy az emberek többsége szerint az az orvos, akit úgymond nem „vettek meg”, kevésbé figyel oda a betegére. Már nekem is változott a hozzáállásom ezzel kapcsolatban: igenis elfogadom a felém nyújtott pénzt, bár a mai napig nem számít az összeg, amelyet adnak. Viszont a kölcsönös bizalom érdekében alkalmazkodtam a társadalmi előítéletekhez, normákhoz: abban a közegben, ahol dolgozom, muszáj volt. Legutóbb egy idős bácsi nyomott valamennyit a kezembe, nagyon megalázó volt. Olyan, mintha az apám fizetne azért, hogy gyógyítsam meg. Hiszen megtenném pénz nélkül is! - mesélte a fiatal orvos.

Rajta kívül még egy doktor mesélt lapunknak arról, hogyan működik napjainkban a paraszolvencia. Ő már idősebb, így több tapasztalattal bír a jelenségről:

- Engem nem zavar, elfogadom a hálapénzt, de az nem számít, mennyit tesznek a borítékba vagy a zsebembe - mondta a doktor. - Utóbbit amúgy nem szeretem: megalázóbb, mint a boríték. Kezdőként még én is azzal a naiv elképzeléssel fogtam hozzá a gyógyításhoz, hogy „én soha”, „nekem ne adjon senki „köszönömlóvét” - aztán amikor már a legtöbb kolléga meggazdagodott, és én még mindig a régi, rossz autómmal jártam, sőt, a házam is igen lassan szépült, akkor valaki megkérdezte: nem találom a helyemet orvosként, vagy talán nem jól végzem a dolgomat? Akkor - életemben először - szégyelltem a fizetésemet, és azóta hagyom, hogy a betegek kiegészítsék azt. Így a társadalmi normáknak megfelelő külső egzisztenciám lehet: jó kocsi, csinos ház, meg amit elvárnak egy orvostól. Valamit valamiért - mesélte teljes őszinteséggel az orvos.

A szülészet a legjövedelmezőbb: általában a szülőorvos és a szülésznő kap, az összeg változó. Fotó: Szendi Péter

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mi a helyzet az ápolókkal, ápolónőkkel, hiszen ők is aktív résztvevői egy beteg gyógyításának. Egy neve elhallgatását kérő ápolónő azt mondta: az ő osztályán nekik, a nővéreknek jóformán semmi nem jut - készpénz semmiképpen. „Hálából” édességet szoktak kapni, ha egyáltalán kapnak valamit. Változó, hogy azt milyen formában: egy-egy táskányi csokit, kávét kap az osztály, azt elosztják egymás között. De van olyan beteg is, aki távozása után névre szólóan hagy egy-egy tábla csokit a nővéreknek, sőt, olyanra is volt példa, hogy az osztály tizenöt ápolója közül csak nyolc kapott „hálaajándékot”,  pedig mindannyian dolgoztak  a  beteggel, beteg mellett.  A nővér arról is megosztotta tapasztalatait, hogy milyen osztályokon hogyan oszlanak meg a hálapénzek:

- A szülészek és a szülésznők viszik el a kórházi hálapénzek 95 százalékát. Általában a szülőorvos, a szülésznő kap, az összeg változó. Dolgoztam olyan kórházban ahol megvolt a fix tarifa. Hallottam például olyanról, hogy a doktor azt mondta, 70 ezer forint, és már írta is az okot a papírra, miért fogja megcsászározni a kismamát - meséli tapasztalatait az ápolónő.

- Most olyan helyen dolgozom, ahol azt szokás mondani, hogy a szülészorvos magánrendelésén elkért összeg tízszeresét adják a szülésnél. Például, ha 7 ezer forint egy alkalom a magánrendelésen, akkor 70 ezer a szülés, ha 10 ezer forint, akkor 100 ezer forintot adnak szüléskor. A szülésznők 20 és 40 ezer forint között kapnak - én legalábbis így tudom.

A hálapénzlista második helyén szerinte a térd- és csípőprotézis-beültetés áll - ott a várólistát rövidítik a paraszolvenciával. 
A harmadik „leghálásabb” terület az egészségügyben állítólag a szemészet. Érdekes, hogy a gyerekosztályon nem jellemző a hálapénz.