Így élvezik a szombathelyiek a szánkózást az Emlékmű-dombon

Január első hétvégéjén hullott le az első nagyobb mennyiségű téli csapadék Szombathelyen. Az akkor keletkezett hótakaró már sokakat kicsábított az Emlékműnél lévő szánkópályára: mindenki örült, hogy végre valóban ki lehet élvezni a téli szabadidős tevékenységeket. A tartós hidegek pedig lehetővé tették, hogy még élvezetesebb legyen a siklás a dombon: a Szova Zrt. beindította a hóágyút, amely napokon át gyártotta a mesterséges havat. Szerencsére ez azóta sem olvadt el, máig használható a pálya. Régen volt példa arra, hogy ilyen sokáig hódolhattunk a megyeszékhelyen a téli sportoknak: még esténként, lámpafénynél is tele a terep.

De nem csak a családok, barátok járnak ki együtt szánkózni, az iskolák, óvodák is szívesen viszik ki csoportjaikat hétköznapokon, hogy szórakozással egybekötve átmozgassák diákjaikat. Szerda délelőtt épp egy középiskolás csoport hagyta el a terepet, mikor kimentünk körülnézni, most mennyire alkalmas szánkózásra a pálya. Jelentjük: kicsit jeges már helyenként, de nagy részét még mindig hó borítja. Akik kint voltak, elmondták, bár veszélyesebb kicsit, hogy foltokban fagyos, de sokkal jobban csúszik, így élvezetesebb a szánkózás. Egy kis odafigyeléssel pedig minden sérülés elkerülhető.

Ottjártunkkor épp a Perintparti Szó-Fogadó Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei vették birtokba a domboldalt. Be kell vallani: mi épp hogy felbotorkáltunk a csúszós talajon a tetejére. Ezzel szemben a gyerekek minden félelemérzet nélkül szaladtak felfelé, lefelé. A játék izgalma teljesen áthatotta őket, mit sem foglalkoztak az esetleges hátráltató tényezőkkel. A negyedikesek tanítónője, Kányai Mirella elárulta, nem először jöttek ki a gyerekekkel szánkózni. - Nagyon fontosnak tartjuk a mozgást, a szánkózás pedig szórakozás, játék és sport egyben. Most már másodszor hoztuk el csúszkálni a gyerekeket, és ha továbbra is alkalmas marad az idő, akkor biztosan kijövünk még - mondta el a tanítónő.

Mindeközben a kiscsoportosok az Emlékmű túloldalán, a kisebb lejtőn csúsztak hason, háton, ülve, pörögve-forogva, ahogy csak épp kedvük tartotta.