Ilyen is volt: Ausztriából is átjártak dolgozni a szentgotthárdi selyemgyárba

Emlékek a Selyemgyárból: ezt a címet kapta az a tárlat, melyet a Móra Ferenc Városi Könyvtár és Múzeum, valamint a Honismereti Klub szervezett. Elsőként Huszár Gábor polgármester mondott köszöntőt a gyár makettje mellett, melyet hosszú évek óta őriznek, és így a jelenlévők kicsit úgy érezhették magukat, mintha visszarepültek volna az időben. Hangsúlyozta, hogy érdemes a gyárak történetét feltárni és azt bemutatni, hiszen így a város ipartörténetének egy-egy fejezetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Külön köszönetet mondott azoknak a szervezeteknek, egyesületeknek, akiknek köszönhetően létrejöhetett az emlékeket bemutató kiállítás.

Leiner Elemér mutatja a selyemgyár egykori makettjén Huszár Gábor (balra) polgármesternek, hogy működött a gyár

A polgármester még visszaidézte a dualizmus korabeli időket, amikor a városban a gazdaság fellendülésnek indult, de beszélt azokról a korokról is, amikor nehezebben ment az itt élőknek. Különlegességként említette, hogy a második világháború után a német katonák fel akarták robbantani a gyárat, ám az ott dolgozók ezt megakadályozták. Ez nemcsak egy munkahely, hanem egy közösség is volt. A polgármester után Leiner Elemér, a gyár utolsó igazgatója elevenítette fel a 115 évet. Beszélt az 1901-es megalapításról, hogy akkor olaszok hozták létre a gyárat, és a sors úgy hozta, hogy most is olasz kézben van. A kezdetekben sokan még Ausztriából is átjártak ide dolgozni, tartott ez egészen az 1929-30-as válságig, amikor bezárt a gyár. A kényszerszünet azonban végül jól is jött, hiszen messzire repítette a szentgotthárdi selyemszövők jó hírét. Egy cseh család újraindította a gyárat, amely a fejlődés útjára lépett. Többszöri bővítésen is átesett, több, világszínvonalú gépet is vásároltak az évek alatt. A legnagyobb fejlesztés az 1960-as évek végén volt, 300 millió forintból bővült az egység, ez ma körülbelül hatmilliárd forintot jelentene. A legszebb időkben ezer szövőgép és 1850 munkás dolgozott.

A szép folyamat 1992-ig tartott, 1993 júliusában a gyár új tulajdonos kezébe került, aki a termékeket nem vette át, Olaszországból saját áruját hozta magával. Ez azonban nem bizonyult kelendőnek Európában. A selyemgyár mára csak épület maradt, jó néhány albérlővel. A kiállítás viszont arra hivatott, hogy a szép időket idézze vissza, megőrizzék az utókornak, hogy a helyiek egykor mire voltak képesek.