Ismeretlen ismerősök is segítenek a gyermekvédelmi intézmény lakóinak

Nem én vagyok a lényeg, csak egy összekötőkapocs, vagy postás vagyok a segítők és a Borostyán ház között, mondja Lengyel György, aki jónéhány hónapja dolgozik azon, hogy az Ernuszt Kelemen Gyermekvédelmi Intézmény lakói, közülük is kiemelten a Borostyán házban élő 13 gyermek  jobban érezhesse magát a bőrében. A művezetőként dolgozó Lengyel György számos ismerősét is bevonta már a gencsi gyerekek bűvkörébe, s az egyik közösségi portálon vezetett naplója nyomán egyre több, korábbról számára  ismeretlen segítője is akad már az otthonnak. A mozgalom eredményeként a gyerekek kaptak például élelmiszert, gyümölcsöt, tanszert, tévét, ruhát, mosógépet, reluxát, szemüveget, s immár megyén kívüli, sőt, külföldi támogatóik is akadnak. Jött már boríték Svédországból, adomány Tatáról, Pápáról, szombaton pedig Érdről érkezett kisteherautó színültig rakva ajándékokkal, amelyek legtöbbjét az Érdligeti Általános Iskola diákjai gyűjtötték össze.

Az itteniek persze már nagyon várták a vendégeket, így Lengyel György,   s a pótanya engedélyével három srác és egy kislány is a rakomány elé ment. Az utánfutós  kisteherautó déli tizenkettőkor gördült be az otthon udvarára, ahol is a sofőrt, Molnár Istvánt (Lengyel György régi barátját), a feleségét és a velük utazó két gyermeküket is hatalmas szeretettel fogadták, ölelgették a Borostyán ház lakói.   Az adomány - alapanyagokból megfőzött ebéd és a sütemények -  elfogyasztása után a gyerekek megrohamozták a rakományt. Az érdiek 34 zsák ruhát, 8 zsák játékot és konyhai berendezéseket is hoztak, a Borostyánkő ház nappalija  pillanatok alatt megtelt. A lányok persze azonnal átöltöztek a szép, új ruhákba, a kicsik közül pedig volt, aki páncélos lovaggá alakult át. A köszönő szavak után a vendégek hazafelé vették az irányt, s talán még a megyehatárt sem érték el, amikor is a mozgalom internetes elérhetőségén újabb - ahogy ő mondja - ismeretlen ismerős kérdezte meg Lengyel Györgytől, hogy mivel, miben  is tudna segíteni az otthonban élő gyermekeknek.

 Gyertek, éljétek meg, milyen érzés tizenhárom  szeretetre éhes gyermek között eltölteni egy napot, írja az egyik közösségi portálon vezetett naplójában Lengyel György, aki születésétől tizennégy éves koráig maga is állami gondozottként élte a napjait, így érzelmileg motivált a gyerekek segítésében.