Szélhámos, vagy az egyik legnagyobb magyar felfedező?

A XX. század egyik legnagyobb felfedezése vagy humbug az egész? Megoszlanak a vélemények a Móricz János (azaz Juan Moricz) által 1969-ben felfedezett Táltosok barlangjának titkairól.

Móricz a második világháborút követően emigrált Magyarországról. Dél-Amerikába ment, ahol megkapta az argentin állampolgárságot. Nyelvészeti és őstörténeti kutatásokat végzett.

Negyvenöt évvel ezelőtti nevezetes felfedezését követően is a távoli kontinensen maradt, Guayaquilban halt meg 1991-ben.

Indiana Jones sem tekinthetne különbül a kamerába. Kalandos élete volt Móricz Jánosnak

Egy nemrégiben készült fénykép tanúsága szerint sírján már alig olvasható a felirat. Egy magyar utazásszervező csapat ígéretet tett arra, hogy felújítják, újrafestik Móricz János síremlékét.

A legenda szerint az általa felfedezett barlang mélyén egy fémkönyvtár található – itt az emberiség özönvíz előtti történetét arany-és fémlemezekre írta egy ismeretlen civilizáció.

Az ecuadori Morona Santiago tartományban található, Tayos-barlangként is ismert hely felé akkor fordult a világsajtó figyelme, amikor Móricz János a hetvenes években Erich von Dänikent meghívta ide. Ezt követően nem csak kutatók, de hivatásos ereklyevadászok kedvelt célpontjává is vált a barlang.

Móricz János az ecuadori shuar törzs segítségével jutott el ide. A hatalmas barlangrendszer mélyén – állítása szerint – egy letűnt civilizáció írásos feljegyzései tanúskodnak az emberiség ősi tudásáról. Ez az úgynevezett Fémkönyvtár.

Az őslakosok hite szerint az Andok-hegység mélyén húzódó labirintusrendszerben a mai napig is élnek emberek, vagy legalább is valamiféle lények odalenn, méghozzá városokban. Az aranylapokra írott ősi üzenetek (innen a Fémkönyvtár elnevezés) ettől a titokzatos civilizációtól származnak. A shuarok szerint ezeket egy régi kataklizma elől menekítették biztos helyre, a föld gyomrába.

Móricz Jánosnak az volt az elmélete, hogy létezett hajdan egy csendes-óceáni kontinens, amely elsüllyedt. Az itt élő emberek egy része azonban megmenekült, és szétszéledt a világban.

Magukkal vitték tudásukat, hitvilágukat, és ez alapozta meg a Föld különböző pontjain a később kialakuló nagy civilizációkat. Közös gyökerei lehetnek tehát például az Indus-völgyieknek és az egyiptomiaknak. És a magyaroknak, természetesen. Ezen őstudás bizonyítékaira bukkant az Andokban, szól a történet.

A Móricz-féle elmélet védői szerint minderről csak azért tudunk keveset, mert ha igaznak fogadnánk el, kezdhetnénk átírni az összes jelenlegi történelemkönyvet. A vázolt őstörténet alapjaiban változtatná meg világképünket, legyen szó akár az egyetemes, akár a magyar történelemről.

A kutatások (és elméletgyártások) Móricz halálát követően sem álltak le. Feljegyzéseit egykori ügyvédje kezeli ma is, dr. Gerardo Pena Matheus, aki az egész történetet kiadta könyv formában.

Egy két évvel ezelőtti körmendi konferencián a könyvet kiadó ügyvéd, dr. Gerardo Pena Matheus is résztvett (Fotó: Archív/Szendi Péter)

Ez az anyag magyarul is megjelent, hazánkban működik ugyanis egy Móricz János Kulturális Egyesület nevű civil szervezet. Az eredetileg spanyol nyelven írt, hatszáz oldalas kötetet ők dobták be a magyar köztudatba, szerveztek már konferenciát a témában, és egy éven belül egy expedíciót is szeretnének megvalósítani, amelynek célpontja a Táltosok barlangja lesz.

Szélhámos volt Juan Moricz, álmodozó, vagy az egyik legnagyobb magyar felfedező? Talán sosem tudjuk meg. Akármelyikről is van szó, ahhoz nem fér kétség, hogy különleges figura volt ez a „Vazs megyei gyerek”, aki a világ túlfelén szállt alá a mélybe, és az ottani őslakosok közreműködésével – vélt vagy valós – kapcsolatot talált saját népével. Hogy ő maga mennyire hitt az igazában, azt az is bizonyítja, hogy amikor a hetvenes években kormányzati expedíció készülődött a barlangba, Móricz János inkább kiszállt az egész projektből. Ő ugyanis ígéretet tett a shuaroknak, hogy minden úgy fog maradni, ahogy időtlen idők óta van.