Jubilál a vasvári tűzoltóság

Vasvár legrégebbi múltra visszatekintő egyesülete szinte napra pontosan 125 esztendeje: 1883. június 17-én tartotta alakuló közgyűlését, a szervezetet az 1876-ban Vasvárra került kántortanító, Barabás István alapította. A tűzoltóság tagjai a jeles évfordulót a hétvégén ünnepelték: a szombat délelőtti szentmisét követően a díszmenet a templomtól a szerházig vonult, s útközben az ünneplők koszorúkat helyeztek el az egyesület alapítójának szobránál. Az ünnepi hangulatot a Zalaegerszegről érkezett fúvósok mellett a helyi Mákszem Gyermekszínpad növendékei és a Kalinkó Népdalkör tagjai emelték.

- Az elmúlt évtizedek alatt a helyi tűzoltóság tagjai alapvető feladatuk, a tűzoltás, a segítségnyújtás mellett a helyi közösségi életből is jócskán kivették részüket - mondta ünnepi beszédében Kovács Tilda alpolgármester. Nem akadt olyan feladat - legyen az akár rendezvényen való részvétel, akár környezetvédelmi, közfeladati teendő - amelyben ne segítették volna a várost. Hitéleti és kulturális tevékenységük mellett fontos szerepet tölt be a mai napig munkájukban a prevenció. Körükben igazán megvalósul az esélyegyenlőség és a szolidaritás, hiszen a tűzoltó nem azt kérdezi, hogy kié, ki az, aki bajban van, csak indul, s segít - hangsúlyozta az alpolgármester. A résztevőket Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke is köszöntötte. Beszédében a szervezet mellett Barabás István tevékenységét, munkásságát is felelevenítette, utalt a tűzoltók feladatainak sokrétűségére, veszélyeire, s egyben megköszönte áldozatos munkájukat. Majd az uniós támogatással és társadalmi összefogással felújított szerházat Bárdics Lajos kanonok szentelte fel és áldotta meg. A műsort követően bemutatták azt a történeti gyűjteményt, amely a szervezet 125 éves történetét eleveníti fel, egykori szerszámokkal, kéziratokkal, oklevelekkel, felszerelésekkel, fotókkal illusztrálva azt. A jeles évfordulóra elkészült egy igényes kivitelű kötet is, amely szintén a múltat hivatott bemutatni: korabeli írásokkal, dokumentumokkal és fotókkal eleveníti fel a szervezet elmúlt évtizedeit. Bozzai Lajos, a kötet szerkesztője egy kis időutazásra hívja az olvasót, egy kevesek által ismert titokzatos világba: a tűzoltóság mindennapjaiba. Felvillannak képek, ábrák, történetek, s arcok a múltból, kirajzolódik a hosszú évtizedek alatt tanúsított önfeláldozás és a kiváló szakmai munka. A kötet fotóin a legrégebbi múlt is megelevenedik, a helyiek közül sokan nagy-, vagy éppen dédapjukat is felfedezhetik a képeken. S nem egy olyan vasvári család akad, melynek férfi tagjai bizony egymásnak adták a stafétabotot a szövetség sorában. Bár sok írott anyag, tárgyi emlék megsemmisült a háborúk alatt, és az államosítás sem kímélte a relikviákat, a kötet és a tárlat mégis átfogó képet ad a patinás szervezet történetéről.