Kalandozások a kincses folyón

A szabadidejének nagy részét a Rába víztükrén töltő Horváth Attila túravezető jelenleg Szombathelyen él, de Celldömölkön született. Aki csak egy kicsit is ismeri Vas megyét, az tudhatja, hogy az utóbbi város környékén a természetbúvárok kalandozhatnak például a Ság-hegy szikláin, de a vízitúrázásra nincs túl sok lehetőségük ott. Felvetődik hát a kérdés: akkor mégis hogyan kötött Horváth Attila már nagyon fiatalon ilyen szoros barátságot ezzel az életmóddal?

– Gimnazistakoromban Venczellák András földrajztanárunk a nyári szünetekben szervezett nekünk Tisza-túrákat – emlékezik vissza. – 1987 és 1992 között ötször vettem részt ezeken a kalandozásokon, csupán egyetlen évet kellett kihagynom a katonaság miatt. A Tisza szinte valamennyi szakaszát bejártuk, és mondanom sem kell, nagyon megragadott az, hogy a természet közvetlen közelében, nomád módon tölthettem el a szabadidőmet – nosztalgiázik Horváth Attila, és rögtön hozzáfűzi, hogy a társaság sem volt utolsó szempont. – Az életem, úgymond, bohémabb időszakában, gimnazistaéveimben óriásit dobott a hangulaton, hogy ezeket a kalandokat kiváló cimboráimmal tölthettem együtt. Akkoriban legfőképpen a velük való kikapcsolódás miatt jártam el a Tiszára – mosolyodik el a túravezető.

Fotó: Szendi Péter

Horváth Attilát annyira megragadta a vízitúrázás világa, hogy gimnáziumi évei után is többször ellátogatott a Tiszára.

– Ahogy múltak az évek, megváltozott valami abban, ahogy viszonyultam a vízitúrákhoz – mondja– A társaság továbbra is fontos maradt számomra, de elsősorbanmár nem azért látogatom meg a folyókat, hanem inkább a természet miatt. Amit nagyon értékelek benne, az az, hogy rendkívül változatos. A kíváncsi túrázó számára mindig tartogat kifogyhatatlan tarsolyában valamilyen meglepetést.

- Gyakran fotózok a túrák során, és nemrég például sikerült lencsevégre kapnom, ahogy egy szarvascsorda kel át tőlünk nem messze a vízen. Sok embernek igénye van arra, hogy rendszeresen átélhessen ilyen megfoghatatlan pillanatokat, és én, szerencsémre, közéjük tartozom - hangsúlyozza a túravezető.

AZ EGYETLEN RÁBA

Ha pedig valaki a természet közelségére vágyik, akkor a Rába folyónál tökéletesebb túrázóhelyet keresve sem tudna találni. - 2000 környékén került a látókörömbe a Rába - meséli Horváth Attila. - A folyó egyedisége, természeti kincseinek gazdagsága egyből magába szippantott. Olyan, mint a Rába, csak egy van. A környező országokban, elsősorban a domborzati viszonyok miatt, nem találunk ilyen adottságokkal felvértezett folyót, Magyarországon pedig csupán egyetlen hasonló van, a Hernád, de annak a vadregényessége is csak egy szakaszán mérhető a Rábáéhoz - fejti ki a túravezető.

- A Rába azért nem szokványos folyó, mert néhány szakaszától eltekintve szabályozatlan a medre. Így az ártere nagyon gazdag élővilágnak ad otthont. Nemrég elkezdték visszatelepíteni a hódokat, de találkozhatunk ott vidrával, rókával, illetve szarvasokkal is. És arra is érdemes felkészülni a túrázónak, hogy vaddisznókkal fut össze. A közelmúltban mi is így jártunk. Hiába haladtunk rendkívül halkan, az anyadisznó így is kiszúrt minket, és a jókora állatok felugrottak. Ez sem volt mindennapi élmény - ecseteli kalandját a túravezető.

- A folyó bizonyos részein halakkal is bőséggel találkozhat a természetbúvár, gyakran láthatunk az interneten is kapitális fogásokról szóló híreket - fűzi hozzá.

A KIHÍVÁSOKKAL TELI FOLYÓ

Horváth Attilától megtudtuk azt is, hogy a Rába vadregényességének van még egy olyan vonzata, ami miatt a kihívásokat kereső vízitúrázók körében egyre népszerűbb a folyó.

- Szinte minden folyónak van valamilyen olyan tulajdonsága, amely némi izgalmat csempész a túrázók kalandjaiba - hangsúlyozza. - A Rábán nyilván senki sem fog román tolóhajókkal szembetalálkozni, viszont itt is vannak olyan tényezők, amikre érdemes nagyon figyelni. Mivel a folyó zömében a kénye-kedve szerint kanyarog, ezért maga alakítja a partját. Sokszor előfordul, hogy fák dőlnek be a folyóba. Aki rutinosabb, az pár másodperc alatt el tudja dönteni, hogy milyen manőverekkel tudja kikerülni azt a bizonyos farönköt. Emiatt nem kell rettegni a folyótól, de azt javaslom, hogy azok, akik életükben legfeljebb háromszor ültek kenuban, akkor is egy tó felszínén ringatóztak, azok még ne próbálkozzanak meg a Rábával, vagy legyen a társaságukban rutinos túravezető - fejti ki Horváth Attila, aki megjegyzi, hogy ez nem feltétlenül hátrány, ugyanis, aki a Rábán edződik, az Magyarország bármelyik folyóján megállja a helyét.

VERSENYEK ÉS SZEMÉTGYŰJTÉSEK

A Rába természeti kincsei és kalandos mivolta miatt Horváth Attila már a kezdetektől fogva úgy érezte, hogy ki kell állnia ezért a folyóért. - Eleinte csak az egyik barátommal mentünk le a Rábára, majd egyre többen lettünk, ugyanis minden olyan barátomat igyekeztem meggyőzni, aki képes volt egy evezőlapátot megmarkolni. Aztán 2005-re kialakult egy tizenkettő fős kemény mag . Velük nagyon gyakran jártunk túrázni, sűrűn találkoztunk egyesületekkel is - meséli a túravezető. - Láttuk, hogy nekik mennyivel több lehetőségük van, ezért 2007 áprilisában megalapítottuk a Weking Sport és Kulturális Közhasznú Egyesületet, amelynek már 71 tagja van - mondja büszkén Horváth Attila, aki az egyesület elnöke. - A célunk a folyó népszerűsítése és természeti kincseinek megőrzése. Ezek érdekében évről évre versenyeket és szemétgyűjtéseket is szervezünk - fűzi hozzá.

LEEVEZTEK 212 KILOMÉTERT A VÍZEN

Horváth Attila elhivatottságát a Rába és a vízitúrázó életmód iránt mi sem tükrözi jobban, mint hogy többször is elképesztő sportolói teljesítményről tett tanúbizonyságot a folyón. - A baráti túrák a gyermekek és anyukák miatt rövidebbek, általában 15 kilométer hosszúak - részletezi az egyesületi elnök. - Azok a kalandozások, amelyek még kényelmesnek számítanak, de már keményebben kell dolgozni alattuk az evezőkkel, zömében 25-30 kilométer hosszúak. Ezekhez képes igazán komoly kihívás az egyesületünk által rendezett Rába100 nevű verseny, amelynek hossza száz kilométer, vagyis a Csörötnek és Ikervár közötti szakasz. A mi legnagyobb eredményeink közé tartozik, hogy egy tavalyi túránk során 212 kilométeres szakaszt teljesítettünk, amelyet én 18 óra és ötven perc alatt tettem meg. Ennél nagyobb távot a Rába magyarországi szakaszán nem igazán lehet teljesíteni, esetleg, ha megfordulunk és elindulunk visszafelé - mondja Horváth Attila mosolyogva.

Horváth Attiláékra a Rába még az ünnepekkor is számíthat - a kemény mag ugyanis az újévet a folyó tükrén koccintva köszönti.