Ki a felelős a tragikus balesetért? - Az idős kelédi férfit mentő vitte kórházba, majd másnap elütötte a vonat

A Vas megye keleti csücskében található Keléd egy egészen aprócska falu. Még a 2000-es években is alig haladta meg lakosainak lélekszáma a száz főt, mára azonban jó, ha nyolcvanan maradtak. Az összetartó közösség ezért különösen érzékeny arra, ha valakit elvesztenek, főleg, ha ez egy értelmetlen tragédia miatt történik - hangsúlyozta Keléd polgármestere, Feiler Ferenc.

A település vezetője elmesélte, tavaly december 21-én a 84 éves S. Ferencet a háziorvos beutalta a szombathelyi Markusovszky kórházba, majd másnap a különböző médiumok egy rövid hírben arról tudósítottak, hogy a vonat egy férfit gázolt el Kerta és Tüskevár között kora reggel. A faluban azóta sem értik, hogyan torkollhatott tragédiába a karácsony előtti kórházi beutaló.

Feiler Ferenc, Keléd polgármestere (fotó: Szendi Péter)

A polgármester és az elhunyt idős úr egyik rokona idézte fel nekünk a történteket - mint mondták - azért, hogy ilyen tragédia soha többet senkivel ne fordulhasson elő.

A tragikus vonatgázolást megelőző napon az idős bácsit háziorvosa - miután megvizsgálta - azonnali hatállyal a kórházba utalta, azzal, hogy az arcán elterjedt fertőzés kezelése nem várhat egy percet sem, mivel akár a látása is veszélybe kerülhet. Ezért - ahogyan hasonló esetekben mindig - mentőt hívott hozzá. Az idős úr feleségének pedig meghagyta, több napra készítse fel férjét, mivel minden bizonnyal bennfogják, s hozzátette, ő már a kórházzal mindent megbeszélt. Így is lett. A mentő délután megérkezett, és elindult Szombathelyre, ekkor látták a Kelédiek a bácsit utoljára élve.

Az, hogy ezután mi történt, már csak elmondásokból derül ki, sajnos még most, lassan két hónappal a tragédia után is sok a nyitott kérdés. Mint kiderült, a kórházban több szakrendelésre is beutalták a férfit, így bőrgyógyászatra és szemészetre is, majd délután öt óra felé hazaengedték. A rokonok erről mit sem tudtak, azonban időközben felhívták a kórházat, ahol kiderült, a bácsinak mégsem kellett benn maradnia, így hazaengedték. A rokonok ezután azonnal Szombathelyre utaztak, mivel idős hozzátartozójuk nem jelentkezett, pedig pénzzel és telefonszámokkal a zsebében indult el. Sajnos azonban hiába keresték: mire odaértek, már elment. A kórházban aztán megtudták, a beteget három orvos látta, és mivel az idős úr elmondta, hogy hol lakik, az orvosoknak nem volt okuk feltételezni, hogy nem tud hazamenni. Megtudtuk, a hozzátartozók álmukban sem gondolták volna, hogy idős rokonuk vonatra száll, mivel azonban még másnap reggel sem jelentkezett, bejelentették eltűnését a rendőrségen. Dél körül kapták a tragikus hírt.

Az eseményeket utólag nehéz rekonstruálni, de feltehetően az történt, hogy miután a kórházban elvégezték a szükséges vizsgálatokat, az idős bácsit hazaengedték. Több rejtélyes szál is van azonban a történetben. Az egyik, hogy az előzetes várakozások ellenére miért engedték haza a bácsit? Miért nem hívta fel azokat a telefonszámokat, amelyek a zsebében voltak? Hogyan tudott kimenni a vasútállomásra, mikor egyedül még soha nem tette meg ezt az utat?

Az idős úr, rendkívül jó memóriával volt megáldva, legalábbis ami a régi dolgokat illeti, ám sajnos a rövid távú memóriája erősen megromlott. Valószínűleg ez magyarázattal szolgálhat arra, miért nem telefonált és miért nem szólt senkinek, hogy egyedül van, és talán arra is, hogy miért vétette el az állomást, ahol le kellett volna szállnia. Ez lehet a magyarázat arra is, hogy a vasúti sínek mentén akart visszamenni 15 kilométert, ami még egy ereje teljében lévő fiatalembernek is komoly kihívás lett volna. Azt azonban senki nem tudja, hogy mi történt délután öt óra és a másnap hajnalban bekövetkezett baleset között eltelt 12 órában.

Dr. Káldy Zoltán orvosigazgató elmondta, az esettel kapcsolatban belső vizsgálatot rendeltek el, melynek célja volt kideríteni, hogy történt-e a kórház részéről mulasztás. A vizsgálat január negyedikén le is zárult, ennek eredményét azonban kizárólag a hozzátartozókkal közölhetik. Azt viszont megtudtuk, hogy jelen esetben nem volt olyan jogszabályi előírás, amely alapján az ambuláns (járóbeteg) ellátásaikat igénybe vevő, döntés- és cselekvőképes beteg szállításáról a kórháznak kellett volna gondoskodni, ráadásul ambuláns ellátások esetén a vizsgálat kimeneteléről a hozzátartozók értesítése nem kötelessége a kórháznak, mint ahogyan azt sem kell vizsgálniuk, hogy a beteg egyedül vagy kísérővel érkezett-e.

Nem tudni, hogy ki hibázott, vagy hibázott-e valaki egyáltalán. Ami azonban biztos, S. Ferenc tragikus körülmények között halt meg. Táskájában még ott volt érintetlenül a többnapos tartózkodásra összekészített csomag. A kórházban másnap kellett volna újra jelentkeznie.