Kifulladt a torkos csütörtök? - Már a vasi vendéglősök sem lelkesek

Nagyon úgy néz ki, hogy leáldozóban van a hasukat szeretők legnagyobb ünnepe, a torkos csütörtök. Már évek óta megfigyelhető tendencia, hogy évről évre kevesebb étterem csatlakozik a Magyar Turizmus Zrt. által 11 évvel ezelőtt életre hívott kezdeményezéshez. Olyan nagy a gond, hogy míg korábban a csatalakozó éttermeknek mindenből adniuk kellett ötvenszázalékos kedvezményt,  addig  - idén először - ez már az alkoholos italokra nem vonatkozik.

A torkos csütörtök persze nem a vendégek érdektelensége miatt fog előbb vagy utóbb kudarcba fulladni. Mi, közönséges földi halandók nagyon is szeretjük féláron pukkadásig enni magunkat, csak éppen közülünk sokan egy évben ezen az egyetlen napon megyünk étterembe.

Ha pedig amúgy is nagy ínyencek vagyunk, és máskor is szeretjük, ha más főz ránk, megint csak oda lyukadunk ki, hogy a tömeges torkoskodás az éttermeknek nagyon nem éri meg.

Pedig a kezdeményezés célja eredetileg éppen az volt, hogy visszatérjünk oda, ahol egyszer már szinte ingyen degeszre ettük magunkat, és ismerjünk meg új ízeket. A több mint egy évtizedes tapasztalat azonban azt igazolta, hogy kétszer annyiért már nem kell az étel. Igaz, tavaly az éttermek 95 százaléka számolt be arról, hogy a kedvezmény dacára sok helyen a bevétel is kedvezőbben alakult ezen a napon, mint az akció nélkül szokott. Ehhez képest az országban 2010-ben még 1300 vendéglátó ipari egység vett részt a torkos csütörtökön, 2015-ben már csak 610.

Vas megyében hét évvel ezelőtt még félszáz helyen tömhettük magunkba az ételt féláron, idén mindössze 16 helyet számoltunk össze. A megyeszékhelyen is csupán egy pizzéria, egy cukrászda és egy reggeliző csatlakozott. Sárváron, Bükön is három-három, Bajánsenyén és Kőszegen kettő-kettő, míg Szelestén, Bükfürdőn és Szemenyén egy-egy - legalábbis a torkos csütörtököző éttermeket egyesítő honlapon ezeket találtuk. Hiába gondolják sokan, hogy a torkos csütörtök a soha vissza nem térő potyázók bulija, mindig akad egy-két étterem, amelynek vezetője hisz abban, amit csinál. Így idén is akadnak, akik ráadásként még meg is hosszabbítják az akciót, Vas megyében egyetlen ilyen éttermet találtunk, Bükön.

Ahogyan szinte mindennek, úgy a torkos csütörtöknek is vannak a néphagyományban gyökerező előzményei. Dr. Horváth Sándor néprajzos muzeológustól megtudtuk: a böjti időszakot mindig is szerették hol ezzel, hol azzal enyhíteni. Ilyenkor a farsangról megmaradt ételeket fogyasztották. Egy nap kilengést még engedélyeztek a húsvétig tartó negyvennapos böjtben, annak ellenére, hogy a böjti időszak a hamvazószerdával már elkezdődött.

Az éttermek életében pedig már évek óta tart a böjti időszak, legalábbis ez derül ki abból, amit Pammer István, a Kereskedők és Vendéglátók Vas Megyei Érdekvédelmi Szervezetének ügyvezetője mondott, amikor a torkos csütörtökről kérdeztük. Szerinte ennek a napnak nemcsak arról kellene szólnia, hogy az éttermek engedményt adnak, hanem arról is, hogy az üzletek bekerülnek a köztudatba. Csakhogy például Szombathely főterén egyetlen étterem sincs, és mivel a városban gyakorlatilag nincsen turizmus, a torkos csütörtöknek sem sok értelme van. Pammer István szerint mivel a megyében évek óta nem tudtak árat emelni a vendéglősök, komoly veszteségeket szenvedtek el a torkos csütörtök miatt. Ha egy étterem százszázalékos haszonkulccsal dolgozik, és féláron adja az ételt, akkor aznap ingyen dolgozott, sőt, mivel a személyzetet meg kell erősíteni, még veszteséget is termel. Pammer István szerint nem véletlen, hogy az éttermek részéről egyre kisebb az érdeklődés, talán soha nem volt ekkora hanyatlás a vendéglátás területén, mint most, sajnos tudomásul kell venni, hogy az emberek a megtakarított pénzüket egyelőre nem az éttermekben költik el. Hozzátette: úgy tudja, azon éttermek közül is sokan készülnek kedvezményekkel törzsvendégeiknek, amelyek nem csatlakoztak a torkos csütörtökhöz.

Pammer Istvánhoz hasonlóan fogalmaztak az általunk megkérdezett vendéglősök is. Lancsák Károly mesterszakács idén először nem csatlakozik szombathelyi éttermével a torkos csütörtökhöz, mivel az alacsony árak miatt most már nem érné meg. Régen, amikor nagyobb árréssel dolgoztak, akkor még volt értelme. A fővárosi éttermek könnyen vannak, mivel a többszörös haszonból könnyen kigazdálkodják az árcsökkentéssel járó veszteséget.

Egy sárvári vendéglátóhely neve elhallgatását kérő tulajdonosa elmondta: ők soha nem csatlakoztak a torkos csütörtökhöz, pedig jól menő éttermük van. Szerinte nem azért fognak betérni hozzá a vendégek, mert egyszer féláron ehettek, másrészt nem szeretné egy napig ingyen dolgoztatni az alkalmazottait. Arról nem beszélve, hogy ha egy 4 ezer forintos steaket, amin nyolcszáz forint haszna van, féláron adna, akkor komoly veszteséget is el kellene könyvelnie. Korábban sokan azzal játszadoztak, hogy szűkített étlapon kisebb adagokat adtak féláron, ezt viszont a vendéglős szerint nem szabad csinálni. Akinek megéri, vállalja be rendesen a torkos csütörtököt, nekik nem éri meg - jegyezte meg.

Ugyanerről számolt be egy másik Vas megyei étterem tulajdonosa is, igaz, ők az elmúlt években mindig csatlakoztak, most azonban úgy gondolják, nem éri meg.

Én egyszer vettem részt az össznépi, ötvenszázalékos „zabáláson". Szó szerint rosszullétig ettem magam, és nem azért, mert így alakult. Hiszen már napokkal korábban készültem a harcra. Merthogy annak tekintettem. Miközben ettem,  számtalanszor felidéztem magamban Móricz Egyszer  jóllakni című novelláját és főhősét, Kis Jánost. Majdnem  a  sorsára  is jutottam, de  nem  a  betermelt fél madár miatt, hanem mert csak a kacsavacsora végén vettem észre, hogy az alkoholos italok is féláron vannak, és rádöbbentem, hogy a lemaradást már nem hozhatom be...