Kik a Széll-család híres tagjai?

Mit kell(ene) tudnunk Vas megye egyik legnevesebb történelmi családjáról?

A professzor úr szép házának szalonjában a falakon körben jelen van a múlt: ősök portréi néznek ránk. Aranykeretbe foglalt arcképről a család leghíresebbje, a miniszterré, majd miniszterelnökké vált Széll Kálmán.
 
- Nemcsak a névazonosság miatt ő a kedvenc elődöm - meséli róla.  - Bár nem egyenes ágú leszármazottja vagyok  neki egy gyermektelen lánya volt , hanem oldalági, de példakép azért, mert becsületes, megvesztegethetetlen ember volt.

A professzor szívesen mesél a Gasztonyban születet híres elődről (akiről mintha manapság nem esne elég szó). A  budapesti egyetem jogi karát végezte el, pályáját Rátóton kezdte szolgabíróként. 1869-ben a járás országgyűlési képviselője lett.
 
Az ifjú Széll kor- és nemzedéktársaihoz hasonlóan az alkotmányt és a közjogot kezdte el kutatni, de az atyai jóbarát   vele a Hertelendyek révén rokonsági kapcsolatban is álló Deák Ferenc tanácsára pályát módosított: pénzügyi tanulmányokba kezdett.

Széll Kálmán hamarosan az ország legelismertebb pénzügyi szaktekintélye lett Felkérése után,1875-ben a Wenckheim-kormányban örömmel vállalt  pénzügyminiszterséget.
 
- Erről 1878-ban, Bosznia-Hercegovina okkupációjakor mondott le, mert  nem értett vele egyet. Ezzel a lépésével  megakadályozott egy háborús konfliktust. II. Ferenc József nagyon haragudott rá ezért - hallom a professzortól. 

Széll Kálmán visszavonult a nagypolitikától, de nem maradt tétlen. Bécsi bankári körök felkérésére két jelentős pénzintézetet is irányított. Szorgalommal, odaadással végezte munkáját. Emellett a modern mezőgazdaság híveként rátóti és héraházi birtokán mintagazdaságot működtetett. Tenyészállataival az 1890-es bécsi kiállításon díjakat nyert. A professzor kihangsúlyozza: a millenniumi állatkiállításon megjelenő két állatát Vastagh György szobrászművész megmintázta. Ezek a szobrok az egykori Budapesti Közvágóhíd bejáratánál voltak. 
 
Széll Kálmán 56 évesen, 1899-től 1903-ig  az ország miniszterelnöke lett. Modern törvény-előkészítő munkája európai szempontból is figyelemreméltó volt. Kormányfőként megbékélést, együttműködést kereső politikus volt.

Több évtizedes képviselői tevékenysége alatt 1869 és 1911 között  rengeteget tett Szentgotthárd fejlesztéséért.
A professzor úr ikertestvérével megírta a dukai és a szentgyörgyvölgyi Széll család történetét is. Az országosan elterjedt család legnevezetesebb ága a vasi, bucsui ág. Volt köztük országgyűlési követ, főispán, belügyminiszter, főszolgabíró is.

- Érdekes, hogy két magyar költőfejedelem, Vörösmarty és Arany leányát egyaránt egy-egy Széll Kálmán vette nőül  - említi mosolyogva a professzor.

Mit jelentett a híres család tagjának lenni?
 
- Életem első felében hátrányt. Ma azt gondolom: minél nagyobb a rang, annál nagyobb a felelősség és a nemzet iránti kötelesség. Nem lehet szégyent hozni az ősökre. Erkölcsi  példát adnak. Amikor Gyurátz János szombathelyi tanácselnök felkért tanácstagnak, gondolkodási időt kértem, majd rájuk gondolva  elvállaltam. Mindig azokat az embereket tiszteltem, akik tettek a közért. Ezért írtam meg szívesen az ilyen életet élt orvosok, Batthyány-Strattmann László, Smidt Lajos, vagy Remetei Filep Ferenc történetét.

A családkutatás ma divatban van. Vannak már profi keresők, de nagyon sok az amatőr. Kik, hogyan készítik a családfákat?

Söptei Imre levéltárost kérdeztük: 
 
- A 80-as években is volt már ilyen divat. Nagy hozzáértést igényelne a kutatás, többféle szakértelmet, de jobbára nyugdíjasok kezdik el  a családjuk felmenőinek kiderítését. Valamilyen pontos időponttal, például  a halálozáséval lehet hozzákezdeni. A nemesi összeírások miatt a nemesi felmenők kutatása könnyebb, mint más elődöké. A kutatóknak XX. század esetén személyiségi jogi korlátokkal számolniuk kell, ezért csak közvetlen leszármazott nézhet bele az iratokba, s mindenképpen engedélyt kell hozzá kérni. A XIX. századi iratok viszont már korlátlanul kutathatók. 

A családfakutatásról
 
A családfa összeállítása az egyházi és az állami anyakönyvek alapján lehetséges. Ezek a keresztelésiszületési, házassági és halálozási anyakönyvek.

A római katolikus egyházban az anyakönyvezést az 1563-as tridenti zsinat tette kötelezővé. Magyarországon a fennmaradt anyakönyvek későbbiek.

Valamennyi egyház saját anyakönyvet vezetett. Ezek azonban csak a XVIII. század elejétől indultak.

Az állami anyakönyvezést 1895-ben vezették be. Az azelőtti időszakra vonatkozóan egyházi források állnak rendelkezésre.

Aki családfája kutatására törekszik, annak megkezdése előtt érdemes a régi családi iratokban kutatni. Jó, ha rátalál a szülők, nagyszülők, esetleg a dédszülők kereszteleveleire, születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonataira.

Könnyebb a kutatás a mai Magyarország határain belül, de nem lehetetlen akkor sem, ha a szálak a történelmi Magyarország területére vezetnek.