Kincsek garmadája

A százéves Savaria Múzeum jubileumára rendezett kiállítás olyan műtárgyakat mutat be, amely magángyűjtőktől került az intézménybe. Mindegyik más szempontból tekinthető értékes régiségnek, más-más minőségek, más-más eszmei értéket épviselnek, ami bennük közös: a magas esztétikai érték és a kuriózumjelleg a maguk szakterületén. Láthatók itt olyan meisseni, bécsi, sevres-i, berlini porcelánok a 18. század végétől a 20. század közepéig, amelyek 1951-ben kerültek a Savaria Múzeumba egy hétszáz darabos iparművészeti gyűjtemény részeként. Végh Gyula művészettörténész tulajdona volt, aki azért gyűjtött egész életében műtárgyakat, mert a bozsoki kastélyában akart múzeumot létrehozni. Kiemelkedik a műtárgyak közül az az agyag idoltöredék, amelyet 1939-ben találtak a város déli részén, a Perint melletti kavicsbányában: a tárgy a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra (Kr. e. 4000-3600) emléke. A kiállított műtárgyak között szerepel továbbá türelemüveg , halottas lepedő, jégródli, festett hordódísz, üveg gyertyatartó - mindegyiknek külön története van. A vízszintes számlapú, 17. századi asztali óra a Savaria Múzeum legrégebbi darabja.

Az intézmény a tárlatot nemcsak az ünnep okán állítja a köz elé megszemlélésre, hanem példaként is. Mert olyan gyűjteményes kiállítást terveznek, amilyen eddig kétszer volt a múzeum életében: 1912-ben és 1934-ben. Két visszhangos műtörténeti kiállításuk nagy turistaforgalmat is hozott Szombathelyre.

A Gyűjtemények gyűjteménye című 2009 őszére tervezett kiállítás azokhoz fogható szeretne lenni.

Bajzik Zsolt történész a kőtárban tartott előadást nagyszámú közönség előtt az 1934-es tárlatról. Elmondta: A gyűjtők tevékenysége mindig is segítette a múzeumok munkáját; az aranykor a 20. század eleje volt. A főúri gyűjtemények voltak a leghíresebbek, majd megjelentek az iparmágnások, a gazdag polgárok gyűjteményei. Az 1934-es tárlatot egy szombathelyi ünnepi hét fő attrakciójaként tervezték el, filléres vonatutakkal kapcsolták össze, hogy minél többen elzarándokoljanak városunkba. 1934 tavaszán kezdték a gyűjtést, és őszre összeállt minden idők legnagyobb Vas megyei vonatkozású kincses tárháza - kastélyok, kúriák berendezési tárgyai, képei magánszemélyektől. Alsószelestéről 18-19. századi angol festményeket adtak kölcsön, Bogátról perzsaszőnyegeket. Körmend- ről fegyvergyűjtemény érkezett, Nemeskoltáról bútorok, ezüsttárgyak. Ferenc bajor királyi herceg gazdag porcelángyűjteményét tárta e kiállítással a nyilvánosság elé. Szentlőrincről (ma Táplánszentkereszt) porcelánok, bútorok, festmények érkeztek. Acsádról Pethő Ernőné Szegedi Gina bútorokat, festményeket és három nagyméretű, 16-18. századi gobelint kölcsönzött. Herényből a Gothárd család bútorokat adott a kiállításhoz. Egyhetesre tervezték, de három hétig nyitva tartották. Húsz nap alatt húszezren látták, még Budapestről is utaztak ide érte.

A múzeumban most me-gint olyan magángyűjtőkre várnak, akik szívesen megmutatják a kincseiket. Ezért mutatták be a kőtárban magángyűjtőként Járdányi Gergely gordonkaművészt, aki régész nagyapja, Járdányi Paulovics István életművének dokumentumait gyűjti. Ottani ténykedése nyomán a nagypapáról nevezték el a romkertet. De gyönyörű tenor hangjáról is híres volt: énekelt a Mátyás-templom szólistájaként is. Az unokánál lévő partitúrák őrzik a papa saját kezű bejegyzéseit. Az 1934-es műtörténeti tárlat idegenforgalmilag is sokat hozott a városnak