Kis Attilánk, Hunyadi és Luca napja

Most nem a Masát doktor bácsi, hanem a doktor néni vizsgált meg, és azt mondta,  nagyon jó lett a vérképem. Éreztem is. Miben? Minden jobb. Hát főleg az jobb, hogy gyorsabb vagyok. Gyorsabban tudok járni. Ma iskolában nem voltam, mert későn végeztünk a kórházban Szombathelyen,  de persze tanultam holnapra.

Olvasást, matekot, németet. Olvasásból Hunyadi Jánosról olvastam, nagy törökverő volt.  Holnap az iskolában majd az Olivérrel játszok is. Tudod, azt az ujjakkal billenthető  gördeszkás játékot...

Amit hiába mutatott nekem többször is Sólyom Attila negyedik osztályos kőszegi kisdiák, s magyarázta türelmesen, hogy melyik ujjammal kellene hol billentenem azon a félarasznyi  műanyag játékon ahhoz, hogy az úgy szaltózzon a levegőben, ahogyan kell. Ahogyan ő szaltóztatja. Hiába, nem ment. Megmosolygott. Bár Tilla szemei ott a zöld szájmaszk fölött mindig mosolyognak.

Vajon egy éve hogyan nézett a világba? Ő a kórházban volt,  iskolájában, a Béri Balogban  már készülődtek a Luca-napi vásárra, aminek bevételét  Attilánk családja kapta. De jó, hogy már újra  iskolába jár!